Női kosár Magyar Kupa: sima volt, megint a Soproné a serleg

Amikor legutóbb MK-döntőben találkozott a Sopron és a DVTK, akkor Horti Dóra MVP-díjat érő remeklésével a borsodiak nyertek – az eltelt öt évben sok minden megváltozott a hazai női kosárlabdázásban, például a centerklasszis visszavonult, és szült egy kislányt három éve, akit hamarosan egy kisfiú követ majd, de Horti a budapesti finálén is jelen volt, mint az M4 Sport szakkommentátora.

Az a diósgyőri győzelem bőven a bravúrkategóriába volt sorolható, de vasárnap este még ennél is nagyobb meglepetésnek számított volna, ha a miskolciak nyernek, sőt, ahogyan Földi Attila edző is fogalmazott, szinte csodaszámba menne csapata sikere, s már azt is nehéz elhitetni együttesével, hogy lehet némi esélye az idényben még minden sorozatban (Euroliga, bajnokság, kupa) veretlen címvédő ellen.

Hogy ezt érzékeltessük, álljon itt pár tény: a zsinórban 16. fináléjában szereplő Sopron a vasárnapi meccsig kilencszer nyerte meg a sorozatot, emellett kilenc ezüstérme is van, míg a Miskolc összesen hat döntőben játszott, három-három győzelem és vereség mellett. A címvédőnél Fegyverneky Zsófia egyedül kilencszeres győztes – a másik oldal legrutinosabb játékosa Medgyessy Dóra egyszer játszott kupadöntőt. A Sopron az első kupagyőzelmét 2007-ben, négy elvesztett finálét követően ötödik nekifutásra szerezte meg, amikor a Szegedet verte meg – ez azért is fontos, mert vasárnap este már a tizedikre hajtott a klub.

A mindössze két amerikai légióssal felálló borsodiak (a túloldalon három amerikai mellett két szerb külföldi tagja a keretnek) feltüzelve és elszántan kezdtek, s úgy tűnt, megpróbálják a lehetetlent: Chanel Mokango lesapkázta Tina Krajisniket, az ellentámadásból Aho Nina ziccert dobott, és vezetett a DVTK. Ezután tíz soproni pont következett, noha ekkor még elég pontatlanul dobott a zöld mezes együttes. Erre egy 8–0-s rohanással válaszolt a felszabadultan játszó borsodi együttes, amelyet Földi az oldalvonalon kívülről (és néha belülről) elképesztő intenzíven és átéléssel irányított. Hiába, 21–14-ről pillanatok alatt 29–14 lett, mert az ekkor színtiszta légiósötössel játszó Sopron begyújtotta a rakétákat, és elsősorban Briann January tripláival lerázta ellenfelét. Hatalmas iramban kosárlabdázott a márciusi Euroliga-negyeddöntőre készülő és azt megrendező Sopron, kíméletlenül kihasználta az összes hibát, amit ellenfele elkövetett, de sokszor nem is csináltak rosszul semmit Medgyessy Dóráék, egyszerűen csak jobb volt a rivális.

A nagyszünetre már 25 pontos előnnyel vonuló Sopron a második félidőben sem engedett ki, kőkeményen védekezett, és időnként támadásban még a látványra is figyelt, erre volt példa, amikor a hihetetlenül atletikus Gabby Williams – nem véletlen, magasugró volt – egy támadást kínai figurával, a levegőben úszva fejezett be. A címvédő végül a várakozásnak és a papírformának megfelelően nyert, megszerezte a klub történetének 10. Magyar Kupa-elsőségét.

