Női kosár: Lehet, hogy nem lesz elég egy győzelem a továbbjutáshoz – Székely Norbert

– Kedd óta teljes keretnek vezethet edzést, megnyugvást jelent ilyenkor, hogy mindenki a fedélzeten van és meg lehet valósítani a taktikai elképzeléseket?
– Az tölt el nagy biztonsággal, hogy hála istennek nincsen sérültünk – szögezte le a Nemzeti Sport érdeklődésére Székely Norbert, a magyar női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya, aki csütörtöktől a soproni olimpiai selejtezőn irányítja együttesünket Kanada, Japán és Spanyolország ellen. – Kisebb problémák vannak, de mindenki egészséges és bevethető, ami megnyugvást jelent. Hogy ennyire kevés az időnk, az borzalmas, pláne hogy a női kosárlabdázás akkor szép, ha támadásban és védekezésben is dominálhat benne az összecsiszolt csapatjáték, ebben az esetben tud igazán szórakoztató lenni. Erre rendkívül kevés most az idő, gyakorlatilag semmire sem elég, mindenbe bele kell kapnunk, nagy rohanás van. Ilyenkor ez az életünk, megpróbáljuk hasznosan kitölteni a rendelkezésre álló időt, olyan elemeket vinni a játékunkba, amelyek működőképesek a teljesen más stílusú ellenfelekkel szemben is.

– Közeleg a torna rajtja, izgul?
– Az izgatottság mindannyiunkban pozitívan jelentkezik, mindenki lehetőségként tekint a selejtezőre, és úgy is éli meg a helyzetet, ami nagyon jó érzés. Úgy látom, ahhoz képest is, ahogy novemberben álltunk, tudtunk tenni még egy hasábot a tűzre. A játékosok elképesztően pontosan próbálják megvalósítani, amit kérünk tőlük, kiváló a mentális állapotuk.

– Nekünk rövid idő jutott a felkészülésre, míg a japánok már egy hónapja együtt készülnek. Ez előnyt jelent nekik?
– Egyértelműen előny, de nem feltétlenül mutatkozik meg a játékban. Igyekszünk ellensúlyozni a hazai pályával, nagyon számítunk a közönségre, a csapatunknak nagy szíve van, hét éve együtt vagyunk, reméljük, ezt át tudjuk ültetni a mérkőzésekre.

– Gyakran mondják az edzők, játékosok, hogy a következő mérkőzésre készülnek. Ez most is igaz, vagyis Kanada áll a középpontban?
– Kanada van a középpontban, de Japánra is nézünk egy kicsit. A spanyolokkal később foglalkozunk behatóbban, ám az is hamar eljön. Kanadáról és Japánról kevesebb az információnk, a spanyolokról sokkal több, ezért velük gyorsabban tudunk haladni. Japán nagyon atletikus csapat, vele már az összetartás előtt is rengeteget kellett törődni, pontosan meg kellett ismerni a játékosait, noha néhányukról azért tudtunk. A kanadaiaknál több az ismerős arc, az ő esetükben a játékstílust kellett részletesen elemeznünk. Arra jutottunk, hogy Kanada az európaihoz közeli kosárlabdát játszik, nagyon-nagyon jó játékosokkal, a külső pozíciókban klasszisokkal, míg Japán teljesen atipikus kosárlabdát mutat be, ázsiai jellegű játékot, amelyben a sebesség dominál, ami nagy előny a modern kosárlabdázásban, továbbá rendkívül jól dobja a hárompontosokat. Erre a másfajta stílusra is készen kell állnunk, és ahogy Ano Nina mondta a szombati sajtótájékoztatón, a saját karakterünket megtartva képesnek kell lennünk arra, hogy ezeket a szituációkat kezeljük.

– A mi karakterünknek fekszik ez az atipikus japán stílus, vagy nagyon idegen?
– Nem szabad, hogy idegen legyen, hiszen mi is a nagyon gyors játékra törekszünk, de nekünk vannak magas játékosaink, és ezt az előnyünket szeretnénk kihasználni. Japánban jóval kevesebb ilyen játékos van, tehát feladatunk lesz egyrészt, hogy túléljük a nyomást, amit valószínűleg egész pályán kapunk, másrészt hogy megjátsszuk a magasabb játékosainkat a palánk alatt. Meglátjuk, hogyan sikerül, az biztos, hogy két ellentétes stílus csap össze, amelyek részben kapcsolódnak egymáshoz. Ha emlékszünk, a szerbek ellen az Európa-bajnokságon rendkívül rohanós, gyors mérkőzést játszottunk, tehát alapvetően fel vagyunk készülve rá, viszont a japánok még annál is gyorsabb kosárlabdára képesek.

