Hittel és pimaszul – 28 év után újra a mieinkkel rajtol a női kosárlabda-világbajnokság

MINIINTERJÚ: TAKÁCS-KISS VIRÁG, A VÁLOGATOTT CSAPATKAPITÁNYA

Készen állnak a rajtra

– Hamarosan elrajtol a világbajnokság, hogy érzi magát, milyenek az eddigi tapasztalatai itt, Berlinben?     
– Mindenki nagyon izgatottan várja már, hogy elkezdődjön a torna. Nem vagyunk egyszerű helyzetben, nagyon erős riválissal találkozunk, de erre a meccsre hatványozottan igaz lesz, hogy saját magunkkal kell foglalkozni, s kihozni magunkból a legtöbbet. A hangulat remek, nagyon vártam már, hogy ideérjünk, s érezzük az atmoszférát. Különleges és emlékezetes esemény lesz mindenki életében, s remélem, nemcsak azért, mert ez egy világbajnokság, hanem mert jó eredményt érünk el.

– Csapatkapitányként hogy látja az együttest, a lelkiállapotát, formáját?
– Készen állunk, bár voltak nehezítő tényezők, sérülések, amik miatt több változás történt a keretben. Próbáltunk ehhez alkalmazkodni, s hiszem, kijön az elvégzett munka eredménye. Új a környezet, sok inger ér minket, s vannak még hibák az edzéseken, de igyekeztünk ezekre a tényezőkre is felkészülni. Remélhetőleg amint pénteken, az első mérkőzésünkön feldobják a labdát, mindenkinél elmúlik a lámpaláz.

– Rendkívül erős francia válogatott, a két évvel ezelőtti olimpián ezüstérmes csapat lesz az első ellenfél, soraiban nyolc WNBA-s játékossal.
– Érdekes meccsre számíthatunk, mert az sem egyszerű, amikor ennyi klasszis van egy csapatban, őket is be kell állítani a sorba valahogy, és ott is kezelni kell az egókat, a perceket, de nyilván a papírforma nem a mi sikerünket vetíti előre. Nekünk azt kell játszanunk, amiben jók vagyunk, s egy adott napon, amikor a franciákon lesz a nagyobb nyomás, bármi megtörténhet. Fontos, hogy negyedről negyedre haladjunk, s koncentráltan kosárlabdázzunk.

ELLENFÉLNÉZŐ: FRANCIAORSZÁG

Alapvetően éremesélyes lenne…

Két éve Párizsban az olimpiai döntőig menetelt az együttes, de elképesztő mérkőzésen egy ponttal kikapott az amerikaiaktól, noha gyakorlatilag minden statisztikában jobb volt a torna házigazdája. A válogatott eddig a vb-ken nem tudott kiemelkedőt nyújtani, egyetlen érme az 1953-as bronz, azóta egy 5. hely a legjobbja. A kétszeres Európa-bajnok jelenlegi legnagyobb klasszisa az általunk is jól ismert korábbi soproni, a török Fenerbahce és a Golden State bedobója, a 29 éves Gabby Williams, aki tavaly és idén is bekerült a WNBA All Star-csapatába. Alapvetően éremesélyes lenne az együttes, ha nem tudnánk, hogy 73 éve nem képes bejutni az elődöntőbe. A szövetségi kapitány a 68 éves Jean-Aimé Toupane, aki 2021 óta irányítja a csapatot, amely a lyoni selejtezőt ellentmondást nem tűrően (5–0) nyerte meg. A berlini keretből nyolcan játszanak a WNBA-ben, vagyis a gyors, fizikailag kemény játék nem áll majd távol a társaságtól.

VB-MÚLTIDÉZŐ

A legjobb eredmény az 5. hely

A magyar női válogatott eddig ötször szerepelt világbajnokságon, az elsőről, amit Chilében rendeztek meg 1953-ban, még lemaradtunk, de 1957-ben Brazíliában ott voltunk, mi több, együttesünk a mai napig legjobb eredményét érte el, Szabó János szövetségi kapitány hölgykoszorúja az előkelő 5. helyen végzett. Két év múlva a Szovjetunióban is két meccset nyertünk, de itt csak körmérkőzés volt a hidegháború és a mindössze nyolc résztvevő miatt, s Lehóczki Tibor csapata a hetedik helyen végzett. Ezután jött egy hosszabb szünet, a következő szereplésre 16 évvel később, 1975-ben került sor Kolumbiában, ahol a legendás Killik László által irányított válogatott a 9. lett. Sajnos újabb évtizedet kellett várni a következő olyan tornára, amelyen ott vagyunk: 1986-ban a Szovjetunióban a 8. helyen zártunk, a csapatot még ekkor is Killik vezette. 1998-ban Németországban is ott lehettünk, immár a 31 éves Rátgéber László állt a kormányrúdnál, a bátor és fiatal csapat pedig meglepetésre a bravúros tizedik helyen zárt.

