„Március 23-án közölték először, hogy a megfertőződöttek és az elhunytak száma csökkent az előző napi adatokhoz képest. Azóta három nap telt el úgy, hogy kevesebb új fertőzöttet diagnosztizáltak, és kevesebben haltak meg, mint a legtragikusabb napon. Ez némi reményre ad okot. Mivel a lakásba vagyok bezárva, reggeltől estig olvasom a híreket. Mást nem tudok csinálni, sorozatokat nézek, filmezek, és lógok a telefonon, mert csak így tudom tartani a kapcsolatot a családommal. Velem nem történik semmi, és velük sem igen, de naponta többször beszélünk, mert amióta a válogatott Európa-bajnoki selejtezői után, február huszonötödikén visszajöttem Olaszországba, csak így hallhatom, láthatom a feleségemet és a másfél éves kisfiamat. Áron a videoüzenetekből értheti meg, hogy nem vesztem el teljesen.
A bajnokság folytatásáról semmi hír, a klub csak annyit közölt, hogy április harmadikáig biztosan nem lesz edzésünk, mindenki otthon végez átmozgató gyakorlatokat. A csapattársaim közül egy amerikai játékos hazautazott, s ahogy a hírportálokon olvasom, a Serie A többi együtteséből is szállingóznak vissza a tengerentúlra, a legjobb három-négy csapatból már távozott valamennyi amerikai. Nálunk még hárman kitartanak. Kitartok én is – nincs más választásom. De igyekszem nem panaszkodni, mert huszonnégy órában siránkozni sem lehet.
Nincs kijárási tilalom, bár katonai járművek járőröznek, figyelik a közterületeket. Az olaszok talán későn kaptak észbe, de már felfogták a helyzet súlyosságát, otthon maradnak. Ahogy a szüleimtől hallottam, otthon ez azért nincs még így, de Kaposváron is megrohamozták a boltokat, hogy bevásároljanak egy évre előre, csaknem verekedés tört ki a húsért… Itt nem kapkod senki, folyamatosan töltik fel az üzleteket, a bejáratokban hármasával engedik be a vásárlókat, s mindenki nyugodtan, a másiktól jókora távolságot tartva válogat.
Én három-négy naponta vásárolok be, mivel a főzés nem az erősségem – úgy is mondhatnám, hogy egyáltalán nem tudok –, félkész vagy zacskós ételeket veszek, s ebből készítek valami ehetőt. Nem merek többször lemenni, csak naponta egyszer öt percre sétálni, teszek egy nagy kört, felfrissítem a fejem és a testem, aztán itthon folytatom a nem túl izgalmas életem.”
AKoroNaplóállandó szerzői:Baráth Botond(Egyesült Államok), Galló Vilmos(Svédország), Gulácsi Péter(Németország),Kemény Dénes(Magyarország),Ligetvári Patrik(Spanyolország),Pádár Krisztián(Oroszország),Vojvoda Dávid(Olaszország).
A KoroNapló korábbi bejegyzéseit IDE KATTINTVA tekinthetik meg!