Nem voltunk egy súlycsoportban Macedóniával

A macedónok az ukrajnai bravúros győzelemmel (21–10 az utolsó negyedben!) kezdték meg a sorozatot, a magyarok viszont bemutatkozásként Nagy-Britanniától kaptak ki kilenc ponttal Szolnokon (82–91). A papírforma újabb magyar vereséget ígért csütörtökön, de azért bíztunk a tisztes helytállásban. Nem is azzal volt a gond, de még nem is az akarattal. Sokkal inkább a két együttes közötti helyenként többosztálynyi különbséggel. A macedónok – pedig nem a sportág elitjéről beszélünk esetükben sem – lényegesen gyorsabban járatták a labdát, és taktikailag is érettebb, összeszokottabb csapat benyomását keltették a mieinknél. Nem mellékesen a dobásaiknál is könyörtelenül pontosak voltak.

Az első negyedben támadásaink rendre elhaltak a fegyelmezett, zárt hazai védelmen, kintről pedig nem tudtuk átdobni a vendéglátókat. A találkozó eladott magyar labdával és macedón kosárral indult, amely aztán rá is nyomta a bélyegét a folytatásra, méghozzá alaposan. A házigazdák eredményesek voltak távolról, de bejátszások után is, a csapatot a honosított amerikai irányító, a mindössze 165 centiméteres Markes Oskar Grin mozgatta, tegyük hozzá, ellenállhatatlanul. Az első negyed azonban így is mélyütéssel ért fel számunkra. (23–10)

A második játékrészben támadásban még mindig nem találtuk meg a rést a macedón falon, viszont a házigazdák lendületet kicsit alábbhagyott támadásban, lehetőséget biztosítva a mieinknek arra, hogy felvegyék a kesztyűt. Más kérdés, olyan sokra ezzel sem mentünk. (39–20)

Az első félidőt követően a mezőny legeredményesebbje, Todor Gecsevszki 12 pontnál járt, de az egyaránt 9 pontig jutó Pero Antic és Darko Sokolov is átlag felettit nyújtott.

Rémálommal ért fel a harmadik negyed: öt és fél perc alatt majdnem annyi kosarat szedtünk be, mint az első játékrészben összesen. És már az sem volt kevés. A házigazdák 20–7-es etappal szétszedték a magyar állásokat, nem sok reményt hagyva számunkra. Na, nem a győzelemre, hanem a tisztes vereségre. Önbizalmunkat a szkopjei parketta alól kellett előszednünk, szerencsére sikerült, így a negyed hátralévő részében jól tartottuk magunkat. Igaz, elöl továbbra sem nagyon ment, de legalább hátul percekig megúsztuk újabb kapott pontok nélkül. (61–31)

A záró játékrészben sokáig végre egyenlő erők küzdelmét láthattuk, fájó: nem mi értük el az ellenfél színvonalát, hanem a macedónok érkeztek meg hozzánk. Persze, nekik ez is bőven belefért... Az előzőekhez képes jóval kevesebb ponttal induló negyed legszebb mutatványa Hanga Ádám érdeme. Sőt, záros határidőn belül mindjárt kettőt is előszedett a repertoárból. Előbb a saját palánk alatt jó ütemérzékkel húzott le egy dobást szinte a semmiből, majd az ellentámadásnál egy távoli indítást a levegőben szállva zsákolt be. Jellemző pillanatok voltak ezek és nagy kár, hogy tulajdonképpen ennyire futotta tőlünk, nem többre. A vége így is sok(k) lett, még az erőviszonyok ismeretében is. (81–44)

A magyar csapat legjobbja a sérült beugró, Hanga volt, aki 13 pontja mellett elkönyvelhetett 6-6 lepattanót és asszisztot is. A mezőny legeredményesebb játékosaként Gecsevszki 17 ponttal zárt.