– Hogyan élte meg a spanyolok elleni hullámvasutat?
– Nemcsak az utolsó, hanem az összes meccsen ott voltam Sopronban. Aki találkozott velem a Kanada–Japán összecsapás után, azt láthatta, nagyon nem örültem az eredménynek… Tudtuk, hogy két esélyünk van a kvótaszerzésre, és az egyik elszállt. Le a kalappal a japánok előtt, fantasztikus csapatuk van, elképesztő alázattal, európai szemmel unortodox játékstílust képviselve – értékelte a női kosárlabda-válogatott szereplését Báder Márton, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke. – Kanada előzetesen a legerősebb válogatott volt papíron, de csalódást okozott, emellett sajnos ellenünk dominált. A végére maradt a döntés, és bár maximálisan bíztam a lányokban, tartottam a mérkőzéstől. Az első félidő fantasztikus volt, jól védekeztünk, hatalmas akarattal, összpontosítva kosárlabdáztunk, és sok dobásunk beesett. Nem akarok szakmázni, örültem a részeredménynek, de nem éreztem biztosnak még a győzelmünket. Kevés ilyen esemény van az ember életében, sokszor nem is a saját sportágában, most együtt érzek a csapattal. A vereség, az olimpiai szereplés elmaradása nagy csalódás nekem is. A torna előtt azt mondtam: ha mindenki megtesz mindent, de nem sikerül, akkor csalódottak lehetünk, de elégedetlenek nem. Ülepednie kell a történteknek, hogy objektíven értékeljünk, de borzasztóan fáj, hogy nem sikerült. Hozzáteszem, a spanyoloknak is jár a gratuláció, hiszen rendkívül sportszerű volt, hogy tét nélkül is mindent megtettek a győzelemért, még ha ez a mi kárunkra is történt.
– Játékosként többször átélt hasonló leolvadást – mit lehet ilyenkor közben tenni?
– Szakmailag továbbra sem akarok elemezni, én is csak szurkoló voltam a meccsen. Hiszek abban, hogy a győzelmet és a vereséget is magunkénak kell tekinteni, nincs különbség. A győzelmet könnyebb feldolgozni, de az élet nem áll meg, a férfiválogatott jó egy hét múlva elkezdi az Európa-bajnoki selejtezőt, és közelegnek a 3×3-as tornák is.
– Hogyan lehet innen továbblépni a nőknek?
– Nehéz pillanat ez, mindenki sajnálta a történteket. A sajnálat alapja, hogy ezt a lehetőséget elszalasztottuk, de ez egyelőre senkit sem vigasztal. Tényleg a világ legjobb csapataival játszhattunk, s nemcsak pariban voltunk velük, közel voltunk ahhoz, hogy a világ tizenkét legjobbja közé kerüljünk. A FIBA honlapján is halálcsoportnak titulálták a soproni négyest. A sors fintora, hogy általában az ilyen rendszerben lebonyolított tornákon egy győzelem elég szokott lenni a továbbjutáshoz, most mégsem.
– Székely Norbert szövetségi kapitánnyal beszélt már? Veszélyben van-e az állása?
– Beszámolót kapunk tőle, és természetesen személyesen is beszélek vele, a torna értékelését a szakmai bizottság és az elnökség véleményezi majd. A mindenkori szövetségi kapitány és stábja felelős az eredményekért, de itt nem motiválatlan vagy méltatlan teljesítményről beszélünk, hanem hősies küzdelemről, aminek szomorú vége lett. Objektíven elemezzük a történteket.