1935: Lettország 1937: Litvánia 1939: Litvánia 1946: Cseh- szlovákia 1947: Szovjetunió 1949: Egyiptom 1951: Szovjetunió 1953: Szovjetunió 1955: MAGYAR-ORSZÁG 1957: Szovjetunió 1959: Szovjetunió 1961: Szovjetunió 1963: Szovjetunió 1965: Szovjetunió 1967: Szovjetunió 1969: Szovjetunió 1971: Szovjetunió 1973: Jugoszlávia 1975: Jugoszlávia 1977: Jugoszlávia 1979: Szovjetunió 1981: Szovjetunió 1983: Olaszország 1985: Szovjetunió 1987: Görögország 1989: Jugoszlávia 1991: Jugoszlávia 1993: Németország 1995: Jugoszlávia 1997: Jugoszlávia 1999: Olaszország 2001: Jugoszlávia 2003: Litvánia 2005: Görögország 2007: Oroszország 2009: Spanyolország |
Megtörik-e végre a már-már átoknak nevezhető Eb-döntőbeli sorozat? Leginkább ez a kérdés foglalkoztatta a katowicei Spodek arénában az embereket. Avagy másként fogalmazva: az eddigi története során egészen hihetetlen módon hat kontinensbajnoki finálét veszítő spanyolok képesek lesznek-e világbajnokként végre az Eb-címet is megszerezni?
Nem lehetett könnyű a két éve, Madridban hazai pályán – az oroszokkal szemben – veszítő spanyol játékosoknak pályára lépni, hiszen a túloldalon olyan ellenfél sorakozott fel, amelynek tagjai Lengyelországban ünnepelhettek már egyszer a piros-sárga mezesek ellen, Szerbia ugyanis a csoportmérkőzések során 66–57-re legyőzte Sergio Scariolo válogatottját.
A Pau Gasol, Rudy Fernández, Ricky Rubio, Juan Carlos Navarro, Jorge Garbajosa ötösfogattal a mérkőzésnek neki vágó spanyolok aztán minden elképzelést felülmúlták (a szerbek kezdője: Milenko Tepics, Milos Teodosics, Uros Tripkovics, Novica Velicskovics, Nenad Krsztics). Nincs rá jobb szó, már az első félidőben eldöntötték a tornabajnoki cím sorsát, néhol már-már megalázó különbséggel maguk mögött tudva az ellenfelet.
Szerbia 5–5-ig tartotta a lépést, majd a spanyolok elkezdték szórni a triplákat, és 13–7 után egyszerűen maguk mögött hagyták a délszlávokat. Mire Krszticsék ocsúdtak, addigra 20–7 volt már az állás.
A védekezésben és támadásban egyaránt tarthatatlan Pau Gasol – félidőre tizennégy pont, nyolc lepattanó és két hatalmas blokk – vezetésével 40–20-nál már húszpontos előnyre (kétszer annyi pont!) tett szert a spanyol válogatott, nem véletlenül kiabálták a Lakers sztárjának kosaránál az ibériai drukkerek, hogy „MVP! MVP!”
Szünetben 52–29-re vezetett Spanyolország, az már ekkor biztos volt: ha innét fordítanak a szerbek, akkor az az Eb-k legnagyobb „comeback”-je lesz. Ennek ellenére a kékmezesek nem adták fel, és 58–44-nél, már-már belátható távolságba, tizennégy pontos hátrányra jöttek fel.
Ám ekkor ismét jött egy spanyol vállrázás, zsinórban dobott nyolc pont, s a szerbek nem tudtak mit tenni, mintha már lélekben is feladták volna a meccset.
Az utolsó negyedben így már mindkét csapat – más-más okból – a mérkőzés végét várta. Spanyolország igyekezett végigjátszani a támadóidőt, az utolsó percekben pedig tényleg már csak az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a különbség közte. Jelentjük, huszonkettő.
Spanyolország – világbajnokként – immár Európa legjobbjának is mondhatja magát. A szurkolóknak pedig igazuk lett, Pau Gasol MVP.
DÖNTŐ Spanyolország–Szerbia 85–63 (24–14, 28–15, 15–15, 18–19)
Katowice; Spodek-aréna; 11 000 néző Spanyolország: P. Gasol 18, R. Fernández 13, Rubio 10, Navarro 12, Garbajosa 3. Cserék: Claver 2, F. Reyes 7, C. Cabezas 7, R. López, S. Llull 5, M. Gasol 6, Mumbru. Szövetségi kapitány: Sergio Scariolo Szerbia: Tepics 2, Teodosics 5, Tripkovics 15, Velicskovics 15, Krsztics 12. Cserék: Popovics 1, Paunics 1, Bjelica, Markovics 2, Raduljica 6, Perovics 4, Mavcan. Szövetségi kapitány: Dusan Ivkovics |