Ballack utolsó találata finálét ért csapatának

Vágólapra másolva!
2002.06.25. 21:09
Címkék
Ők mondták:

Rudi Völler: – Úgy érzem, az első perctől fogva nagyon jól, szervezetten játszottunk, végig képesek voltunk helyzeteket előkészíteni, így megérdemelten nyertük meg a mérkőzést. A védelmünk különösen szilárd volt, pedig változtattunk rajta valamelyest, négyen játszottak egy vonalban. Néhány héttel ezelőtt, amikor olyan kiváló riválisok ellen készülődtünk a csoportban, mint Írország és Kamerun, a legtöbben még azt sem várták, hogy bejutunk a legjobb tizenhat közé. De ha az ember ott van az elődöntőben, le se tagadhatná, hogy már a fináléról álmodik, és szerintem mi meg is érdemeljük, hogy ott legyünk. Michael Ballack szenzációs volt ma. Az Egyesült Államok elleni találkozó után már másodszor szerzett győztes találatot, minden elismerésem az övé. Nagyon kár, hogy ki kell hagynia a döntőt, nemcsak azért, mert ma is ő döntötte el a továbbjutás sorsát, hanem mert egyike a legjobb játékosaimnak. Sokáig sérült volt, de a tornán végig a csapatért játszott. Jóllehet tudta, hogy van már egy sárga lapja, és lemarad a vb-döntőről, ha még egyet összeszed, mégis elkövette azt a taktikai szabálytalanságot, amire nagy szükségünk volt. Nem sokan tettek volna így, most már érte is igyekszünk megszerezni a trófeát. Ő volt a mai összecsapás tragikus hőse, az öltözőben el is sírta magát, nekem kellett megvigasztalnom.

Michael Ballack: – Pocsék érzés lesz kihagyni a döntőt. Ostoba helyzet volt, a koreaiak létszámfölényben vezették ránk a labdát, én pedig tudtam, mi fog következni utána, mégis meg kellett tennem. Örülök, hogy bejutottunk, az én álmom azonban szertefoszlott. Ennél rosszabb nem történhet egy labdarúgóval. Dühös voltam Fringsre az eset után, de most már minden rendben van. Törökország csodálatosan futballozott a negyeddöntőben, de fantasztikus lenne Brazíliával játszani a finálét.

Christoph Metzelder: – Mélységesen tisztelem ezt az országot és futballszurkolóit. A dél-koreai válogatott szenzációs teljesítménnyel jutott el idáig, nekünk borzasztó keményen kellett küzdenünk, hogy megverjük ezt a csapatot. Ma az bizonyult a legnagyobb erősségünknek, hogy három helyett négy védővel álltunk fel, pedig ez nem mindig mûködik. Mellesleg eddig is jól játszottunk, de előfordul, hogy egyik meccsről a másikra változtatni kell bizonyos dolgokon. Megmutattuk, hogy rugalmasak vagyunk, ha a stratégiánkról van szó, és mindent kiadtunk magunkból, remekül küzdöttünk. Azt kell, hogy mondjam, jól futballoztunk ma. Boldogok vagyunk, reméljük, hogy az egész nemzet velünk örül. Még meg kell emészteni a sikert, de azt hiszem, most ünneplésként biztosan megiszunk egy-két korsó sört.

Oliver Kahn: – Megnéztük Dél-Korea összes eddigi találkozóját a világbajnokságon, és észrevettük, hogy játékosai meccsről meccsre egyre fáradtabbaknak látszottak. Ezzel szemben mi egyre jobban összerázódtunk, és tisztában voltunk vele, hogy ha sikerül egységesnek és fegyelmezettnek maradnunk, nem lehet nagy baj. Természetesen aki bejut a döntőbe, az meg is szeretné nyerni azt. Ahogy halad előre a torna, annak alapján úgy vélem, hogy Törökországgal fogunk játszani.

Oliver Neuville: – Ez fantasztikus eredmény! Jól játszottunk, megérdemelten győztünk, és minden szempontból jogos, hogy bejutottunk a fináléba. Most már egyáltalán nem érdekel minket, hogy ott kivel kerülünk össze.

