Báder Márton: Nem vagyunk reálisak, ha kötelezőnek tartjuk az Eb-szereplést

 – Kezdjünk a frissebb emlékkel: hiába a két győzelem februárban, férfiválogatottunk nem jutott ki egymás után a harmadik Európa-bajnokságára. Hogyan értékeli a selejtezősorozatot?
 – Sokfelől megközelíthető ez a teljesítmény – jelentette ki a Nemzeti Sportnak adott interjújában Báder Márton, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke. – A három dupla fordulót, a hat kört akár külön is kezelhetjük, viszont a tény, hogy nem jutottunk ki az Eb-re, és emiatt érezhetünk csalódást – persze az sem mindegy, hogyan nem jutunk ki… A selejtezősorozat előtt látszott, hogy Olasz- és Törökország felfelé lóg ki az A- vagy a B-válogatottjával is, NBA-tapasztalatú, euroligás játékosok sokaságát vetheti be, ugyanakkor az Euroliga és a FIBA interferenciájából adódóan bizonytalan volt, ki mikor áll rendelkezésre. Izland és Magyarország a harmadik helyért küzdhetett, így is lett, ám azt hittem, két győzelem elég lesz a kvalifikációhoz, mert a komplett olasz és török csapat ellen az izlandi és a magyar nem esélyes, akár otthon, akár idegenben szerepel. Az első izlandi meccsünkön új szövetségi kapitány debütált, két edzés jutott neki a teljes kerettel, amely ebben a formában idegenként mozgott a pályán. Sokáig vezettünk, aztán a ránk szinte minden meccsen jellemző rövidzárlat miatt kikaptunk, de végül nem az Izland elleni két mérkőzés összesítése döntött a kvalifikációról. Ha a tendenciát nézzük, javuló teljesítményt láthattunk, Olaszországot a februári siker előtt legutóbb 2008-ban vertük meg Szolnokon, akkor még én is játszottam. Nagyon örültem, hogy az utolsó három meccsen a fiatalabb generációt képviselők jól és bátran szálltak be. Még pontosan nem tudjuk, kik vonulnak vissza a válogatottól – Hanga Ádám, Eilingsfeld János és Keller Ákos már bejelentették –, az viszont egyértelmű, fiatalítás következik, ezt tudtuk, függetlenül a kijutástól. Reálisan látnunk kell, hogy a férfiválogatott európai pozíciója a 21–24. hely környékén van, tehát mindig pengeélen fogunk táncolni, nüanszokon múlik majd a kvalifikáció, mint most. Nem érzem fairnek, hogy a törökök edző nélkül, C-csapattal utaznak Izlandra, míg a nőknél Bulgária kiesettként, neki tét nélküli találkozón oroszlánként harcol és ver végül meg minket hosszabbításban, ugyanakkor Izland megérdemelte a kijutást, mert tudott nyerni Olaszországban. A kiesés ellenére nem vagyunk csalódottak, várjuk a fiatalítást, és ennek gördülékeny lebonyolítását.

 – Tavalyelőtti Eb-4. női együttesünk negatív szenzációt okozott, ugyancsak nem lesz ott a kontinensviadalon, viszont világbajnoki selejtezőt játszhat jövő márciusban. Miben látja ennek a kétarcúságnak az okát?
 – Ha szárazon nézzük a tényeket, a nők az első két mérkőzés megnyerésével karnyújtásnyira kerültek a továbbjutástól, ha legyőzzük a bolgárokat itthon, gyakorlatilag ki se tudunk esni, a miskolci vereség folyománya volt aztán az összes többi botlás. Egyértelműen csalódást keltő a szereplés. Nagyot fordult a világ, néhány éve szintén nem szerepelt az Eb-n a csapat, aztán a következő EB-n negyedik lett ott és majdnem kijutott az olimpiára, illetve éppen kiesett onnan az egypontos spanyolok elleni vereséggel. Utólag minden pozitívabban fest, nagy dolog volt olyan erős csapatokkal olyan szoros tornát játszani. Az elvárások megnőttek, a sűrű elmúlt másfél évbe Eb, olimpiai selejtező és vébé-előselejtező is belefért. Tavaly nyáron Ruandában járt a nagy dicséret, most azonban jár a kritika. Önkritikusan le kell vonni a tanulságokat mind a játékosoknak, mind az edzői stábnak, mind nekünk és a következő egy évben a vébéselejtezőre kell készülni, megpróbálni kijutni a világbajnokságra 1998 után először. A nőknél a VB-kvalifikáció feledtetné a mostani botlást.

