Ukrajnában nem volt egy súlycsoportban a Himik és a Paks

A D-csoportban nem volt tétje a Himik–Paks mérkőzésnek, ugyanis az biztos volt az utolsó kör előtt, hogy egyik csapat sem juthat tovább. Ennek ellenére a Völgyi Péter együttese szeretett volna visszavágni az ukránoknak, akik Pakson 76–73-ra nyertek.

Lorenzo Williams szerezte a meccs első kosarát, az ASE amerikai irányítója az előző idényben még a Himikben játszott, így aztán jól ismerhette a gyűrűt. Azonban ami ezután jött, azt nem akarta megismerni. Huszonhárom pontot szerzett zsinórban a házigazda, míg az Atomerőmű egyet sem, így Darko Russo azt is megtehette, hogy a teljes kezdő ötösét lecserélje, és Olekszandr Sizov kivételével mindegyiküket pihentesse a harmadik negyedig.

A rémálomszerű első negyedben rengeteg eladott labda, sok rossz dobás, és bátortalan játék hármasa uralta a paksiak játékát (hiába kért időt, és próbálkozott cserékkel Völgyi Péter), akik csupán a második negyedre tértek magukhoz, igaz, akkor is csak annyira, hogy azt az első játékrészhez képest 12 ponttal kevesebbel veszítették el. Így a nagyszünetben 27–45-tel, 18 pontos hátránnyal vonultak pihenőre.

A harmadik negyedben sem játszott jól a piros-kék vendégcsapat, de annyira elég volt a teljesítményük, hogy ne legyen megalázó a különbség. Donald Cole kivételével nem is lehetett senkit dicsérni, hiszen bár akartak az Atomerőmű játékosai, de ez a minimum. Sem védekezésben, sem támadásban nem sikerültek az elképzelések, a fehér mezes hazaiak pedig jól használták ki a lehetőségeiket.

Elsősorban két amerikaijuk, Darrell Mitchell és Reyshawn Terry játszott felszabadultan, szellemesen. A harmadik, Aaron McGhee csak azért nem, mert a kispadon ült.

Az utolsó játékrészben nagyon érződött a paksi játékosokon, hogy nagyon várják a találkozó végét, a hazaiak pedig Sergij Popov vezérletével megtartották tetemes előnyüket.