KILLIK LÁSZLÓ K&H NŐI KOSÁRLABDA MAGYAR KUPA NYOLCAS DÖNTŐ
DÖNTŐ
SOPRON BASKET–ALUINVENT DVTK MISKOLC 79–56 (21–14, 25–7, 18–20, 15–15)
Gabányi László Sportcsarnok, zárt kapuk mögött. V: Praksch, Tóth C., Frányó
SOPRON: JANUARY 9/9, FEGYVERNEKY 11/3, WILLIAMS 10, Brooks 13/3, KRAJISNIK 9. Csere: Határ 9, Walker 7/6, Varga A. 8/6, Czukor, Varga S. 1, Varga K. 2. Edző: Gáspár Dávid
DIÓSGYŐR: Medgyessy 7/3, KÁNYÁSI 11/3, Aho 5/3, HAYES 17/3, Mokango 10/6. Csere: Kiss A. 2, Pusztai 4, Tóth F., Frindt, Vég-Dudás, Bacsó. Edző: Földi Attila
Az eredmény alakulása. 3. perc: 3–6. 7. p.: 13–6. 9. p.: 13–14. 12. p.: 29–14. 15. p.: 31–19. 18. p.: 42–19. 24. p.: 52–27. 27. p.: 54–35. 32. p.: 64–43. 36. p.: 71–45
Kipontozódott: Kiss A. (34. p.), Határ (40. p.)
MESTERMÉRLEG
Gáspár Dávid: – Maximalistaként úgy vélem, több negyeden keresztül is tarthattuk volna a domináns játékunkat, de összességében elégedett vagyok. Mindkét szünnapon edzettünk, nem vettünk vissza a terhelésből, ennek ellenére jól teljesítettek a lányok. Érezhető volt a fáradtság, hogy mentálisan némileg tompább a csapat, ám a terhelés elengedhetetlen ahhoz, hogy az előttünk álló kihívásoknak meg tudjunk felelni. Nagyon-nagyon boldog vagyok, ez a klub tizedik kupagyőzelme, örülök, hogy ennek a sikernek vezetőedzőként lehetek részese immár másodszor.
Földi Attila: – Nagyon örülünk az elért eredménynek, nem sokan fogadtak volna ránk, hogy mi játszhatunk majd döntőt, de a Győr ellen nagyon színvonalas mérkőzésen mutattuk meg, hogy pariban tudunk lenni a legjobb csapatokkal, sőt, le is tudjuk őket győzni. Utána görcsös, feszült találkozón saját magunkkal kellett megharcolnunk az elődöntőben, azzal a téttel, hogy ott már esélyesként léptünk pályára, s be kellett jutnunk a fináléba – végül azt is sikerült behúzni. A döntőben sztárokkal teletűzdelt csapattal találkoztunk, az volt a legfontosabb, hogy egy pillanatig se adjuk fel, harcoljunk és méltón képviseljük a klubot, azt gondolom, ezt megtettük.

A 3. HELYÉRT
ATOMERŐMŰ KSC SZEKSZÁRD–PEAC-PÉCS 70–64 (18–14, 19–15, 12–19, 21–16)
Gabányi László-sportcsarnok, zárt kapuk mögött. V: Földházi, Minár, Varga-Záray
SZEKSZÁRD: Studer Á. 11/3, Theodoreán 3/3, Gereben 2, Goree 10, MCCALL 12. Csere: FRISKOVEC 15/9, Bálint 3, Zele 4, KRNJICS 10. Edző: Djokics Zseljko
PEAC: Szücs R. 2, WENTZEL 23/12, Strautmane 5/3, Kiss V. 6, Andusics 10. Csere: Sarok 6/6, SÁNTA 11/9, Kaposi 1. Edző: Csirke Ferenc
Az eredmény alakulása. 3. perc: 2–2. 5. p.: 12–4. 9. p.: 18–14. 16. p.: 28–27. 20. p.: 37–29. 23. p.: 37–37. 28. p.: 41–42. 30. p.: 49–45. 33. p.: 54–53. 36. p.: 63–55. 39. p.: 64–62
Kipontozódott: Sánta (37. p.)
MESTERMÉRLEG
Djokics Zseljko: – Biztos hasznos lesz, ami itt, a Magyar Kupában történt velünk. Nagyon boldog vagyok a bronzérem miatt, mert korábban még sosem lettem harmadik az MK-ban. Elismerésem a játékvezetőknek, akik hiba nélkül fújták le az egylabdás meccseket is. Fáradtak voltunk ezen a napon, a Sopron elleni mérkőzés sok érzelmet váltott ki belőlünk, mert álmodtunk a döntőről és a kupagyőzelemről, mint mindig. A PEAC-nál remekelt Sánta Petra és Wentzel Nóra, a mi oldalunkon meg kell dicsérnem Zele Dorinát, aki sérülten is visszaállt a harmadik negyedben és lendületet adott.
Csirke Ferenc: – Büszke vagyok a csapatomra. Öt nap alatt három olyan mérkőzést játszottunk, amelyeket kitehetünk az ablakba, sajnos az érmet pont nem... A Szekszárd sok támadólepattanót szedett, de abból csak nyolc pontot dobott, tehát erre nem foghatjuk a vereséget. Körülbelül ötször támadhattunk egypontos hátrányban, ilyenkor kimaradtak az üres dobásaink, míg a túloldalon rendre betalált ellenfelünk. Mi is fáradtak voltunk, Kiss Virág csípősérüléssel bajlódik, de nem akarunk kifogásokat keresni. A lányoknak azt mondtam, most két napig nem nézhetnek kosárlabdát.