Másodszor is legyőzte a Sopront, bejutott a női kosárlabda döntőjébe a DVTK

Semmit nem számított a női elődöntő harmadik, mindent eldöntő felvonása előtt, hogy ebben az idényben négyből háromszor nyert a DVTK a Sopron ellen, hiszen tudták a piros-fehérek is, ha kikapnak szombaton az idei kupagyőztestől, akkor csak a bronzért küzdhetnek tovább. Tavaly karnyújtásnyinál is közelebb volt a bajnoki címhez a Diósgyőr, 2–1-es vezetésénél egy kosár hiányzott a negyedik hazai mérkőzésen az aranyhoz – amit Lelik Réka bedobott, csakhogy előtte támadóhibát láttak nála a bírók –, de végül az ötödik felvonást is megnyerő soproniak nyakába akasztották az aranyérmeket. A sérültek közül Papp Klaudia a vendégkispadnál, a túloldalon Kathryn Westbeld térdgéppel a lábán és Paula Ginzo melegítőben a kispadon szomorkodott. A nemrégiben az évad első világkupaversenyén diadalmaskodó DVTK-atléta, Guzi Blanka végezte el a feldobást, ez és az is jót tett a hangulatnak, ahogy Lelik ziccerével a hazaiak szerezték a meccs első pontjait. A válogatott hátvéd nagyon pörgött (nem csoda, szerdán rossz napja volt), sorra dobta a pontokat, a DVTK pedig ragyogóan védekezett (hat soproni eladott labdát számoltunk öt perc alatt) – erre célzott is Völgyi Péter vezetőedző, amikor azt nyilatkozta a szerdai vereség után, agresszívebben kell védekezniük. Azt is mondta, hogy felszántják a pályát játékosai, s tényleg így történt: harcosabb, lendületesebb, jobb volt a Diósgyőr ellenfelénél, s a 9. percben már 16 ponttal vezetett. Persze a szurkolók is emlékeztek arra, négy napja Sopronban is jól játszott és 10 ponttal is vezetett a csapat az első negyedben…

Éledezett az addig roppant gyenge címvédő a második negyed elején, felzárkózott hét pontra, de a 16. percben újra 13 volt közte, az idény közben visszatérő montenegrói Milica Jovanovics is ponterősen játszott.  

A fordulás után időnként átment „verekedésbe” a meccs, rengeteg, a durvaság határát súroló személyi hibát követtek el a játékosok, majd a paprikás légkörben már többen rá is játszottak arra, hogy ellenük bizony keménykedett ellenfelük. Így aztán meglehetősen töredezett volt a játék, ami a hazaiaknak kedvezett, hiszen bőven tíz pont körül vezettek ekkoriban. Aztán a harmadik negyed végén már hússzal, felőrlődött a Sopron, és ekkor már egy-egy momentum után hitehagyottnak is tűnt. A vége magabiztos hazai győzelem, azaz egymást követő harmadik évben játszik döntőt a DVTK. Az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharc szerda este kezdődik Pécsen.

A Szekszárd hazai pályán kikapott a BEAC-tól az 5-8. helyért zajló rájátszásban, ezzel a budapesti csapat 2–1-es összesítéssel nyert. A BEAC a Csatával száll majd szembe az ötödik helyért kiírt, ugyancsak két sikerig tartó párharcban, míg a Szekszárd a Vasassal küzd meg a hetedik helyért.