 – Mikor lesz döntés arról, folytathatja-e munkáját Gasper Okorn a férfiaknál és Völgyi Péter a nőknél?
 – Egy hónapon belül. A következő elnökségi ülésen, március végén szó lesz a kapitányok jövőjéről, addig írásban és szóban is értékelik a lezárult selejtezősorozatokat, majd az elnökség az alapszabályának megfelelően dönt a hogyan továbbról.

 – Mi a véleménye Gasper Okorn munkájáról?
 – Azért választottuk ki a feladatra, mert egyrészt felkészült szakember, másrészt ismeri a magyar bajnokságot és játékosokat, és abban a helyzetben, hogy a szövetségi kapitánynak két napja van a csapat felkészítésére az izlandi kulcsmeccs előtt, ő tűnt a legjobb megoldásnak. A saját filozófiáját ennyi idő alatt nem tudta teljesen átadni, de bemutathatta azt a taktikát és stratégiát, ami szerinte sikeres lehet, ha szeretnénk kijutni az Eb-re. Az első három mérkőzés üresjáratainak az összeszokottság hiánya is oka volt. Szakmai értékelésbe nem bocsátkoznék, minden selejtezőmérkőzést láttam, a legtöbbet a helyszínen, és nagyon tetszett a sebesség, és a számokkal is alátámasztható fejlődés az utolsó meccseinken.

 – Hogyan teljesített Völgyi Péter?
 – Kiváló szakembernek tartom, a tendenciát nála is láttam. Ruandában az első vereség után gyönyörűen játszottunk, magabiztos csapat nyerte meg a vébé-előselejtezőt, aminek sokkal nagyobb sportértéke van annál, ahogyan a média beszámolt róla, hiszen az Eb élmezőnyében kell végezni a szerepléshez, vagyis az Eb-4. helyünkkel azonos értékű. A bolgárok elleni hazai mérkőzés ritkán, de megesik a csapatok életében, ultiban ezt hívják terített betlinek. Tavaly nyáron kiválóan játszott a válogatott, elindult valami, de azóta önbizalmi és pszichés problémákat is fel lehetett fedezni a pályán. Bulgária otthon is megvert minket ugyan, de ha elég lett volna győzelemre játszanunk, akkor nyerünk, a nagy különbség szüksége miatt viszont még 12 pontos előnynél is muszáj volt megindulni.

 – Ön személy szerint meg volt elégedve a honosított játékosaink szereplésével? Számítanának a folytatásban is Nate Reuvers és Turner Yvonne szolgálataira?
 – A honosított játékosok szerepeltetése és kiválasztása az edzői stábok dolga. A szövetség feladata a lehető legjobb körülmények biztosítása, és a honosítási procedúra lefolytatása. Abban hiszek, hogy meg kell találni az olyan karaktereket, akik nem egy négy- vagy hatmeccses ciklust vállalnak, hanem hosszabb távon is be tudnak épülni a játéktudásuk és a hozzáállásuk alapján. Ők ketten mindkét szegmensben kimagaslóan teljesítettek.

 – Megválasztásakor kiemelt fontosságúnak nevezte a férfiutánpótlás helyzetének javítását? Hogy állunk ezen a téren?
 – Az utánpótlást nemzetközi színtéren 16 éves korban lehet először megméretni, előtte az Olimpiai Reménységek Versenye az opció. Vannak biztató válogatottjaink, kíváncsi vagyok, a nyáron hogyan szerepelünk, tavaly elégedett voltam, előremutató volt csapataink szereplése, de nem egyértelmű, hogy egy kimagasló korosztály szebbé teszii-e a felnőtt válogatott jövőjét.

