Studer Ágnes, a magyar válogatott irányítója: „Az első félidőben védekezésben nem tudtuk megvalósítani, amit terveztünk, sokszor pillanatokkal maradtunk le az oroszok dobásairól. Gyakran a támadásaik utolsó pillanataiban kaptunk kosarat, emiatt nem volt ritmusa a mi támadásainknak. Félidőben fel tudtuk tüzelni egymást, összeállt a védekezés, nem engedtünk könnyű kosarakat és mi is többször betaláltunk. Nőtt az önbizalmunk, ami pozitív és erre lehet építeni. Ha a litvánok ellen az első másodperctől az utolsóig odafigyelünk, képesek lehetünk nyerni.” Zsosszelina Maiga, az orosz válogatott magasbedobója: „Tisztában voltunk vele, hogy hazai pályán erősek a magyarok, ezért jelentős ellenállásra számítottunk. Be is következett, amit vártunk, de szinte végig a kezünkben tartottuk a mérkőzést és így győzelemmel térhetünk haza.” |
Bizakodó, ám feszültséggel teli hangulat uralkodott a miskolci Generáli Arénában szombat délután, ahol az Európa-bajnoki selejtező C-csoportja 3. fordulójának rangadóján a magyar válogatott Oroszországot fogadta, s hittük, elkaphatjuk a klasszisokból álló riválist. Optimista volt játékos, edző, szurkoló – indokoltan hiszen novemberben idegenben vertük meg a litvánokat és idehaza az albánokat, s a nyilatkozatok arról szóltak, nekimegyünk a neves ellenfélnek, amelyet jó csapatjátékkal meg lehet verni. Utólag úgy tűnik, lehetett volna, de nem félidőnyi előnyt adva...
Húsz perccel a feldobás előtt a Sweet dreams, azaz édes álmok világsláger újrakevert változata dübörgött a hangszórókból a csarnokban, s ez passzolt a légkörhöz és a meccshez, ugyanis álomszerű lett volna egy győzelem. Vendégoldalon Vladan Cubric, az oroszok másodedzője olyan hangerővel serkentette nagyobb lendületre a bemelegítő orosz játékosokat, hogy időnként még Annie Lennox bársonyos énekét is túlharsogta, míg Kszenija Tikhonyenko elég bántóan viselkedett a magyar himnusz közben, a vendégek Orenburgban játszó magasbedobója csípőre tett kézzel nyújtott és nevetgélt…
Vele ellentétben csapattársai a meccsre koncentráltak, s a 6. percben már 10–5-re vezetett az ellenfél, amely a várakozással ellentétben nem centerposzton erőltette a támadások befejezését, hanem ezen időszakban a középjátékosok által elzárásokból kibújva a hátvédek betöréseivel operált.
Közben a másik gyűrű közelében jól védekeztek a piros mezesek, akik rendkívül szigorúan őrizték a magyar játékosokat, alig jutott tiszta dobóhelyzethez a magyar csapat. Így aztán az első negyedet nyolc pontos hátránnyal zártuk, s mindössze tíz pontot dobtunk, ami egy közepes erősségű válogatott ellen is nagyon kevés, nemhogy a háromszoros Európa-bajnok ellen.
A 12. percben Studer Ágnes kígyózott be az orosz „jegenyék” között a palánk alá és tett fel tanítanivaló ziccert – zárkózott a vendéglátó, időt kért a vendég kapitány, Olaf Lange. Hiába, a szekszárdiak 167 centis irányítója egy hárompontost is bevágott a pihenő után, így már csak egyetlen pontocska volt az oroszok előnye. Mielőtt azt hittük volna, jön a fordítás, ritmust váltottak a vendégek, majd tizennégy egységnyire növelték az előnyüket. Elsőrangúan céloztak az ellenfél játékosai (félidőben hatvanegy százalékkal) a mezőnyből, ez bizony nem a mieink védekezését dicsérte.