KOSÁRLABDA
NŐI NB I
ELŐDÖNTŐ, 3. MÉRKŐZÉS
DVTK-HUNTHERM–SOPRON BASKET 85–66 (26–14, 18–16, 22–15, 19–21)
Miskolc, 2200 néző. Vezette: Benczur, Györfy, Gombos. 
DVTK: AHO N. 14, Aho T., LELIK 18/9, JOVANOVICS 20/9, Grigalauskyte 5/3. Csere: Kányási 5/3, MIKLÓS M. 10/6, Smuda 11, Toman P. 2, Takács B., Poczkodi. Edző: Völgyi Péter
SOPRON: Friskovec 8/6, Laczkó 7/3, Böröndy 6, Brooks 13/3, FUEHRING 10/3. Csere: Wallack 7/3, Sitku 7/3, SINKA-PÁLINKÁS 8/6. Edző: Gáspár Dávid
Az eredmény alakulása: 2. perc: 4–0. 3. p.: 7–2. 6. p.: 12–7. 8. p.: 23–7. 10. p.: 26–11. 12. p.: 26–19. 15. p.: 34–21. 18. p.: 35–25. 20. p.: 44–28. 22. p.: 49–32. 24. p.: 53–40. 27. p.: 60–42. 30. p.: 66–45. 31. p.: 69–45. 33. p.: 71–48. 35. p.: 73–53. 38. p.: 81–60
Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2–1 a DVTK javára
MESTERMÉRLEG
Völgyi Péter: – Nagyon kemény elődöntő volt, óriási hullámvölgyekkel, hullámhegyekkel, a szurkolóink segítsége döntötte el ezt a párharcot. Az előző meccs után száznyolcvan fokos fordulat történt nálunk, agresszíven védekeztünk, támadásban megtaláltuk az egyensúlyt, és sok jó egyéni teljesítmény volt. Büszke vagyok a csapatomra, de a neheze még csak most jön: ahhoz, hogy megszerezzük aranyat, Pécsen is nyerni kell meccset.
Gáspár Dávid: – Az a csapat jutott a döntőbe, amelyik többet tett a sikerért. Szomorú ezt kimondani, de ez a DVTK volt, megérdemelten került a fináléba. A három mérkőzésünk közül ez volt a leggyengébb, itt lehetett a leginkább érzékelni a rotációnk szűkösségét. Az első perctől koncentráltabb, fizikálisabb játékot produkált ellenfelünk, dobásban, sebességben, mindenben alulmaradtunk. Nehéz ilyenkor reálisan látni a dolgokat, van bennünk fájdalom, mert szerettünk volna bejutni a döntőbe, de a Diósgyőr volt az, aki ezt megérdemelte.

AZ 5–8. HELYÉRT, 3. MÉRKŐZÉS
TARR KSC SZEKSZÁRD–ELTE BEAC ÚJBUDA 67–73 (19–20, 17–19, 16–20, 15–14)
Szekszárd, 500 néző. Vezette: Kapitány, Rózsavölgyi, Rácz. 
SZEKSZÁRD: RODRIGUES 20/9, DOMBAI 19/12, Holcz 2, KARLEN 14, Szücs G. 9/6. Csere: Theodoreán, Baa 3/3, Goree, Nyári. Edző: Magyar Bianka
BEAC: Varga S., DRAHOS 18/6, MOORE 25/6, DALCE 13, Ozola 5/3. Csere: Dobó 1, Fárbás Eliza 8/3, Koch 3/3, Vég-Dudás. Edző: Mészárosné Kovács Andrea
Az eredmény alakulása. 3. perc: 8–7. 8. p.: 13–15. 14. p.: 21–27. 16. p.: 32–32. 21. p.: 38–39. 24. p.: 42–41. 28. p.: 43–55. 30. p.: 52–59. 33. p.: 59–65. 38. p.: 64–67
Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2–1 a BEAC javára
MESTERMÉRLEG
Magyar Bianka: – Egyértelműen elfáradtunk, szétestünk az idény végére. Az hagyján, hogy egy játékosunk távozott, de akik itt maradtak, azok között van olyan, akinek elfogadhatatlan a hozzáállása. Két tényező miatt nagyon fáj a vereség, amit szintén nem részleteznék. Kezdőcenter nélkül húsz támadólepattanót szedtünk, óriási küzdeni akarás volt abban a néhány játékosban, aki a pályán volt. Döntéshozatalban rosszul teljesítettünk, tizenhét eladott labdával fejeztük be a mérkőzést, rengeteg kihagyott üres ziccerünk volt, momentumtriplák maradtak ki. Össze kell tartanunk, szeretnénk győzelemmel lezárni a bajnokságot, ami nagyon szomorúra sikeredett. A BEAC kihasználta, hogy milyen helyzetben vagyunk, csapatként jól teljesített és megérdemelte a győzelmet.
Mészárosné Kovács Andrea: – Hatalmas eredményt értünk el, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a csapatomról. Játékosaim hittek abban, hogy fel tudjuk tornázni magunkat a középmezőnybe. Elképesztő csapatmunkát végeztünk, ez a társaság képes egymásért küzdeni, mindig van egy kiugró teljesítményünk, védekezésben pedig maximálisan kisegítjük egymást. Hiszünk egymásban, kitartóak vagyunk, ez hozta meg az eredményt.