Kosárlabda: „Ha a haza hív, menni kell” – Rátgéber László 50 éves

„Nem lesz most buli, valószínűleg a hétvégén történik majd valami, amiről én még nem tudok. Csak annyit mondtak, hogy szombaton ne menjek meccsre. Este a családdal kiülünk a teraszra finom borokkal, és lesz egy kis hússütés is” – mondta az MTI-nek a pécsi sikertréner, aki 1993-tól 2008-ig ült a női csapat kispadján, a bajnoki címek mellett ugyancsak kilenc kupaaranyat nyert, és kétszer lett bronzérmes az Euroligában.

A baranyai évek után a Szpartak Moszkvával diadalmaskodott az Euroligában, majd török bajnok lett a Fenerbahcéval. Erről az időszakról azt mondta.

„Ez egy aranykalitka volt, de kalitka. Hiányoznak persze a nagy meccsek, a tomboló csarnokok, de most úgy látom, ilyenek nincsenek már igazán. A magyar élvonalban nem látok, az Euroligában pedig a török és orosz klubok dominálnak, az egy belterjes közeg. Tudom, mert benne voltam, az egzisztenciális céljaim megvalósultak, meg tudom adni a gyerekeimnek, amit akarok. Az elmúlt években egyébként visszautasítottam a Kurszkot és az Orenburgot is, mert a család nélkül kellene dolgoznom, ott hideg van, állandóan úton lennék, egy orenburgi meccs például mindig azzal indulna, hogy két és fél órát repülünk Moszkvába, ahonnan továbbmegy valahova a csapat. Tulajdonképpen azért építem 2011 óta a Rátgéber Akadémiát, hogy ne akarjak innen elmenni” – tette hozzá tréfásan

A női válogatottnak 1997 és 2004 között, majd 2008–2009-ben volt kapitánya, a férfi nemzeti együttes felkészülését pedig 2012-ben irányította. Rátgéber úgy fogalmazott, mindig örömmel gondol vissza ezekre az évekre, és büszke rá, hogy együtt dolgozhatott Iványi Dalmával vagy Hanga Ádámmal.

„Ha a haza hív, akkor menni kell. A több mint tíz év alatt sok csodás meccsünk volt a női csapattal. A férfiaknál pechünk volt a sok lemondás miatt, ráadásul akkor még mindenki selejtezett, ma már az olimpiai és világbajnoki résztvevők egyből kijutnak az Eb-re. A mi csoportunkból 2012-ben továbbjutó ukránok például utána a legjobb nyolc közé jutottak az Eb-n, a horvátokról nem is beszélve” – emlékezett.

Pályafutására visszapillantva Rátgéber – aki egyetemeken is tanít – elmondta, szívesen gondol az Eb-szereplést érő eszéki győzelemre a női válogatottal, a pécsi női kosárlabda aranykorára a 2000-es években, amikor az egész város lázban égett, és amelyre ma sok győzelmi zászló emlékeztet a Lauber Dezső Sportcsarnok falán.

„Az Euroliga-diadal is egyértelmű csúcspont volt, ez nem sokaknak adatik meg. Salamancában 2009-ben megvertük a Szpartakkal a Jekatyerinburgot az elődöntőben, amely tulajdonképpen a döntő volt. Utána két napig iszonyúan feszült voltam, mert meg kellett vernünk a házigazdákat is a fináléban. Mikor ez összejött, boldogság helyett egyfajta megnyugvás vett erőt rajtam, miközben a kisfiam levágta a hálót a gyűrűről” – mesélte.

Ami jelenlegi elfoglaltságait illeti, az újvidéki születésű tréner – akinek felesége, Csák Magdolna 125-ször szerepelt a válogatottban – úgy fogalmazott: „A mostani profi sportban nem látok olyan komoly szervezeteket, financiális struktúrákat, szakmai terveket. Hogy újból legyenek, ahhoz magyar játékosok kellenek, én ezen dolgozom. Már kineveltünk egy tucat korosztályos válogatottat, és igazából akkor kerül minden a helyére, ha a létesítményünk pár éven belül felépül. Hosszú távon az utánpótlásbázis mellett egy felnőtt élvonalbeli csapatot építünk.”

A viszonylagos visszavonultságról Rátgéber azt mondta: „Ha ez rossz lenne nekem, akkor nem csinálnám. Eleget voltam reflektorfényben, boldog vagyok az akadémián, ahol most hétvégén például hat mérkőzést néztem meg. Ezzel együtt nyitva hagyok mindent, mert ez az edzői hivatással jár – bár őszintén szólva én most nem igazán vagyok elmozdítható innen” – zárta szavait a mesteredző, akit munkásságáért idén a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntettek ki.