Guus Hiddink: – Nem tagadom, csalódottak vagyunk, hogy nem jutottunk be a döntőbe. A német válogatott több ízben is bebizonyította, hogy egy kicsivel rutinosabb a mienknél. Az első félidőben szerintem kicsit túlságosan is tiszteltük őket, a másodikban már egyenrangú felek voltunk, éppen ezért úgy gondolom, büszkék lehetünk a fiúkra. És összességében, e hoszszú torna egészét nézve sem kell szégyenkeznünk miattuk. Tudom, hogy sokan úgy vélik, fáradtak voltak már a játékosok, de én nem akarok mindenféle kifogást keresni. Az első játékrészben egyszerûen nem voltunk elég erőteljesek, ráadásul túl lazán fogtunk embert. Ez is tapasztalat kérdése. A szünet után feljavultunk, voltak lehetőségeink, de nagy helyzetet nem tudtunk kialakítani – igaz, az ellenfél sem igen. Realistáknak kell lennünk, ki kell mondanunk, hogy nem sokkal, de ennyivel jobbak voltak. A gól után igyekeztünk megfelelően reagálni az új szituációra, ahogy eddig is, ha hátrányba kerültünk. Átvettük az irányítást, de hiába volt nálunk sokat a labda, jobbára a középpályán járattuk, amivel elintéztük az esélyeinket. Biztos voltam benne, hogy a csapat nem adja fel, és igazam lett, ám sajnos nem voltunk képesek azt a bizonyos utolsó passzt jól megcsinálni, így a helyzetek is hiányoztak. Egyszóval most nagy a csalódottság, le kell nyelnünk a keserûségünket. Nagyon remélem, hogy túl leszünk rajta, és a bronzmeccsre újra elfogadható állapotba tudom hozni az együttest. Csak három napunk van, nem szabad leszerepelnünk a hazai közönség előtt.

Pak Dzsi Szung: – Akadtak gondjaink a magas labdákkal, mert a németek egyértelmû fizikai fölényben voltak. Ezzel együtt mi azt gondoltuk, hogy megnyerhetjük a mérkőzést, ha úgy játszunk, mint az előző találkozóinkon. De nehéz volt pontosan olyan erővel és lendülettel futballozni, mint korábban. Ugyanakkor mindenki láthatta, micsoda tehetség rejlik ebben a koreai válogatottban. Ha erre a tapasztalatra alapozva keményen dolgozunk tovább, egykor a világ legjobbjai lehetünk. Azt nem tudom, meddig juthatunk el a következő vébén, de hiszek benne, hogy ismét nagyot alkothatunk, ha most nem torpanunk meg. Meggyőződésem, hogy sokat profitáltunk ennek a néhány hétnek az eseményeiből, és ha legközelebb úgy adódik, nem fogunk megelégedni az elődöntővel.

Hong Mjung Bo: – Mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Csalódottak vagyunk az eredmény miatt, de nem kell elkeserednünk. Az, hogy ilyen messzire jutottunk, annak is köszönhető, hogy a közönségünk fanatikusan szurkolt. Teljes szívünkből köszönjük nekik, és egyúttal megígérjük, hogy az utolsó meccsen is tudásunk legjavát fogjuk nyújtani.

Hvang Szun Hong: – Nem tudtunk tökéletesen regenerálódni, a németek viszont remekül felkészültek. Több tapasztalatuk is van az igazán nagy tétre menő mérkőzések megvívásában. Én úgy érzem, a koreai futball számára ez csak a kezdet.
Ők mondták:

Rudi Völler: – Úgy érzem, az első perctől fogva nagyon jól, szervezetten játszottunk, végig képesek voltunk helyzeteket előkészíteni, így megérdemelten nyertük meg a mérkőzést. A védelmünk különösen szilárd volt, pedig változtattunk rajta valamelyest, négyen játszottak egy vonalban. Néhány héttel ezelőtt, amikor olyan kiváló riválisok ellen készülődtünk a csoportban, mint Írország és Kamerun, a legtöbben még azt sem várták, hogy bejutunk a legjobb tizenhat közé. De ha az ember ott van az elődöntőben, le se tagadhatná, hogy már a fináléról álmodik, és szerintem mi meg is érdemeljük, hogy ott legyünk. Michael Ballack szenzációs volt ma. Az Egyesült Államok elleni találkozó után már másodszor szerzett győztes találatot, minden elismerésem az övé. Nagyon kár, hogy ki kell hagynia a döntőt, nemcsak azért, mert ma is ő döntötte el a továbbjutás sorsát, hanem mert egyike a legjobb játékosaimnak. Sokáig sérült volt, de a tornán végig a csapatért játszott. Jóllehet tudta, hogy van már egy sárga lapja, és lemarad a vb-döntőről, ha még egyet összeszed, mégis elkövette azt a taktikai szabálytalanságot, amire nagy szükségünk volt. Nem sokan tettek volna így, most már érte is igyekszünk megszerezni a trófeát. Ő volt a mai összecsapás tragikus hőse, az öltözőben el is sírta magát, nekem kellett megvigasztalnom.

Michael Ballack: – Pocsék érzés lesz kihagyni a döntőt. Ostoba helyzet volt, a koreaiak létszámfölényben vezették ránk a labdát, én pedig tudtam, mi fog következni utána, mégis meg kellett tennem. Örülök, hogy bejutottunk, az én álmom azonban szertefoszlott. Ennél rosszabb nem történhet egy labdarúgóval. Dühös voltam Fringsre az eset után, de most már minden rendben van. Törökország csodálatosan futballozott a negyeddöntőben, de fantasztikus lenne Brazíliával játszani a finálét.

