Női kosár Euroliga: El kell felejteni a vereséget, a csalódást – Casas

– Mennyire érzi magát csalódottnak?
– Igen, és emiatt nehéz volt elaludni péntek éjjel… – válaszolta kérdésünkre Queralt Casas, a Sopron Basket 26 éves spanyol hátvédje egy nappal az orosz Jekatyerinburg elleni elődöntős vereség (81–59) után. – Tisztában voltunk azzal, hogy ellenfelünk masszív csapat, de nem tudtunk velük mit kezdeni a második félidőben, s mi is visszaestünk. Aztán amikor elhúztak, akkor egy kicsit meg is törtünk. Borzasztó nehéz ellenük hátrányból játszani.

– Benne volt a levegőben, hogy újra sikerülhet a döntő a Sopronnak. Ön mit gondol, miért nem jött össze?
– Mert ahhoz, hogy legyőzzük őket, nekünk úgy százhúsz százalékot kellett volna teljesíteni. Náluk játszik a legtöbb sztár, s valószínűleg tizenöt meccsből egyet lehet nyerni ellenük. Sajnos, ez nem pénteken következett be.

– A második félidőben sokat javult az oroszok védekezése, vagy a Sopron nem volt elég koncentrált?
– Az döntött, hogy a második félidőben nem tudtuk a saját ritmusunkat rájuk erőltetni. Az első húsz percben sokszor sikerült rendezetlen védekezés ellen támadni, de utána öt az öt ellen már erre esélyünk sem volt.

– Ez pályafutása első Euroliga négyes döntője. Hogy tetszik?
– Most nehezemre esik jókat mondani, mert ugye a döntőről lemaradtunk… Persze a légkör és a közönség szuper, különleges a hangulata a négyes döntőnek. Az továbbra is jó érzés, hogy ettől még mindig Európa négy legjobb csapata közé tartozunk.

– Mennyire nagy kihívás felpörögni a bronzmeccsre?
– Felpörgünk, akár nehéz, akár nem, mert tudtuk, három nap alatt kell két fontos meccset lejátszani. El kell felejteni a vereséget, a csalódást, s harcolni kell a harmadik helyért.

– Hogy látja az esélyeket a prágaiak ellen?
– Hasonló játékerőt képviselnek, mint mi, s inkább a védekezésük erős. De nekünk csak magunkkal kell foglalkozni! Túl sokat agyaltunk azon pénteken, ki az ellenfél. Csak rajtunk múlik, hogy győzelemmel zárunk-e.

– Amikor télen Sopronba szerződött, mire számított?
– Tudtam, hogy a Sopron a final fourt célozza meg, így én is ezt szerettem volna, no és persze tisztában voltam azzal, Magyarországon az aranyért küzdünk a bajnokságban és a kupában egyaránt.

– Nehéz volt szezon közben országot és várost váltani?
– Igen, főleg azért, mert először történt velem ilyen. Ám a klub megkönnyítette a helyzetemet, rengeteg segítséget kaptam. Én az a típusú játékos vagyok, akinek amúgy is hosszabb időre van szüksége, hogy megtalálja a helyét egy csapatban, társaságban.

– Mikorra sikerült beilleszkednie?
– Néhány hét kellett, de a lányokkal már az első napokban kialakult a jó viszony.

– Utólag mit gondol, jó döntés volt a Sopronhoz igazolni?
– Jó döntés volt, nagyon is, egyértelmű!

– Van már elképzelése arról, a következő szezonban hol játszik?
– Nincs, de nem is akarok erről beszélni a final four vége előtt. Érdeklődők vannak, de még nem döntöttem.

– Nyáron rendezik a női Európa-bajnokságot Szerbiában és Lettországban, mit vár a spanyol válogatottól?
– Hűha, erre nem tudok mit felelni, mert még a bővebb keretet sem ismerjük. Abba azért mindenképpen szeretnék bekerülni, ha kell, meg is harcolok érte. Ugyanakkor rengeteg a jó spanyol játékos, nem könnyű a legjobbak közé bejutni.

– 2012-ben Debrecenben megnyerték az U20-as Európa-bajnokságot. Milyen emlékei vannak a tornáról és a városról?
– Arra emlékszem, hogy kevés szabadidő jutott, így nem tudtunk sokat mászkálni. Nekem és sokaknak az utolsó tornánk volt együtt, a csapat nagy része már tizenöt éves kora óta együtt játszott, emiatt számomra nagyon szentimentálisra sikeredett az Eb.

A VASÁRNAPI PROGRAM
A 3. HELYÉRT
17.30: Sopron Basket–USK Praha (cseh)
DÖNTŐ
20.30: Jekatyerinburg (orosz)–Dinamo Kurszk (orosz)