NS-SZAKÉRTŐ:
BALOGH JUDIT, KORÁBBI HÁROMSZOROS EB-BRONZÉRMES JÁTÉKOS

„A francia csapat nagy falat lehet, érdemes megnézni, nyerhető-e a meccs vagy sem, ha nem, a másnapi mérkőzésre kell koncentrálni, amelynek nagyobb tétje van. Összességében a csoportból tovább lehet, sőt, tovább is kell jutni, nem erős négyes. A folytatást tekintve az nagyjából világos, hogy megnyerni nem fogjuk a vébét, minden meccs öröm és ajándék, amelyet le lehet játszani. Legyen, aminek lennie kell! Ha nem is tét nélküli a vébé, nem Európa-bajnokság, ahol vannak hagyományok, korábban több magyar érem is született. Jó tapasztalat lesz a játékosoknak, nagy buli, ott vagyunk, mindenki, aki fanyalog, jusson oda ki! Ha jól kezeli a stáb és a közvélemény, akkor ez nagyon jó kis kaland lehet a válogatottnak.”

RÁTGÉBER LÁSZLÓ: SZINTE GYEREKEK VOLTUNK!

Az ideit megelőzően legutóbb 1998-ban szerepelt vb-n válogatottunk, amelyet akkor Rátgéber László irányított. A tornát Münsterben kezdő, majd szintén Berlinben záró együttesünk a 10. helyen végzett.

„Szinte gyerekek voltunk. Egy nagy generáció vonult vissza a vébé előtt és mi szemtelenül fiatal csapattal utaztunk Németországba, 22.4 év volt az átlagéletkor és én is mindössze 31 éves voltam. Nagyon bátor, de mint kiderült, nagyon jó döntés is volt a fiatalítás, mert a tornán részt vevő játékosok határozták meg a következő évtized magyar női kosárlabdáját. Szenzációs vébét játszottunk, ahol erős csoportba kerültünk: a brazilok voltak a regnáló világbajnokok, Szlovákia az Eb-ezüstérmes, Dél-Korea olimpiai 12. Kapitányként boldogan és büszkén emlékszem vissza, hogy szárnyakat adtam gyerekseregünknek, és a mai napig hálás vagyok azokért az élményekért. A napokban belenéztem a meccsekbe, Dél-Koreát legyőztük, a brazilokkal egylabdás meccset játszottunk. Továbbjutottunk, de aztán sajnos Iványi Dalma és Ujvári Eszter megsérült. Ugyan még ezek után is legyőztük Kínát, de miután már Béres Tímea és Seres Éva sem volt egészséges, az utolsó helyosztóra elfogytunk. A tizedik hely így is szenzációs eredmény volt, szerettünk volna ebből a sikerből tovább építkezni, 2002-ben – huszonhat éves átlagéletkorral – már esetleg éremért harcolni, ám az Eb-n az oroszok és a szlovákok legyőzése után a spanyolok és a jugoszlávok megálljt parancsoltak, így nem jutottunk ki a vébére. Ezt kudarcként éltük meg, nem igazán átérezve a valós erőviszonyokat, de a világ felfigyelt a magyar válogatott teljesítményére és mentalitására, aligha futottunk volna be ilyen fényes nemzetközi pályafutásokat ezen szereplés nélkül. Sajátomnak érzem a jelenlegi válogatottat is, a keret jelentős részének erős pécsi kötődése van. Az akadémiai cél teljesült, négy akadémista is a válogatottat erősíti, Takács-Kiss a kapitány, Juhász Dorka, Josepovits Kinga és Rátkai Eszter is a növendékünk volt, és Laczkó Sára is csak utolsóként került ki a keretből. Völgyi Péter is Pécsen bontogatta szárnyait, ott ül mellette Iványi Dalma, az idei női bajnokcsapatunkból pedig három hős, Török Ágnes, Dúl Panka és Studer Ágnes is kerettag. Nemzeti csapatunk nagy játékerőt képvisel, ezt úgymond bejelentette már az utánpótlás-világversenyeken, remélem, élvezni fogják a lányok legalább annyira, mint mi anno, szurkolok nekik, hogy múlják felül az eredményünket.”