Christoph Metzelder: – Mélységesen tisztelem ezt az országot és futballszurkolóit. A dél-koreai válogatott szenzációs teljesítménnyel jutott el idáig, nekünk borzasztó keményen kellett küzdenünk, hogy megverjük ezt a csapatot. Ma az bizonyult a legnagyobb erősségünknek, hogy három helyett négy védővel álltunk fel, pedig ez nem mindig mûködik. Mellesleg eddig is jól játszottunk, de előfordul, hogy egyik meccsről a másikra változtatni kell bizonyos dolgokon. Megmutattuk, hogy rugalmasak vagyunk, ha a stratégiánkról van szó, és mindent kiadtunk magunkból, remekül küzdöttünk. Azt kell, hogy mondjam, jól futballoztunk ma. Boldogok vagyunk, reméljük, hogy az egész nemzet velünk örül. Még meg kell emészteni a sikert, de azt hiszem, most ünneplésként biztosan megiszunk egy-két korsó sört.

Oliver Kahn: – Megnéztük Dél-Korea összes eddigi találkozóját a világbajnokságon, és észrevettük, hogy játékosai meccsről meccsre egyre fáradtabbaknak látszottak. Ezzel szemben mi egyre jobban összerázódtunk, és tisztában voltunk vele, hogy ha sikerül egységesnek és fegyelmezettnek maradnunk, nem lehet nagy baj. Természetesen aki bejut a döntőbe, az meg is szeretné nyerni azt. Ahogy halad előre a torna, annak alapján úgy vélem, hogy Törökországgal fogunk játszani.

Oliver Neuville: – Ez fantasztikus eredmény! Jól játszottunk, megérdemelten győztünk, és minden szempontból jogos, hogy bejutottunk a fináléba. Most már egyáltalán nem érdekel minket, hogy ott kivel kerülünk össze.

Guus Hiddink: – Nem tagadom, csalódottak vagyunk, hogy nem jutottunk be a döntőbe. A német válogatott több ízben is bebizonyította, hogy egy kicsivel rutinosabb a mienknél. Az első félidőben szerintem kicsit túlságosan is tiszteltük őket, a másodikban már egyenrangú felek voltunk, éppen ezért úgy gondolom, büszkék lehetünk a fiúkra. És összességében, e hoszszú torna egészét nézve sem kell szégyenkeznünk miattuk. Tudom, hogy sokan úgy vélik, fáradtak voltak már a játékosok, de én nem akarok mindenféle kifogást keresni. Az első játékrészben egyszerûen nem voltunk elég erőteljesek, ráadásul túl lazán fogtunk embert. Ez is tapasztalat kérdése. A szünet után feljavultunk, voltak lehetőségeink, de nagy helyzetet nem tudtunk kialakítani – igaz, az ellenfél sem igen. Realistáknak kell lennünk, ki kell mondanunk, hogy nem sokkal, de ennyivel jobbak voltak. A gól után igyekeztünk megfelelően reagálni az új szituációra, ahogy eddig is, ha hátrányba kerültünk. Átvettük az irányítást, de hiába volt nálunk sokat a labda, jobbára a középpályán járattuk, amivel elintéztük az esélyeinket. Biztos voltam benne, hogy a csapat nem adja fel, és igazam lett, ám sajnos nem voltunk képesek azt a bizonyos utolsó passzt jól megcsinálni, így a helyzetek is hiányoztak. Egyszóval most nagy a csalódottság, le kell nyelnünk a keserûségünket. Nagyon remélem, hogy túl leszünk rajta, és a bronzmeccsre újra elfogadható állapotba tudom hozni az együttest. Csak három napunk van, nem szabad leszerepelnünk a hazai közönség előtt.

Pak Dzsi Szung: – Akadtak gondjaink a magas labdákkal, mert a németek egyértelmû fizikai fölényben voltak. Ezzel együtt mi azt gondoltuk, hogy megnyerhetjük a mérkőzést, ha úgy játszunk, mint az előző találkozóinkon. De nehéz volt pontosan olyan erővel és lendülettel futballozni, mint korábban. Ugyanakkor mindenki láthatta, micsoda tehetség rejlik ebben a koreai válogatottban. Ha erre a tapasztalatra alapozva keményen dolgozunk tovább, egykor a világ legjobbjai lehetünk. Azt nem tudom, meddig juthatunk el a következő vébén, de hiszek benne, hogy ismét nagyot alkothatunk, ha most nem torpanunk meg. Meggyőződésem, hogy sokat profitáltunk ennek a néhány hétnek az eseményeiből, és ha legközelebb úgy adódik, nem fogunk megelégedni az elődöntővel.

