Női kosár: Nevena Jovanovics nagyra értékeli azt, amit Tokióban átélt

– Mennyire volt húzós a nyara az Európa-bajnoksággal és az olimpiával?
– Meglehetősen fárasztó volt – felelte Nevena Jovanovics, az idei magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes Sopron Basket 31 éves szerb hátvédje. – Április huszadikán csatlakoztam a válogatott felkészüléséhez, csaknem négy hónapot töltöttünk együtt, ami életem leghosszabb ilyen időszaka volt. Nehéz, ha ennyi ideig össze van zárva egy csapat, és nincs változatosság, de mindenképp kifizetődő.

– Van különbség a két Eb-címe között?
– A budapesti siker örökké emlékezetes lesz, hiszen fiatal csapatként értük el hat éve, senki sem várta tőlünk, hogy megnyerjük a tornát, még csak a szárnyainkat bontogattuk. Mégis közelebb áll a szívemhez az idei cím, mert a spanyolokat Spanyolországban győztük le, és mivel a belgákat, valamint a franciákat is felülmúltuk, elmondhatjuk, a három legerősebb együttest utasítottuk magunk mögé.

– Élvezte ezt a nagyon furcsa olimpiát?
– Gyakran kérdezik ezt tőlem, és azt tudom válaszolni, hogy a maszkviselésen kívül minden normális körülmények között zajlott. Persze nem hagyhattuk el az olimpiai falut, de nem is turistáskodni érkeztünk Japánba. Hogy minden körülmények közt hordanunk kellett a maszkot, az valóban furcsa volt, ám így is nagyra értékelem, amit átéltem, nem sok embernek adatik meg, hogy az ötkarikás játékokon szerepeljen.

– Miként élte meg a negyedik helyet?
– Hazudnék, ha azt állítanám, nem vagyok elégedett, mert jól hangzik, hogy a miénk a világ negyedik legerősebb csapata. Másfelől a dobogó jelentősége hatalmas, más nem számít. Amennyire közel voltunk az éremhez, annyira távol is.

– Hosszú ideje játszik együtt a szerb válogatott. Látja már az új generációt?
– Reménykedem, hogy az eredményeinkkel inspiráljuk a fiatalokat, dolgozzanak keményen és higgyenek magukban! Sok gyerek talán nekünk köszönhetően kezdett el kosárlabdázni, szóval büszkének kell lennünk arra, amit elértünk. Esik szó mostanság a változásról, az újjáépítésről, egy napon bizonyosan be is következik, de addig folytatjuk az utunkat.

– Az idén Sopronba szerződött, amely a negyedik magyarországi klubja. A korábbi három közül hol érezte magát a legjobban?
– A karrierem különböző szakaszaiban szerepeltem ezeken a helyeken. Pécsen töltöttem az első két külhoni idényemet, ami nyilván fontos volt, aztán később Szekszárdon szerepeltem, majd nagyon élveztem a Csatában lehúzott fél évadomat. A Sopron neve cseng a legjobban, tudjuk, mit jelent Magyarországon és az európai kosárlabdában, boldog vagyok, hogy ide igazoltam.

– Milyenek az első benyomásai a városról, az egyesületről?
– A legfontosabb, hogy több szerb is körülvesz, kicsit olyan érzés, mintha, mondjuk, Szegeden élnék. Jelena Brooks a csapattársam, Sztevan Karadzsics az egyik edzőm, szlovén az erőnléti trénerünk, vagyis otthonosan mozgok ebben a környezetben. Mindenki kedves, erős a keret, nagyszerűek a feltételek a klubnál, ami segít, hogy a legjobbunkat nyújtsuk a pályán – nekünk csak egy dolgunk van, koncentrálni a feladatunkra!

– Hogyan érezte magát a parketten a keddi, Vasas elleni felkészülési mérkőzésen?
– Érdekes, mert augusztus hetedikén éppen Jecával játszottuk a legutóbbi meccsünket még az olimpián, és az azért eléggé más volt. Az idény első fellépése mindig nehéz a hosszú kihagyás miatt, mi is úgy játszottunk, ahogyan ilyenkor szokás, vagyis még rengeteget tudunk és kell is fejlődnünk a jövőben.

– A Sopron Basketnél mindig nagyok az elvárások. Idehaza mindkét sorozatban favoritnak számít az együttes, de mi a helyzet az Euroligával? Van esély a négyes döntőben szerepelni?
– A legutóbbi három alkalommal bejutott a final fourba a Sopron, s bár egyelőre nem beszélhetek a célokról, elképzelésekről, magától értetődik, hogy egy csapat mindig magasabbra vágyik annál, mint amit az előző idényben elért. Áprilisig viszont még rengeteg idő van, addig nagyon sok minden befolyásolhatja a végkimenetelt.