Jacinta Monroe 35 évesen lett az alapszakasz legjobbja

– Gratulálunk az alapszakaszban nyújtott ragyogó teljesítményéhez!
– Köszönöm, de bármilyen hihetetlenül hangzik, nem tudtam róla, csak miután a klubban szóltak – válaszolta a Nemzeti Sportnak Jacinta Monroe, a női bajnokság elődöntőjében a Győrrel találkozó Tarr KSC Szekszárd 35 éves, 196 centiméter magas amerikai centere, aki az alapszakasz legértékesebb játékosa lett 17 mérkőzésen átlagban 24.9-es teljesítményindexszel. – Bevallom, nem érdekelnek a statisztikák. De persze örülök, és jó tudni, hogy még ennyi idősen is képes vagyok ilyen magas szinten játszani.

– Noha Ausztráliától Dél-Amerikáig, Spanyolországtól Észtországig számtalan klubban megfordult, hazánkban először játszik − mit gondol a magyar bajnokságról?
– Azt, hogy jó és erős. Nagyon élvezem a játékot, ami nem megy rosszul, de ehhez az a sok munka is kellett, amelyet az idény előtt végeztem el, még azelőtt, hogy csatlakoztam volna a csapathoz. Remek közösség, összetartó együttes tagja vagyok, ami megkönnyíti a játékot és a mindennapokat. Sajnos az évad elején sok hibát követtünk el, váratlan vereségekbe szaladtunk bele, de aztán egyre jobban összecsiszolódtunk.

– S közben két légiós, a horvát Ana Vojtulek és a szlovák Nikola Dudásová is távozott, az amerikai Kathryn Westbeld pedig érkezett.
– Kathryn nagyon jó igazolás, kitűnően lepattanózik, önzetlen és pontszerzőként is érvényesül, igazi csapatjátékos, vele tényleg összeállt és komplett lett az együttesünk.

– Miután két szoros meccsen legyőzték a TFSE-MTK-t és továbbjutottak, két hét múlva a második Győr ellen kezdik az elődöntőt. Mit vár a párharctól?
– Hatalmas harcot, fizikailag kemény meccseket. Ellenfelünk az Euroligában edződve készült a rájátszásra, kiváló együttes, de ha a legjobbunkat nyújtjuk, lesz esély bejutni a döntőbe.

– A Magyar Kupában a negyeddöntőben hazai pályán búcsúztak a címvédő és meglepetésre idén is nyerő Sopron ellen, ami nyilván fájdalmas lehetett…
– Kicsit összetörtünk, mert noha a végén 12 ponttal nyert a Sopron, versenyben voltunk vele, belülről úgy éreztük, nyerhető a meccs. Sajnos a kupaszereplés nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, de megértettük, hogy nem jött el a világvége, még ott van nekünk a bajnokság, nem vihetjük magunkkal a csalódottságunkat. Összekaptuk magunkat, újra a játékra és az előttünk álló feladatokra koncentráltunk, így győztük le az addig veretlen DVTK-t is, és lettünk harmadikok.

– Nézi az ellenfelek mérkőzéseit?
– Nem szórakozásból, hanem tanulás céljából igen.

– Érkezése után a klub honlapján adott interjúban azt mondta, szeret utazni és új kultúrákat megismerni. Milyen tapasztalatokat szerzett Magyarországról?
– Tényleg sok országban jártam már, de az önök országa az egyik legszebb és legizgalmasabb nekem. Imádom az építészetet és az épületeket, Magyarországon gyönyörűeket láttam. Kellemes Szekszárd is, kedvesek és barátságosak az emberek, örülök, hogy ezt az országot is megismerhetem.