– Az előző idénybeli vagy a mostani final fourba jutást tartja többre?
– Az elmúlt év a Covid miatt sajátos helyzetet teremtett, sokkal kevesebb Euroliga-mérkőzést játszottunk, viszont megvolt a nehézség is, jól kellett teljesítenünk a tornákon – kezdte Gáspár Dávid, az Euroliga negyeddöntőjében a francia Montpelliert 2–0-s összesítéssel búcsúztató Sopron Basket edzője. – Látva az aktuális idényt, és hogy mennyi gondot, akadályt kellett elhárítanunk, s mégis sikerült bejutnunk a négyes döntőbe, azt mondanám, az idei egy fokkal nehezebb volt.
– Volt letargia a csapaton belül a DVTK ellen elvesztett Magyar Kupa-döntő után?
– Igen, volt. A megszokottól eltérő technológiát nem kellett alkalmaznom, egyszerűen mindenkiben dolgozott a magasfokú versenyszellem és győzni vágyás, ami először letörtséget okozott, aztán azonban generálta, hogy azzal foglalkozzunk, mit kell jobban csinálni, mit nem szabad elvéteni a következő mérkőzéseken.
– Mennyire alakította át a felkészülésüket, hogy nem a Prágával, hanem a Montpellier-vel találkoztak?
– Kevesebb idő jutott a franciák feltérképezésére és hogy az edzéseken foglalkozzunk velük. Egyébként nagyon sok hasonlóság volt a két ellenfélben, emellett egy-két, az adott csapatra jellemző sajátosság, tehát nem ment el rengeteg idő az új rivális miatti felderítéssel. Tény, gyorsan kellett reagálnunk és feldolgozni a nagy mennyiségű anyagot.
– Gabby Williams kedden csak három, csütörtökön már 28 pontot dobott volt csapatának. Minek köszönhető a gyors és hatalmas változás?
– Még egy meccsel visszaugranék, a DVTK elleni bajnokin talán az első negyedben már 19 pontot szerzett Gabby, vagyis hullámzó a teljesítménye, vannak jobb és kevésbé jó napjai. Alkalmanként hiba csúszik a dobásaiba és a vállalásaiba, ami kihat arra, milyen ritmusba kerül a mérkőzésen. Ezúttal látványos volt a különbség, csütörtökön jó ütemben vállalkozott betörésekre, ügyesen verte meg az embereit, amivel önbizalmat szerzett, míg két nappal korábban nem mentek be a nehezebb dobásai – ilyen a játék. Túl sok kommentárt nem fűznék ehhez, van, hogy Jelena Brooksnak vagy Határ Bernadettnek jön ki a lépés, én azt szeretném, legyen meg bennünk az erény, hogy mindig fellép valaki a támadásban domináns szintre, melléjük felzárkózik három-négy másik játékos, így csapatszinten jól működhetünk.
– Az elődöntőben a Salamancával vagy a Gironával csapna össze a két spanyol együttes közül?
– Közhely, de itt már nincs egyszerű ellenfél, hogy egy csapat erre a szintre eljutott, az nem a véletlen műve, jelentős kihívást jelent. Ha papíron nézzük, az eredménysorok alapján elsőre rá lehet vágni, hogy a Salamanca erősebb, de ha felülmúlja a Girona, akkor az utóbbi vajon könnyű ellenfél lesz nekünk? Emiatt okafogyott a kérdés, bár korábban sokat gondolkodtam ilyesmin. Kicsit hasonló a helyzet a Magyar Kupához. Nem sokan gondolták volna, hogy a DVTK túljut a Szekszárdon, aztán minket is megver, hazai pályán fantasztikus formában, jó ritmusban és magabiztosan kosárlabdázik. Mindegy tehát, ki jön velünk szembe, eszement módon fel kell készülnünk és topon lennünk.
– Isztambulban játszott már négyes döntőt a Sopronnal, melyik helyszínnek örülne idén?
– Az ilyen párharcokat mindig otthon jó megvívni, de ha idegenben játszunk, szerencsés lenne egy Sopronhoz közeli helyszínen, hogy a szurkolók nagyobb számban támogathassanak minket. A rendező kiléte persze csak azután dől el, ha kialakult a végleges mezőny.
– Jövő szombaton játsszák a következő bajnokijukat, a Szekszárdot fogadják. Mennyi pihenőt adott a játékosainak?
– Hétfő reggel lesz a következő edzés. Csütörtök éjjel semmit sem tudtunk aludni, péntek hajnali háromkor indultunk haza, és a közelmúltban olyan menetet nyomtunk le, hogy kell és megérdemelt a pihenő, hogy aztán készüljünk az újabb erőpróbákra.