 – A korábban zászlóshajónak számító női utánpótlásban is akadnak problémák, a felnőttkosárlabda kapujában álló U20-as mezőnyben kiestünk tavaly az A-divízióból. Kötelező az azonnali visszajutás?
 – A három FIBA-féle utánpótlás-korosztályból ez a legkevésbé fontos. Csalódás volt a kiesés, de lehet rajta javítani, mivel a lányok sokkal korábban érnek, a kiemelkedő képességű húszévesek már a felnőtt válogatottal játszanak. Tavaly az U18-asokban volt minden bizodalmunk, hatodik lett a csapat, az első öt jutott ki a vébére, de Szerbia visszalépése miatt végül szerepelhetünk az U19-es vébén. Nagyon sűrű lett a nyár, U16-os, U18-as és U20-as Eb, U19-es vébé, ami azért nehéz, mert jóval kevesebb a játékos, mint a fiúknál.

 – Két csapatunk áll még a nemzetközi porondon, viszont női Euroligában kiszorultunk az élmezőnyből. Feladata-e az a szövetségnek, hogy bármilyen módon segítse a magyar klubokat meghatározó európai szereplővé válni, vagy ez különösebben nem fontos, nem feltétlenül fokmérője egy ország erejének a sportágban?
 – Feladatunk és fontos is, a válogatottak utáni következő lépcsőfokot a klubcsapatok jelentik, a férfiaknál az Euroliga és a Bajnokok Ligája, a nőknél az Euroliga és az Európa-kupa. Nagyon büszkék vagyunk a Falcóra és a Sopronra, hogy idáig jutottak, s bár a Győr és a DVTK kevésbé szerepelt jól a női Euroligában, a DVTK az előző idényben erőn felül teljesített ugyanott. A magyar női kosárlabdának ott a helye az Euroligában, remek, hogy nagyon sok csapat vállalja a nemzetközi szereplést itthonról, mi ezt teljes mellszélességgel támogatjuk és minden segítséget megadunk hozzá.

 – Mik lesznek most a legfontosabb sarokkövek, miben kell változtatni, hogy ne forduljon elő még egyszer ilyen sikertelen időszak válogatottjaink életében?
 – Az utánpótlás biztosítja válogatottjaink jövőjét, ezért is van mindenféle szabályozás arra vonatkozóan, hogy a fiatal magyar játékosok megkapják a lehetőséget az élvonalbeli, majd a válogatott szereplésre. A szabályokat nem kell évente változtatni, az új stratégia hatása évek alatt bontakozik ki, és a szabályok lehet, minket is túlélnek. Hogy ez a mostani sikertelen időszak lett volna, az szubjektív, mert a nők olimpiai selejtezőt játszottak és vébéselejtezőn bizonyíthatnak majd, míg a férfiak két győzelemmel sem jutottak ki az Eb-re, mindent megtettek, ami tőlük telik, igaz, a nők nem úgy produkáltak az Eb-selejtezősorozatban, ahogyan vártuk, reméltük. Ha objektíven nézzük, kettőből semmi, ezt nevezhetjük csalódásnak, de ha azt állítjuk, mind a férfiaknál, mind a nőknél kötelező az Eb-szereplés kiharcolása, akkor nem vagyunk reálisak.

 – Igaz-e a hír, hogy igyekeznek felpörgetni itthon a 3x3-as kosárlabdát?
 – Ebben a szakágban a nálunk kisebb kosárnemzetek is tudnak érvényesülni azzal, hogy a válogatottjaik csak 3x3-at játszanak, emiatt többet készülnek, többet vannak együtt és jobbak is ebben a speciális, fiatal sportban, ami nagy népszerűségre tett szert a legutóbbi két olimpián. Feltett célunk, hogy Los Angelesbe kijussunk, tavaly Párizs egy kosáron múlott a nőknél, aztán a minket legyőző Németország megnyerte az olimpiát. A kvalifikációra az eddigi tapasztalataink alapján több esélyük van a nőknek, a férfimezőny sokkal sűrűbb.

 – Összességében: élvezi az elnöki munkát, nem bánta meg, hogy belevágott?
 – Nem. Nagyon szeretem, bár nem jár sok dicsérettel, de nem is ez a motivációm. Nagyon sok mindent köszönhetek a kosárlabdának, fantasztikus élmény volt játékosnak lenni és most új feladatokkal nézek szembe. Az ütközések más jellegűek, mint a pályán, de szolgálom a szeretett sportágamat a legjobb tudásom szerint, amíg tudom.