Váradi Benedek: Még éhesebbek voltunk a sikerre!

– Hogy bírja az ünnepségsorozatot?
– Nem valami jól – válaszolta nevetve Váradi Benedek, a Falco saját nevelésű játékosa, aki a szerdán megszerzett bajnoki cím után pénteken is együtt mulatott a szurkolókkal a klub hivatalos rendezvényén. – Fizikailag megvagyok, de érzem az idény fáradalmait, és sajnos így az ünneplés sem megy annyira, mint régen. 

– Hova helyezi ezt a bajnoki címet a pályafutásában?
– 2019-ben a Körmend ellen is pályahátrányból nyertünk, és a Szolnokkal is vívtunk már így párharcot. Az első győzelem mindig a legédesebb, de ez nagyon közel van ahhoz, hogy a második legédesebb legyen. Remek döntő volt, amelyet sikerült jól felépítenünk.

– Főleg azért lehet értékes ez a siker, mert több problémával is megküzdöttek az idény közben.
– Igen, fel volt adva a lecke, ez biztos… Több légióst is cseréltünk, akadtak fájó vereségeink, de összességében a legjobb négybe meneteltünk a FIBA Európa-kupában és megnyertük a bajnokságot, szóval szép idényt zártunk. Rengeteg meccset játszottunk, a felkészülési mérkőzésekkel együtt hatvannál is többet, de meglett végül a gyümölcse a sok munkának.

– Mekkora jelentősége volt a döntőben annak, hogy Milos Konakov tíz játékost forgathatott a Falcóban, és lényegében bármilyen ötös került a pályára, nem volt érdemi visszaesés?
– Azt nagyjából sejtettük, hogy minél hosszabb lesz a párharc, az annál inkább nekünk kedvez, mert frissebbek leszünk a végén. Fizikailag és mentálisan is felkészített minket a stáb a hosszú sorozatra. Tartottam a negyedik meccstől Somogyi Ádám sérülése után, mert tudom, hogy egy ilyen eset mit tud kiváltani egy csapatból – és ezt is kaptuk a Szolnoktól. Azon a mérkőzésen az Olajbányászon nem volt teher, rajtunk viszont nagy volt a nyomás, és ott éreztem, hogy fizikailag egy kicsit hullámvölgybe kerültünk. Az ötödik összecsapás előtt pedig sejtettem, hogy inkább a hazai csapatot nyomja a tét. Úgy álltunk bele a mindent eldöntő találkozóba, hogy nem lehet más a vége, mint hogy megszerezzük a trófeát.

– A döntő alatt figyeltem a megszólalásait, végig nyugodtnak, magabiztosnak tűnt. Ez az óriási rutinjának köszönhető?
– Biztosan az is sokat segít, próbáltam nyugalmat sugározni a srácok felé. De azt is mindig mondtam, hogy egy pillanatra se engedjünk ki, mert az Olaj nagyon veszélyes csapat. Ha például az ötödik meccs harmadik negyedében megérezték volna a vérszagot, akkor lett volna bennük annyi, hogy visszakapaszkodjanak a mérkőzésbe. A 38. percig, amíg nem cseréltek végleg le, nem foglalkoztam azzal, mennyivel vezetünk, hiába mentünk huszonöt ponttal, mondtam a többieknek, hogy nincs ennek vége, végig kell koncentrálni. Szerencsére mindenki így gondolta és nagy győzelmet arattunk.

– Különleges motivációt jelentett, hogy egy éve söpréssel a Szolnok nyert, ráadásul Szombathelyen ünnepelhetett?
– Valamennyit biztosan. Benne van a pakliban, hogy veszítünk, de abból is mindig lehet nyerni valamit. Mi sok tapasztalattal gyarapodtunk, tanultunk a tavalyi döntőből – csak még éhesebbek lettünk a sikerre. És ez az idény közben végig kitartott, függetlenül attól, ki volt az ellenfél. Amikor élesnek kellett lennünk, azok is voltunk. 

– Személy szerint az ön számára is elégtétel ez az évad? Az ősszel lemaradt a válogatott vb-selejtezőjéről, és úgy tűnt, bizonyítani szeretne.
– Fontos tisztázni, hogy Gasper Okorn szövetségi kapitány nem végleg hagyott ki a válogatottból, hanem pontosan megbeszéltük, mi és miért történik. Már harmincegy éves vagyok, neki is meg kell nézni, hogy a fiatalabbakat hogyan tudja használni. Én mindig ott voltam a válogatottnál, amikor hívtak, és ez a továbbiakban is így lesz. Amikor nem kellett a nemzeti csapathoz mennem, többet tudtam edzeni, foglalkozni magammal és ez pluszt adott. Minden rosszban van valami jó, meg kell próbálni a legtöbbet kihozni az adott szituációból. Az egész csapat idénye ezen alapult, mindig az aktuális feladatokra koncentráltunk, ha például a nemzetközi kupában volt fontos feladat, akkor azon volt a hangsúly, még ha itthon akkor nem is játszottunk szép bajnokikat. Talán ez is a rutinnal jön, nem mi vagyunk a legfiatalabb csapat a bajnokságban. Hogy személy szerint én akartam valakinek bizonyítani? Nem. Sok tapasztalat van mögöttem, maximalista vagyok, és lépésről lépésre haladtam a céljaim felé.

– Milyen érzés lesz visszatérni a Bajnokok Ligájába?
– Nyilván jó, és hiányzott is a BL, de az Európa-kupából is igyekeztünk kihozni a legtöbbet, ez sikerült is. Az egész városnak és a magyar kosárlabdázásnak is fontos, amit elértünk. Örülök, hogy a Szolnok is szépen szerepelt a Bajnokok Ligájában, ez a sportág javára vált itthon. 

– Arra lehet számítani, hogy erős csapat lesz Szombathelyen a következő évadban is, a magyar mag együtt marad, már csak jó légiósokat kell találni.
– Igen, de ezzel még tényleg nem akarok foglalkozni, nem is gondolkodtam rajta, egyelőre szeretnénk megünnepelni ezt a sikert.