Mosolytörlő csodalányok – Bobory Balázs jegyzete

NEM TUDOM, hogy vannak vele, engem végtelenül irritáltak a japán kosaras lányok. Agyba-főbe verték őket a mieink kedden kora este, a világbajnokság nyolcaddöntőjében, ők meg ha kosarat kaptak, ha faultot fújtak ellenük, ha kihagytak egy könnyű dobást, úgy mosolyogtak és álltak körbe, mintha a meccs előtt valami kedélyjavítót fogyasztottak volna…

Nagyon vártam a pillanatot, amikor lefagy róluk a bárgyú vigyor, végül a negyedik negyedben párolgott el az erőltetett magabiztosságuk. Igen, a magyar csapat remek játékkal törölte le a mosolyt az arcukról.

Ha valamitől féltettem Völgyi Péter csapatát, attól, hogy a hétfői, Dél-Korea elleni hatalmas csata után mennyi energia maradt a szintén gyors, dinamikus, rengeteget futó japánok elleni meccsre. A találkozó aztán megmutatta, fizikailag is bírtuk, egyetlen hullámvölgytől eltekintve végig uraltuk a meccset.

Az ázsiaiak nagyon rákészültek a Juhász Dorka, Takács-Kiss Virág centerduóra, viszont amit reméltünk, bekövetkezett: előléptek a mezőnyemberek, beszórták a triplákat, és betörések után is eredményesek voltak, az eladott labdák számát is beszorították húsz alá, a szövetségi kapitány meccsterve tökéletesen ült.

Ennek az eredménye egy olyan siker, amire negyven éve nem volt példa. Igen, 1986 óta nem járt vébén a legjobb nyolc között a magyar női kosárlabda-válogatott, szóval nagyra kell értékelni ezt a produkciót és élvezni a pillanatot.

Juhász Dorkáék eddigi négy meccsükből hármat megnyertek Berlinben, folyamatosan javult a teljesítményük, és lerí a társaságról, mennyire egységes, bíznak egymásban a játékosok, nincs széthúzás, örömben, bajban összetartanak és ettől – az elcsépelt kifejezéssel élve – szerethetőek is. Ezt a jelzőt azokra a csapatokra szokták ráaggatni, amelyek szimpatikusak ugyan, de nem érnek el semmit, jelen esetben viszont a Völgyi-együttesnél erről szó sincs.

A meccsen a japánok mosolyogtak, az utolsó dudaszót követően a mieink. Nem ők, hanem mi készülhetünk a világ legjobb csapata, az Egyesült Államok elleni negyeddöntőre. A tizenegyszeres világbajnok amerikaiak ellen tényleg nem lesz nyomás a mieinken, de azért ne adjuk fel előre. Minden sportágban előfordulnak csodák, hátha megint mi nevethetünk.

Még jobban, mint a japánok ellen.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!