– Nem úgy néz ki, hogy jelentős különbség lenne a válogatottak között. Reális forgatókönyv a körbeverés?
– Igen, lehet, hogy nem lesz elég egy győzelem a továbbjutáshoz. Egyebekben nem szeretnék számolgatni, hiszen egyszer sem ütötte le senki a labdát, nem volt még egy összecsapás sem, akkor lehet látni, mennyire van közel egymáshoz ez a négy csapat, ha lejátszottuk az első egy-két kört – és akkor már nem úszhatjuk meg a számolgatást sem.

– Nézegetjük az ellenfeleket, töprengünk, melyik ellen lehet nagyobb esély a sikerre, de vajon minket hogyan látnak a riválisok? Tartanak tőlünk, vagy úgy gondolkodnak, minket biztosan legyőznek a továbbjutáshoz?
– Egyértelműen „underdog” szerepben vagyunk, azt gondolják, minket meg kell verniük céljuk eléréséért. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy egyúttal tartanak is tőlünk, van már reputációnk, jelentős Eb-tapasztalattal is fel vagyunk vértezve, hosszú ideje, hét éve zajlik a projektünk, ezúttal hazai pályán küzdhetünk, és harcos csapat a miénk. Ezzel együtt kell élnünk, édesapámtól megtanultam, hogy mindennek van előnye és hátránya.

– Az Eb-tapasztalat segíthet abban, hogy az együttes elbírja a téttel járó terhet?
– A mentális tényezők ennél a csapatnál nem lehetnek kérdésesek. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az első perctől az utolsóig zakatolunk majd. Lesz elbizonytalanodás, lesz olyan, ami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, ez benne van a pakliban, de a három meccsen végig szívvel küzdenek-hajtanak a lányok, ez száz százalék, mindenki menni fog „ezerrel”. Az erősorrendben a 13. helyen állunk, nem előzzük meg egyik ellenfelünket sem, viszont eddig minden alkalommal jól jöttünk ki abból, ha kiegyensúlyozott csoportba kerültünk, tudtunk koncentrálni. Remélem, valóban kiegyensúlyozott a csoportunk, és nem lesznek nálunk sokkal jobbak a riválisok – nem hiszem, hogy ettől tartanunk kellene.

– Hazai pályán játszunk, ami, ahogy említette is, nagyon fontos tényező. Mennyit adhat hozzá a teljesítményünkhöz a közönség?
– Nagy szó, hogy Sopronban játszhatunk. Ezt nem tudom és nem is akarom nyomásként megélni, és így közvetíteni bárkinek. Hogy nem kellett elutaznunk, mondjuk, Japánba, az nagy előny. Megszokott közegben vagyunk, amelyben már nagyon sok mérkőzést lejátszott a csapat java része, úgyhogy ezt csak pozitívan tudom értékelni. Nagyon sok embert várunk az arénába, szépen felépült a lelátó a kisterem helyén, és ahogy feltekintek rá, azt vizionálom, hogy az is tele lesz.

– Milyen útravalót kapott feleségétől, Horváth Zsuzsannától, aki korábban válogatott kosárlabdázó volt?
– Két lehetőségem van, az egyik, hogy elviccelem a kérdést, és azt felelem, amit szoktunk egymás közt mondogatni, vagyis „csak nyugodtan, mint nyuszi a hurokban”. Komolyra fordítva, azzal küldött az utamra, hogy nagyon fogok neki hiányozni, de kibírja ezt a tíz napot, mert tudja, egy álom megvalósításáért küzdünk.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE AZ OLIMPIAI SELEJTEZŐRE
Aho Nina, Kányási Veronika, Lelik Réka (mindhárom DVTK Hun-Therm), Dombai Réka, Dubei Debóra, Goree Cyesha (mindhárom Serco Uni Győr), Határ Bernadett (Perfumerías Avenida Salamanca, spanyol), Horváth Bernadett (Tarr KSC Szekszárd), Juhász Dorka (Beretta Famila Schio, olasz), Kiss Virág (CBK Mersin, török), Studer Ágnes (Flammes Carolo, francia), Varga Alíz (Sopron Basket)

KOSÁRLABDA
NŐI OLIMPIAI SELEJTEZŐTORNA, SOPRON
Február 8., csütörtök, 1. FORDULÓ 
19.00: Magyarország–Kanada
Február 9., péntek, 2. FORDULÓ  
18.00: Magyarország–Japán
Február 11., vasárnap, 3. FORDULÓ   
15.00: Kanada–Japán
17.30: Magyarország–Spanyolország