Studer Ágnes: Valami jó is kisülhet ebből Pécsen

– Nagy meglepetést nem váltott ki a Pécsre szerződése, részletezné, mi döntött az NKA mellett?      
– Sokáig nem tudtam, hazajövök-e, vagy külföldön maradok, több lehetőségem is lett volna Franciaországban – mondta lapunknak Studer Ágnes, az NKA Universitas Pécs válogatott irányítója. – Ami miatt a hazajövetel mellett döntöttem, egyrészt a testvéreimnek köszönhetően bővül a család, és nem akartam lemaradni az eseményről, másrészt a kemény idény után biztonságosabb és ismerős környezetre vágytam. Djokics Zseljkót nagyon régóta ismerem, sokáig volt az edzőm, ezért választottam Pécset, ráadásul közel is van az otthonomhoz. 

– Hogyan foglalná össze a külföldi idényét, amely két részre oszlott?      
– Nagyon tanulságos volt, naponta kerültem olyan helyzetbe, amilyenbe korábban soha. Ezeket a szituációkat megtanultam kezelni és feldolgozni magamban. Törökországban, a Mersinben nemigen játszottam, de az edzéseken megtettem mindent, és jó, hogy mellettem volt Kiss Virág, nélküle nehéz lett volna. Örülök, hogy léptem és váltottam, a Carolónál megkaptam a meccsenkénti húsz percemet, nagyon jó társaim voltak, nagyszerűen éreztem magam, mindenki kedves volt, a szerb másodedző szuper egyéni képzéseket tartott nekem. Amiatt van hiányérzetem, hogy jobb teljesítményt kellett volna nyújtanunk. Igaz, januárban ketten érkeztünk a csapathoz, és ketten visszatértek sérülésből, valami nem állt össze, talán ha előbb kialakul ez a keret, többre visszük. 

– Állna még légiósnak később?      
– Igen, tavasz elejéig azt gondoltam, hogy kint maradok, aztán két héten belül két testvéremről is kiderült, hogy kisbabát vár. Annyira közel állok hozzájuk és összetartók vagyunk, hogy nem akarnék lemaradni a család gyarapodásáról. Az is fontos, hogy visszaerősödjek, nem érzem magam önbizalom-hiányosnak, de nem játszottam annyit, mint korábban, ennek ellenére nem érzem bukásnak az elmúlt évet, később szívesen igazolnék külföldre. Ha a következő évadot kint tölteném, biztosan jobban sikerülne az előzőnél, mert rögtön tudnám kezelni a problémákat, de elégedett vagyok a döntésemmel, a pécsi keretet elnézve valami jó is kisülhet az előttünk álló idényből. 

– Fiatal és jó magyar játékosok, két klasszis külföldi. A négy közé jutás valós cél lehet Pécsen?      
– Nehéz erről beszélni, még nem volt együtt a csapatunk, ám biztos nagyon motivált lesz a társaság. Tényleg fiatal az együttes, de ha megtaláljuk a közös hangot és beépítünk mindenkit, nagyon szép sikereket érhetünk el. A két légiósunk valóban magas szintet képvisel, és aminek örülök, hogy Török Ágival végre egy csapatban játszhatok. 

– Ez lett volna a következő kérdésem…      
– Tizenhat évesen fogalmaztuk meg, hogy addig nem hagyjuk abba a karrierünket, amíg nem játszunk ugyanabban a klubban. Sokáig Győrben szerepelt, én Szekszárdon, nagyon boldog vagyok, hogy most összejött, a válogatottban 15-16 éves korunk óta szobatársak vagyunk. Ági profi, alázatos, pluszmunkát végez, úgy gondolkozik, ahogy én – mi ketten már az idősebbek közé tartozunk a csapatban, kulcsfontosságú lesz, hogy húzzuk a fiatalokat és mutassunk nekik jó példát. Nagyon jó a kapcsolatunk, bízom benne, hogy a pályán is megmutatkozik az összhang. 

– Nem lesznek mérgesek Szekszárdon?      
– Pénteken posztoltam a közösségi oldalamon, utána többen írtak nekem, nagyon jólesett, hogy a szurkolók megértették a döntésemet, és drukkolnak nekem. Mindig szekszárdi voltam és leszek, nem volt egyszerű döntés tavaly elindulni egy másik úton, és a jövőben néha furcsa lesz, amikor a korábbi egyesületem ellen játszom. Viszont ugyanúgy szeretem Szekszárdot, rengeteget köszönhetek a klubnak, édesapám szurkolóként az előző idényben járt a meccseire, és az egész családban ott a kötődés. Nem várom el senkitől, a saját családomtól sem, hogy a Pécsnek drukkoljon, csak annyit kérek mindenkitől, hogy értsék meg és fogadják el a döntésemet. Úgy tűnik, ezzel hála istennek nem is lesz probléma. 

– Hétfőn kezdenek a válogatottal, mire számít a nyáron az új kapitánnyal, Völgyi Péterrel kinevezésének?      
– Nem dolgoztam korábban együtt Völgyi Péterrel, de a lányoktól, akik jelenleg a játékosai a DVTK-nál, vagy azok voltak Győrben, csupa jót hallottam róla. Néhányszor én is beszéltem vele, kedvező az összkép, jót fog tenni egy kis felfrissülés a válogatottnak, mert lelkileg mindenkit megviselt, hogy nem jött össze az olimpiai szereplés. Mindig jó hangulatban zajlanak az összetartások, a mostani elé is nagy várakozással nézünk. Ruandában, a világbajnoki előselejtezőn van keresnivalónk, jó az előérzetem, főként azért, mert kipihenten tudunk belevágni a felkészülésbe.