Kosárlabda: Büszke vagyok, történelmet írtam! – Hanga Ádám

You can read the interview in English here!

– Rettenetesen nyúzott a hangja, aludt egyáltalán?     
– Igen, körülbelül három órát – válaszolta a Barca 32 éves csapatkapitány-helyettese, Hanga Ádám a Nemzeti Sportnak, miután együttese másodszor is legyőzte a Real Madridot a spanyol bajnokság döntőjében, ezzel 2–0-ra megnyerte a finálét, s aranyérmes lett. – A feleségemmel reggel vittük a gyerekeket iskolába, akik szintén ott voltak a meccsen, először a szezon során.

– Este tízkor volt a labdafeldobás, kibírták ébren?     
– Igen, mert előtte aludtak délután... Fantasztikus, hogy végre ők is ott lehettek velem, egy életre szóló élmény volt. Az sem gond, hogy a lányok nem pontosan emlékeznek majd rá, mi történt. Éjjel két órakor ültünk be vacsorázni a csapattal egy étterembe, ötig ünnepeltünk, hatra értünk haza – mindez Pau Gasolnak volt köszönhető, ő intézte és szervezte a bulit, de csak a játékosok és családjaik, szeretteik voltak ott, az edzői stáb és a vezetőség nem. Nem vadultunk meg, egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Persze ilyenkor nehéz eldönteni, miért voltunk boldogak: mert nem kell menni edzeni vagy mert nyertünk? Az egész év más megvilágításba kerül, ha a szezont aranyéremmel fejezzük be.

– Hivatalos ünneplésre is sor kerül?     
– Nem, mert sok válogatott játékos azonnal csatlakozik a csapatához, hamarosan ugyanis kezdődnek az olimpiai pótselejtezők. A spanyol válogatott is kezdi az edzőtábort négy nap múlva Madridban.

– Kettő nullás összesítés, tizennégy és tizenkilenc pontos győzelem – mondhatjuk, hogy nagyon sima lett a döntő?     
– A finálé előtt arról beszéltem a barátokkal és az ismerősökkel, hogy vagy kettő nullra nyerünk, vagy ugyanennyire kikapunk – szerencsére az előbbi jött be. Az első találkozó második félideje után domináltuk a párharcot, nem lehetett kérdés, hogy a miénk lesz az aranyérem, egy pillanatra sem volt sansza a Madridnak.

– A Barcelona 2014 után nyert ismét bajnokságot, de összességében azért már tizenkilencedszer, ön viszont a karrierje során először.     
– A tizedik évemet töltöm Spanyolországban, ami önmagában is nagy dolog, de hogy megadatott, hogy én legyek az első magyar kosárlabdázó, aki spanyol bajnokságot nyer, az valami felfoghatatlan! Történelmet írtam, elképesztően boldog vagyok. Három döntőt játszottunk az előző három évben, , nem lehet azt mondani, hogy nem érdemeltük meg végre az aranyat. A tavalyi vereség engem csak még elszántabbá tett, ugyanakkor a mostani győzelemnél kellett rengeteg munka ahhoz, hogy fegyelmezetten játsszunk, s hogy hamar túltegyük magunkat az Euroliga-döntő elvesztésén, ami csak néhány hete volt, ugye. Idén még megnyertük a Spanyol Kupát is, szóval, szenzációs idényt zártunk. Ennél többet nem kérhet senki, a nyaralást is szebbé teszi, hogy így fejeztük be a szezont. A klubnak is fontos volt, hogy ismét bajnokok legyünk, legalább annyira, mint egy Euroliga-siker. És talán mondanom sem kell, hogy a Real ellen még édesebb a győzelem...

– Bizarr, hogy 32 évesen játszott már Euroliga-döntőt, nyert Spanyol Kupát, de bajnoki címet még sosem szerzett korábban. Nyomta a vállát a teher?     
– Az első mindig különleges. Tavaly nyernünk kellett volna, de a koronavírus miatt fura és rövid befejezése volt az idénynek, a döntő egy meccsen dőlt el, azt meg elveszítettük. Két éve a Real Madrid ellen is közel voltunk az aranyhoz, de akkor is kikaptunk. Mindenesetre karrierem egyik csúcspontja ez a bajnoki cím, hiszen tíz éve Manresában kezdtem a légióséletet, abban a csapatban nem is álmodhattam erről. Mostani társaimra is nagyon büszke vagyok, sokuktól csakis tanulni tudtam. Ez olyan tapasztalat, ami az egész életemet meghatározza.

– Legutóbb roppant csalódottan nyilatkozott, hiszen az Euroliga döntőjében mindössze hét másodpercet lehetett a pályán. Azóta beszélt erről Sarunas Jasikevicius edzővel?     
– Beszélgettünk a bajnoki elődöntő előtt a döntéséről, a szituációról, az előző két hónapról. Az a helyzet, hogy az elmúlt tíz évben húsz-harminc percet átlagoltam mindegyik csapatomnál, az utóbbi két hónapban viszont jóval kevesebb jutott. Választ nem kaptam arra, miért csak annyit játszottam, de nem is kell megmagyaráznia a döntését, ő a feletteseinek számol be, nem a játékosoknak. Én nem gondoltam fairnek, de túltettem magam rajta. Aztán kiharcoltam a helyem, a döntőben kezdő voltam mindkét meccsen, összességében pedig szerves része a bajnokcsapatnak. Én abban hiszek, hogy a kemény munka kifizetődik, s ugyan nem voltam, vagyok a csapat pontfelelőse, védekeztem, szerveztem a játékot, mindezt jól, tudom, hogy hozzátettem a magam részét a győzelemhez.

– Mostantól a pihenésé a főszerep?     
– Száz százalékban. Az előző három hétben szinte kétnaponta játszottunk, kevés időt töltöttem a feleségemmel és a lányaimmal, anyukámat pedig tizenegy hónapja nem láttam. Várom, hogy hazamenjünk Magyarországra a rokonokhoz, hogy nyaraljunk, mert nagyon nehéz szezon ért véget.