Keretes szerkezet – S. Tóth János jegyzete
Véget ért a világbajnokság a magyar női kosárlabda-válogatott számára. A csapatnak 28 év szünet után sikerült indulási jogot szereznie, s a történelem ismételte önmagát: akárcsak 1998-ban, a vb házigazdája 2026-ban is Németország volt. Völgyi Péter együttesének szereplését két méretes vereség foglalta keretbe. A nyitányon a FIBA-világranglistán második franciák morzsolták fel (46 pontos vereség), a számunkra a búcsút elhozó negyeddöntőben pedig a világranglistát vezető amerikaiak mérték ki rá a csapást (mínusz 52 pont). A két sokk közti három veretes – Nigéria, Dél-Korea és Japán elleni – meccsnyerésnek köszönhetően a berlini napok mégis a honi kosárlabdázás históriás könyvének fényes lapjaira kerülhetnek.
E hátborzongatóan csodálatos triplázás fölfejtéseképpen beszéljenek a tények: mindhárom legyőzött előkelőbb pozíciót foglal el a nemzetközi szövetség rangsorában, mint a 19. helyezett magyar válogatott: Nigéria 8., Japán 10., Dél-Korea 15. volt a még áprilisban napvilágot látó FIBA-listán. A berlini sikerekben – a szakma mellett, persze – a lelkiállapot volt a döntő tényező, s ez mindenképpen minőségi előrelépés. A vitathatatlanul átütő erejű csapategységnek pontosan az volt a funkciója, hogy merítkezni lehessen belőle a nehéz és még nehezebb meccsszituációkban. A kvázi mestervizsgának tekinthető Nigéria elleni csata kapcsán mindez különös jelentőséget kapott: a francia pofon után mindössze 17 óra és 15 perc volt az ocsúdásra. Ez már új időket prognosztizál!
Nyilván életszerű, de azért szokatlan…
A magyar keret adta az egész vb-mezőny legfiatalabb játékosát Josepovits Kinga személyében. Csakhogy nem csupán a pécsiek mindössze 18 éves centere volt híján nemzetközi tapasztalatnak. Az 1998-as világtorna óta nemzedéknyi olyan kosárlabdázó nőtt fel mifelénk, akinek nem volt, nem lehetett alkalma a világ legjobbjaival egyazon pályára kifutni – ekkora hiátus nem múlik el nyomtalanul. Egy magyar csapatnál ráadásul a siker sohasem problémamentes (öt vb-meccsen összesen 113 labdaeladásból nem lehet épségben kijönni), itt meg amúgy is mélyebb összefüggésekről van szó. Például arról, hogy a kissé kehes NB I-es mezőny meddig lesz képes kitermelni Juhász Dorka, Takács-Kiss Virág, Josepovits Kinga minőségű klasszis centertriót, vagy milyen fejlődési íve lehet ifjú reménységeinknek akkor, ha a magyar bajnoknak annyi pénze sincs, hogy elinduljon az európai kupasorozatokban.
Szerencsés csillagzat alatt születtünk mégis, elvégre tanúi lehetünk annak, hogy újfent van hírneve a magyar női kosárlabdázásnak. Olyan jó, hogy azt akár veszélyeztetni is lehessen.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
