Kosárlabda: Elértem, amit el lehet érni a kosárlabdában – Hanga Ádám

– Kötelező a kérdés: mennyire volt intenzív az ünneplés?
– Meg kell mondanom, intenzív volt, de a döntő után rögtön utaztunk vissza – felelte a Nemzeti Sportnak Hanga Ádám, aki a Real Madrid színeiben vasárnap karrierje során először nyerte meg az Euroligát. – Lezajlott a csarnokban a ceremónia, az ünnepség, a fotózás, és nagyjából éjfélkor indultunk a reptérre. Elég sokat kellett várni, a kaunasi repülőtér nem volt teljesen felkészülve arra, hogy biztosítsa körülbelül nyolc gép egymást követő felszállását. Hat harminc körül értünk Madridba nagyon fáradtan – voltak, akik még továbbmentek, én nem, aludtam egy órát otthon, aztán odaadtam a kupát a lányaimnak, hogy vigyék be a suliba, majd visszafeküdtem.

– A finálét végignézve az volt az ember érzése, hogy az Olympiakosznak áll a zászló. Mivel sikerült kizökkenteni a magabiztosságából?
– Jól látja, kontrollálták a mérkőzést a görögök, de az idény során már elég sokszor kerültünk olyan helyzetbe, amiből senki sem gondolta volna, hogy visszajövünk, például a Partizan ellen a negyeddöntőben. Nem tudtak nagyon elhúzni, és a végén Sergio Llull, aki korábban rengeteg ilyen szituációt átélt, megszerezte az egyetlen kosarát a meccsen, amely az egyik legfontosabb volt pályafutása során.

– A trófea sorsát Llull mellett Sergio Rodríguez kosarai döntötték el. Jók az „öregek” a háznál?
– Egyértelmű, az évad végére remekül összeálltunk, kialakult a jó felállás, noha sérülések és eltiltások folyamatosan sújtottak minket, és egyébként sem példa nélküli, hogy az „öregek” zárják le a mérkőzést. A final four három napja alatt két meccset nyertünk meg, az elmúlt két hétben meg tudtuk ragadni a pillanatot.

– Saját magát hogyan értékelné?
– A döntőben nem volt sok lehetőségem támadásban, igyekeztem begyűjteni a lepattanókat, a védekezés volt a kulcsfontosságú, de valójában ez most nem számít, a fontos, hogy megszereztük a győzelmet az Euroligában.

– Ahogy a döntőben, a Barcelona elleni elődöntőben sem a Real Madridot tartották favoritnak. Mi volt a kulcs azon a mérkőzésen, amelyen egymást két tökéletesen ismerő gárda találkozott?
– Vitatkoznék, mert ezen a szinten nincsen favorit, sőt, egyetlen találkozón egy negyedosztályú csapat is felülmúlhat minket. A négy résztvevő itt csaknem ugyanannyi mérkőzést nyert és veszített az alapszakaszban, szóval bárki győzhetett volna. A Barca is úgy érkezett Litvániába, hogy el akarja vinni a trófeát, de a többiek is, a Monaco például az elődöntőben tizenkét ponttal vezetett az Olympiakosz ellen. A Partizan elleni „háború” sikeres megvívása nagyon sok önbizalmat adott nekünk, gyakorlatilag három döntőt nyertünk meg, ez elképesztően megerősített bennünket.

– Magyar kosárlabdázóként Európa tetejére jutott, belegondolt, milyen hosszú és rögös utat tett meg idáig?
– Persze, ezen gondolkoztam egész úton hazafelé, hogy mennyire hosszú volt, mennyi kudarc és sérülés, két elvesztett Euroliga-döntő övezte. Elképesztő, hogy harmincnégy évesen mondhatom el, hogy megnyertem az Euroligát, óriási élmény. Ha úgy kellett volna befejeznem, hogy nem jön össze, akkor is szép lenne a karrierem, de egy kis tüske mindig maradt volna bennem. Így elértem mindent, amit el lehet érni a kosárlabdában. Rövidesen kezdődik a spanyol bajnokság rájátszása, viszont amíg lehet, igyekszünk kiélvezni a győzelmet, kedden a városközpontban megmutatjuk a trófeát a közönségnek.

– Az utóbbi években folyamatosan nőtt a népszerűsége, elismertsége itthon, ezért a stábjával együtt sokat is tett. Az Euroliga megnyerése ebből a szempontból is fontos?
– Igazából nem is az a célunk, hogy híresebb legyek, vagy új szponzorokat vonzzak, a közösségimédia-felületeimen nagyon kevés szponzorált tartalom jelenik meg. Az első öt-hat-hét külföldi évem nagyon kemény volt, mindent arra tettem fel, hogy elérjem az Euroliga szintjét. Sok visszajelzést kaptunk arról, hogy nincs rólam elég információ, nem vagyok elérhető, ezért aktívabb kommunikációra váltottunk, és így a kosárszerető emberek beleláthatnak abba, mit is jelent az Euroliga-győzelem. Nem a hírnévre törekszem, hanem arra, hogy népszerűsítsük a kosárlabdát és a fanatizmusomat.