Férfi kosár: Érezhetően közelebb az otthonhoz – Hanga Ádám

– Milyen érzés, hogy már elmondhatja magáról: belgrádi lakos?
– Furcsa, de kezdem megszokni – válaszolta a Nemzeti Sportnak Hanga Ádám, a 23-szoros szerb bajnok és 12-szeres kupagyőztes Crvena zvezda magyar hátvédje, aki a nyáron szerződött a piros-fehérekhez. – Kemény edzőtáborozáson veszünk részt Belgrádhoz közel, egy multifunkcionális létesítményben, amely a fociválogatott edzőközpontja. Rengeteg a munka, régen volt ilyen nehéz a nyaram, reggelenként futunk és kondizunk, délután sokat játszunk, de kevésbé szigorú keretek közt, mint a Madridban vagy a Barcában, ami nekem bejön. Csütörtökön játsszuk az első felkészülési meccset a Szabadka ellen. Több alsóbb osztályú gárda ellen mérkőzünk, aztán három nemzetközi tornán veszünk részt, immár euroligás csapatok ellen.

– Van már saját lakása? Mióta él Belgrádban?
– Igen. Augusztus tizenhetedikén jöttem, mert kezdődtek az orvosi vizsgálatok, majd az egyéni képzések. Egyszer közben hazaugrottam, a családom hamarosan megjön, muszáj, mert péntek az első tanítási nap a gyerekeknek.

– Mennyire volt sűrű a programja azután, hogy aláírt?
– Sok támadás ért, hogy nem mentem a válogatotthoz, ami nem esett jól… A nyár elejétől kezdve lakást és iskolát kellett keresni, legalább ötször utaztam Belgrádba ügyeket intézni, mert hotelbe semmiképp sem akartunk költözni, még átmenetileg sem három gyerekkel és a kutyával… Nehéz időszak volt.

– Kétezertizenegy óta – egy olaszországi megszakítástól eltekintve – Spanyolországban játszott, így most tényleg szembetűnő lehet önnek a változás.
– A csapatban természetesen sok a szerb, még nem annyira értem a nyelvet. Spanyolországban már félig spanyolnak számítottam. Szerencsére az egyik másodedző spanyol, s az edzővel, Dusko Ivanoviccsal is spanyolul beszélek. Olyan országban vagyok most, ahol sokszor játszottam ellenfélként, de még nem éltem. Nem félek ettől, nem érzem magam elveszve, nem vagyok már gyerek, de kétségtelen, sok az újdonság.

– Megállítják, megszólítják az utcán?
– Ez egy kosárőrült ország, város. A közösségi médiában óriási az érdeklődés a csapat iránt, s igen, rengetegen megállítanak, ha az utcán vagyok, noha próbáltam kerülni a nyilvános helyeket, főleg amíg csak pakoltam. Ám bárhová mentem, vagy jött a „Hajrá, Zvezda!”, vagy a „Csak a Partizan!” Erősen kétpólusú a város, a helyiek szerint hatvan–negyven százalék a Zvezda javára a szurkolói megosztottság. A határnál a határőr megkérdezte, én vagyok a Zvezda új játékosa? Válaszoltam, majd azt felelte, én a Partizannak szurkolok, forduljon vissza… Sok élményt szereztem karrierem során, de ilyen hatalmas és fanatikus tábort magáénak tudó gárdában még nem játszottam, kíváncsi vagyok, és várom a hazai meccseinket.

– Milos Teodoszics már a csapattársa. Mit tapasztalt az ön által is nagyon tisztelt klasszissal kapcsolatban?
– Amikor ideszerződtem, úgy gondoltam, végre ismét a helyemen, hátvédként vagy bedobóként játszhatok, erre Milos megsérült, a két karmester még nincs itt, azaz valószínűleg az első néhány edzőmeccsen irányító leszek… De nem számít, mindegy, melyik poszton, játszani akarok. Teher nincs rajtam, bizonyítanom senkinek sem kell, de nyerni akarok, Adria-ligát, szerb bajnoki címet, és persze az Euroligában is jó lenne ott lenni a playoffban. De visszatérve Miloshoz, az első edzéseken egymást fogtuk, ahogy eddig, ellenfelekként, azaz egyelőre még nem tapasztalhattam meg csapattársként a zsenialitását.

– Hányszor evett csevapcsicsát?
– Többször is! Érdekes, mert a gasztronómia hasonlít a magyarhoz, sok a leves, a rántott ételek, s van savanyúság – a spanyoloknál azt sem tudják, mi az. Érezhetően közelebb vagyok a hazámhoz, s tudom, sok magyar már bérletet is vett, ami roppant hízelgő.

– Ivkovics Sztojan lemondásához mit szól?
– Csak köszönet jár neki, mindennek van kezdete és vége, amit elért a csapattal, egyedülálló, s nem azért, mert ennyi ideig volt kapitány, hanem mert két Európa-bajnokságra is kivezette a válogatottat, s mert szerethető csapatot rakott össze. Hogy ki lesz az új kapitány, azt én is kíváncsian várom.