Június idusán megtelt a Novomatic Aréna edzőterme.
„Harminc év lezárására gyűltünk ma össze... Hogyan jutottunk el idáig, és mi történik ezután, erre igyekszem a mai este a legjobb tudásom szerint választ adni. Évek óta túlteljesítünk... Az újkori magyar kosárlabdasport legsikeresebb klubja vagyunk! Senkit sem lehet azért hibáztatni, mert nem akar bennünket támogatni... Senkire sem lehet azért haragudni, mert nem ezt a közösséget választja... ”
Török Zoltán szájából sorjáztak a legfontosabb mondatok, és bár ez csak néhány kiragadott részlet, azért könnyen össze lehet rakni a mozaikot, az ügyvezető egész egyszerűen minden bizonnyal az észszerűség jegyében úgy döntött, befejezi a költekezési versenyt korábban az orosz, most jellemzően a török szuperklubokkal és a pénzügyi stabilitást szem előtt tartva hátrébb lép. Török azt is hangsúlyozta, a következő évadot is méltósággal fogják végigjátszani, és ezzel arra utalt, hogy nem lát tovább 2024 tavaszánál, hogy a megszorítás mindössze erre az évadra szól-e, nem lehet egyelőre tudni. Az viszont biztos, hogy a Brooksszal, Turnerrel, Fegyverneky Zsófiával, Határ Bernadett-tel, Varga Alízzal, Böröndy Viviennel, Sitku Zsuzsával, vagy éppen az újonnan érkező Papp Klaudiával a soraiban, Gáspár Dávid vezetőedző irányításával a Sopron Basket továbbra is meghatározó lesz a hazai színtéren. Szomorú, hogy csak itthon, mert már megszoktuk, hogy volt olyan együttesünk a csapatsportágakban, amelyik folyamatosan a csúcs közelében jár, és fel is ér a legmagasabb pontra, felkerül a korona a fejére.
Lapunk szerette volna megszólaltatni a legfontosabb soproni szereplőket, érintetteket, de annál többet, ami csütörtökön elhangzott, egyelőre nem akartak mondani, vagy nem értük el őket, mert ők nem akarták.
„Sohase becsüld le egy bajnok szívét” – zárta csütörtökön gondolatait a nagy plénum előtt Török Zoltán, és ezzel üzent is, hogy nem adják fel a harcot, csak a frontvonalból lépnek hátrébb, ahol évtizedek óta vitézkedtek, sorozták őket, de aratták a diadalokat. Hogy visszatérnek-e még a csatatérre, az idő dönti el...
Jelena Brooks (szerb-magyar), Böröndy Vivien, Erdélyi Alexandra, Fegyverneky Zsófia, Határ Bernadett, Papp Klaudia, Sitku Zsuzsanna, Turner Yvonne (amerikai-magyar), Varga Alíz. Vezetőedző: Gáspár Dávid. (A keretet később a saját utánpótlásból az arra érdemes fiatalokkal töltik fel) |
Hogy miért nincs olyan potenciális nagy támogató, amelyik elérhetné a Sopron szponzorálásán keresztül, hogy jó hírét vigyék szerte Európában, akár oktatási tanulmányanyag is lehetne. Úgy tűnik, a világ második legnépszerűbb labdajátékában nincs erre itthon kereslet, most ezért (is) tárta szét karját Török Zoltán ügyvezető, és pihen meg az ádáz, lelket és testet őrlő küzdelemben, ami a profi körülmények megalapozásáért, a lehető legjobb eredmények elérésért zajlott az elmúlt évtizedekben. Azt se látjuk, hogy Sopron városának mennyire fontos, hogy csapata eljutott a lehető legmagasabbra, és esetleg elmulasztott-e valamit megtenni annak érdekében, hogy ez a szép történet folytatódjon. Az viszont biztos, nemcsak Magyarország veszít azzal, hogy a tradicionális egyesület a következő évadban nem lép ki az országhatáron kívülre, hanem sajnálhatják Isztambulban, Schióban, Prágában vagy éppen Gdyniában is. Sopronban nincs miért lehorgasztani most a fejeket, ami ott történt az elmúlt évtizedekben, az maga volt a konstans profizmus, sziget a középszerűség tengerében, egy példamutató szellemiség magyarországi képviselete, kitartás a néha szögletesnek tűnő, de mindvégig emberséget és eredményességet szem előtt tartó elvek mellett. Ha valami, akkor ez nagyon hiányozni fog még az ellenfeleknek is, bár senkinek se legyen kétsége, hogy a munka, az atmoszféra nem változik meg a Novomatic Arénában. Sőt, talán ez még inkább felpaprikázhatja azokat, akik kitartanak, és letették a garast a projekt mellett. |