Hatalmas fordulatnak kellett volna bekövetkeznie, hogy szoros legyen a találkozó, ugyanis az első húsz percben sem támadásban, sem védekezésben nem tudtuk felvenni a versenyt a riválissal. Mmaradék reményeink a 27. percben csaknem elszálltak, ekkor már hússzal jártak előrébb az oroszok. Mintha lekerült volna ezzel a teher a magyarok válláról, két szemet gyönyörködtető akció – a másodiknál Raksányi Krisztina háta mögött passzolt Krivacsevics Tijanának, aki szép ziccert dobott – után 16-ra zárkóztunk fel.
Az izgalmak nem értek ezzel véget: Határ Bernadett és Studer pontjaival előbb tízen belülre, majd a végjátékban öt pontra küzdöttük magunkat az utolsó negyed elején, ám ennél közelebb nem jutottunk. Szerdán a litvánok ellen a szombati második félidei teljesítménnyel szinte biztos nyerhetünk – az elsőben látottakat meg inkább felejtsük el addig.
NŐI KOSÁRLABDA EB-SELEJTEZŐ
C-CSOPORT, 3. FORDULÓ
Magyarország–Oroszország 64–71 (10–18, 13–19, 21–21, 20–13)
Miskolc, 1200 néző. V: Nikolics (szerb), Kunellesz (ciprusi), Tomic (horvát)
MAGYARORSZÁG: Medgyessy, Simon Zs. 7/3, Raksányi 8/6, KRIVACSEVICS 13, Goree 4. Csere: Varga Zs. 8, Theodoreán, STUDER Á. 12/9, HATÁR 8, Katona Sz., Dubei 4. Szövetségi kapitány: Székely Norbert
OROSZORSZÁG: Beglova 5, Beljakova 11/9, Zsegyik 7/3, MAIGA 10, VAGYEJEVA 11. Csere: Tyihonyenko 5, MUSZINA 12/3, Vieru, Zavjalova 2, Petrusina 3/3, Leskovceva 5. Szövetségi kapitány: Olaf Lange
Kipontozódott: Krivacsevics (40. p.)
Az eredmény alakulása. 2. perc: 4–3. 6. p.: 5–10. 13. p.: 17–18. 16. p.: 17–25. 19. p.: 21–33. 25. p.: 33–43. 27. p.: 33–53. 29. p.: 41–55. 33. p.: 54–61. 38. p.: 63–68
MESTERMÉRLEG
Székely Norbert: – Nem Albánia, hanem az orosz csapat volt az ellenfelünk, amely játékosállománya alapján Európa legerősebb válogatottjainak egyike. Semmiféle szégyenkeznivalónk nincs, jobb csapattól kaptunk ki és állva haltunk meg, ami nagyon fontos. Az első félidőben azonban nem hittük el, hogy megnyerhetjük a meccset, ezért futnunk kellett az eredmény után. Büszke vagyok arra, hogy változtatni tudtunk és kulturált, fizikai játékot produkáltunk a második félidőben, nemcsak a védekezés, a támadójáték is feljavult.
Olaf Lange: – Nehéz meccsre számítottam, többször jártam Euroligás edzőként Pécsen és tudtam, mennyire jó hangulatot tud teremteni a magyar közönség. Három negyeden keresztül hideg fejjel kizártuk a lelátó hangzavarát, elsősorban a védekezésünk volt kitűnő. A negyedik negyedben életre kelt a publikum, miután beesett néhány dobásuk a magyaroknak, ennek ellenére higgadtak maradtunk a nyomás alatt. Büszke vagyok a csapatomra!
A csoport másik mérkőzésén:
Albánia–Litvánia 61–119 (21–31, 14–31, 22–30, 4–27)
1. Oroszország | 3 | 3 | – | 257–163 | 1.000 |
2. Magyarország | 3 | 2 | 1 | 274–189 | 0.667 |
3. Litvánia | 3 | 1 | 2 | 251–198 | 0.333 |
4. Albánia | 3 | – | 3 | 146–378 | 0.000 |