„Amikor március 10-én elbúcsúztunk egymástól a csapattársaimmal és az edzőinkkel, még azzal biztattak minket, hogy 17-én ismét edzhetünk. Aztán persze – miután olvashattuk, hallhattuk a
Egy szakportál szerint az európai sportorvosok azt javasolják, április 3-ig ne legyenek edzések a kontinens ligáiban – a Serie A-ban elvileg addig szünetel a bajnokság. Ha akkor újra edzhetnénk is, legalább két-három hét lenne, mire úgy-ahogy visszanyernénk a formánkat, mert most mindenki otthon van bezárva, tényleges edzésmunkát nem tud végezni senki. Az erőnléti edzőnk elküldött mindenkinek egy programjavaslatot, amely nyújtó, az izmokat átmozgató gyakorlatsorokat tartalmaz, hogy ne tunyuljunk el teljesen.
Mivel én Reggio Emilia belvárosában lakom, csak sétálni tudok lemenni az utcára, megyek a környéken egy jó nagy kört – nem túl élvezetes, mert minden üzlet, étterem be van zárva, üresek a terek, az utcácskák –, s még egy park, rekortános kültéri futópálya sincs a közelemben, ahol futhatnék. De még csak nem is a bizonytalanság vagy a bezártság a legrosszabb, hanem az, hogy egyedül vagyok, február 25. óta nem láttam a családomat, a Budapesten lévő feleségemmel és másfél éves kisfiammal csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot. Ők iszonyatosan hiányoznak.”