Biztató kezdés után újabb vereség az Eb-selejtezőkön

Az ötös két középcsapata, a 2/3-as mutatóval álló bolgárok a találkozó előtt 1/4-gyel álló magyarok otthonában léptek parkettre. A két együttes korábban már találkozott egymással a selejtező sorozatban: a mieink a rosszul sikerült utolsó negyed (14–24) miatt végül tizenegy pontos vereséget szenvedtek (57–68). Ezúttal adott volt a lehetőség a javításra, igaz kulcsemberünk, Fegyverneky Zsófia nélkül. Csapatunk rutinos húzóembere lábsérülést szenvedett, a sérült testrészt be is gipszelték, ezért két találkozót biztosan ki kell hagynia. A bolgárok elleni találkozót így nélküle kellett megoldaniuk a társaknak.

Az első negyedben látottak alapján úgy tűnt: nem okoz gondot a pécsi kiválóság hiánya. A vezetést mi szereztük meg, majd 4–4-ig fej-fej mellett haladtak a felek, akkor azonban 9–0-s etappal megléptünk, majd szétziláltuk ellenfelünket. Csapatunk fegyelmezetten, szorosan védekezett, a palánk alól a lepattanóknál ügyesen zártuk el a területet a vendégek elől. Támadásban pedig sok mozgással, helycserével operáltunk, bátran elvállaltuk az egyéni betöréseket és a közeli, valamint a távoli dobásokat is. Ezzel megzavartuk a vendégeket, de a bolgár szövetségi kapitány nem kért időt, inkább cserékkel próbálta meg versenyben tartani csapatát. Nem sok eredménnyel tette, egy negyednyi játék után megnyugtatónak tűnt a magyar előny. (27–13)

A folytatás azonban rémálommal ért fel. Az első negyed pontzuhataga után két és fél perc pergett le pont nélkül – temérdek hiba és rontott kísérlet mindkét oldalon –, majd bolgár büntető mozdította el a holtpontról a találkozót. Érezhetően keményedett a vendégek védekezése, ez olyannyira nem ízlett nekünk, hogy előbb a támadójátékunk, majd a védekezésünk is szétesett. Sok volt az eladott labda, rendezetlen védekezésünkkel szemben pedig a bolgárok könnyű kosarakat értek el. Nagy-Bujdosó Nóra két büntetőből egyet értékesített, így a negyedből 3:54 perc telt el, amikor végre első pontunkhoz hozzájutottunk. Az első akcióból szerzett pontra viszont 5:30 percet kellett várni, említsük meg, az Krivacsevics Tijana érdeme volt. Székely Norbert szövetségi kapitány időkéréssel próbálta meg felrázni a csapatát, ami részben sikerült. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bolgárok sok dobást rontottak, így ledolgoztak ugyan a hátrányukból valamelyest, de még „lőtávolon" kívül maradtak. Legalábbis a nagyszünetben... (37–27)

A harmadik negyedben mi ott folytattuk, ahol sajnos a másodikban abbahagytuk. Pedig az első jobban jött volna... Ellenben a bolgárok rendezték a soraikat és támadásaikat ezúttal már eredmény is kísérte. A játékrész közepén már ott lihegtek a nyakunkon ellenfeleink, 43–41-nél Czank Tímea triplája nagyon is jól jött, hogy ne égjen a ház. Ami késett azonban nem múlt: a 28. percben Donneka Hodges triplája még csak az egyenlítést jelentette, egy perccel később újabb sikeres kinti kísérlete viszont már azt, hogy először a mérkőzés folyamán a vendégek átvették a vezetést. Szerencsére időben kapcsoltunk, és a hajrá utolsó percében öt pontot szerezve visszavettük az előnyt. (59–55)

A negyedik negyed elején azonban beragadtunk, 2–10-es etappal indítottunk, így futhattunk az ellenfél és az eredmény után. De legalább nem estünk össze, partiban tudtunk maradni, a hajrá nyílt csatát ígért, amelyből bármelyik csapat jól jöhetett ki. Székely Norbert időkérésében a labdaszerzés fontosságára hívta fel a figyelmet, no és nem ártott volna azokat az addigiaknál jobban megbecsülni. A vége előtt három és fél perccel hatpontosra nőtt a hátrányunk (66–72), hirtelen sürgőssé váltak a dolgaink, de ebben benne volt a kapkodás veszélye. Nem is tudtunk úrrá lenni a végjátékon, így ötödször is vesztesen hagyta el a pályát a magyar együttes. (71–77)