Kányási Veronika: Megcélozzuk a final fourt!

– Friss élmény a címvédő elleni, keddi isztambuli meccs, amelyen a hazai csapat 95–71-re nyert a DVTK ellen. Nemcsak emiatt, hanem az eddig látottak alapján mondhatjuk, hogy a trófeát csak elveszíteni tudja a Fenerbahce?
– A kerete és a játéka alapján magasan a legesélyesebb, eddig szinte minden fordulóban bizonyította is ezt – válaszolta a Nemzeti Sportnak Kányási Veronika, a Diósgyőr 24 éves csapatkapitánya egy nappal a törökországi mérkőzést követően, s azután, hogy kiderült, a piros-fehérek megszerezték a második helyet az A-csoportban, így a negyeddöntőt pályaelőnyből kezdhetik meg a francia Lille ellen. – Ugyanakkor az is látható, hogy nem legyőzhetetlenek. Mi a második félidőben, amit négy ponttal megnyertünk, már kiegyenlített meccset játszottunk velük, s „belenőttünk” a feladatba. Nekik is lehet rossz napjuk, erre példa, hogy az olasz Schio és a francia Lyon is elkapta őket egyszer. Nyilván kisebb csoda lenne, ha a Fener nem védené meg a címét.

– Az önök meccse után dőlt el, melyik csapattal és hányadik helyről folytatja a DVTK a negyeddöntőben – hogyan töltötték el ezt az időt?
– Visszamentünk a hotelbe, megvacsoráztunk, és néztük a többi meccset. Először a Valencia–Schiót – a valenciai győzelemnek köszönhetően elcsíptük a második helyet, majd pedig a Lille–Polkowicét, amelyet megnyertek a franciák a lengyelek ellen, így aztán őket kaptuk.

– Mi a véleménye róluk?
– Néhány meccsüket láttuk, a Győr ellenit is, és én kicsit azt érzem, kiszámíthatatlanok. Tudnak kiemelkedően és gyengén is játszani. Jelentős játékerőt képviselnek, nehéz párharcra számítunk, amelynek már igen nagy a tétje.

– Sokat beszélnek csapatszellemről, összhangról, összetartozásról, de mennyi munka van ebben? Hiszen súrlódások, konfliktusok családon belül is akadnak…
– Rengeteg, a pályán is és azon kívül is. Ezt nem lehet siettetni és nem gyors folyamat, idő kell hozzá. Persze ha jó a munkamorál és céltudatosak a játékosok, a stábtagok, akik ezen dolgoznak, le lehet rövidíteni a folyamatot. Csapatkapitányként nekem is bőven van tennivalóm, de itt mindenkit meghallgatunk, s úgy megyünk ki a pályára, hogy egymásért küzdünk. Fontos, hogy ne vigyünk magunkkal ellentéteket, tüskéket, tisztázzunk mindent. A kohézió létezik, nem csak a levegőbe beszélünk.

A negyeddöntő párosítása (a párharcok az egyik fél második győzelméig tartanak, a mérkőzéseket február 21-én, 28-án és – ha szükséges – március 6-án rendezik): Fenerbahce (török)–Avenida Salamanca (spanyol, Határ Bernadett), CBK Mersin (török, Kiss Virág)–Casademont Zaragoza (spanyol), USK Praha (cseh)–Famila Schio (olasz, Juhász Dorka), DVTK HUN THERM–ESBVA Villeneuve-d’Ascq (francia) Ha továbbjut, az elődöntőben a Diósgyőr az USK Praha–Schio meccs győztesével találkozik.

– Már ezzel az eredménnyel is klubtörténelmet írtak, de lehet-e erre rátenni még egy lapáttal? Mit gondol, jelenleg Európa hányadik legerősebb női csapata a DVTK?
– Számszerűen nehéz megmondani, nem vállalkoznék erre én sem. Rólunk azt mondják, és mi magunk is úgy gondoljuk, hogy nincsenek igazi sztárjaink. Összességében mégis úgy látom, sztárcsapat vagyunk, s most bizonyíthatjuk ezt azzal, hogy Európa legjobb négy együttese közé kerülünk.

– Mit jósol a másik három párharcra?
– A Fenerbahce, a Mersin és az USK Praha sikerére számítok, de utóbbi két csapat valószínűleg csak a harmadik meccsen harcolja ki a final fourt.

– Sokáig sérült volt és nem játszhatott – hogy bírta ki ezt az időszakot, mennyire volt nehéz kívülről nézni a meccseket?
– Két és fél hónapot hagytam ki, s az igazán nehéz az volt, hogy hosszabbra nyúlt, mint amire számítottunk. Mentálisan ez volt a legrosszabb, már készültem a visszatérésre, de a lábam nem engedte. Így másban próbáltam hasznossá tenni magam.

– Nyakunkon a Kanada, Japán és Spanyolország elleni meccs, azaz az olimpiai selejtezőtorna Sopronban jövő csütörtöktől.
– Mindenki izgatott, régóta várjuk már, hogy odaérjünk. Nehéz, kiegyensúlyozott a csoportunk, bárki bárkit legyőzhet, valószínűsíthető a körbeverés is. Nincs preferencia, nem tartalékolunk, minden meccsen odatesszük magunkat, de most az elsőn, a Kanada ellenin van a hangsúly.