Hong Mjung Bo: – Mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Csalódottak vagyunk az eredmény miatt, de nem kell elkeserednünk. Az, hogy ilyen messzire jutottunk, annak is köszönhető, hogy a közönségünk fanatikusan szurkolt. Teljes szívünkből köszönjük nekik, és egyúttal megígérjük, hogy az utolsó meccsen is tudásunk legjavát fogjuk nyújtani.

Hvang Szun Hong: – Nem tudtunk tökéletesen regenerálódni, a németek viszont remekül felkészültek. Több tapasztalatuk is van az igazán nagy tétre menő mérkőzések megvívásában. Én úgy érzem, a koreai futball számára ez csak a kezdet.
Ha valamire, akkor erre a meccsre fente magát a fél világ. Akit eddig nem, vagy csak érintőlegesen érdekelt a foci, az is odafigyelt: most akkor tolják-e a koreaiakat, vagy sem. Vb-elődöntőt még nem előzött meg efféle várakozás, elvégre bírói malőrök adódtak már a dicső múltban is, efféle tendenciára azonban nem akadt példa. Ráadásul nem átlagkoncokat dobtak oda a házigazdának: ha a Maldív-szigeteket vagy, mondjuk, St. Kitts és Nevist veretik meg a rendezővel, többé-kevésbé érdemtelenül, akkor megvonjuk a vállunkat, ez a világ rendje, a sport(politiká)ban benne volt, van és lesz az ilyesmi. Hanem ezúttal két olyan nációt tálaltak fel főfogásként, amely eddig inkább a fogyasztók közé tartozott. Olaszországról és Spanyolországról azt lehetett feltételezni, hogy azért az ő múltjukkal és jelenükkel, súlyukkal és hátterükkel garantáltan egyenlő feltételeket kapnak, ha nem többet a megérdemeltnél. Ehhez képest az év közben a világ elitfutballistáinak hetven százalékát eltartó két félszigetet – legalábbis az ottaniak véleménye szerint – szemérmetlenül elsüllyesztették, Dél-Korea pedig menetrendszerű mennybemenetelekkel töltötte napjait – amivel sikerült elérni, hogy azért az európai futballrajongók többsége a németeknek szurkoljon. Ami, tekintettel arra, hogy a fehér mezesek az átlagosnál is racionálisabb és szürkébb játékkal préselődtek a négy közé, minimum bravúr…
Li Von Dzse védése a meccs elején nem tartozott ebbe a kategóriába, jóllehet Ramelow kitűnően fordult be a tizenhatos jobb oldalán, a rövid sarkot azonban zárta a koreai kapus. Meglehetősen heves harc dúlt a középpályán, ha valaki el tudott jutni húsz méterig labdástul, az már feltűnőnek számított. A nyolcadik percben épp ezért egyenesen meglepődött mindenki, amikor a hazaiak két húzásból eljutottak a szögletzászló közelébe, mi több, Csa Du Ri középre kanyarította a labdát, amelyet a tizennégy méteren álló Hvan Szun Hong jobbal, kapásból a hosszú sarokra terelt, ám a labda hiába érkezett takarásból, Kahn egy káprázatos vetődéssel odaért, egyszersmind bizonyítva: továbbra is kegyelmi állapotban röpköd a lécek között.
Az első negyedórát egy szokványosan lendületes dél-koreai kontra zárta, amely az első szándékú passz célba érése esetében ziccerbe "torkollott” volna, ám egy védő közbenyúlt, így Pak Dzsi Szung az elécsorgó labdával cselezésre kényszerült, a tizenhatról rátörölt labda pedig még csak csemegének sem volt minősíthető Kahn esetében. A kidobott labdával viszont szépen meglódultak az európaiak, a kontra végén Neuville azon kapta magát, hogy a tizenhatos felé közeledve elépottyan a labda: minthogy két védő loholt mellette, felnézni nem volt ideje, gyorsan kapura nyomta – pedig ha észreveszi, hogy Li Von Dzse nyolc méteren leskelődik, és esetleg emel… Így a kapus könnyedén, vetődve hárított.
Járhattunk a felvonás felénél, midőn felhangzottak az első köhintések… Ekkor egy beadásra Klose ment fel, a dél-koreai Zorro, Kim Te Jung egy szolid könyökössel megtaszajtotta, a csatár gyönyörűen elesett, ám Urs Meier jelezte, nála ennél több kell a tizenegyeshez. Amiben speciel igaza volt, mégis felvethető: vajon a túloldalon is ugyanez az ítélet született volna?
A félidőt záró negyedóra amúgy egyértelműen a németeké volt, szervezett darálásukkal elérték, hogy a két hosszabbításos meccstől fásultabb koreaiak védekezésre kényszerüljenek. Igaz, az ázsiaiak bírták koncentrációval, mert bár a Nationalelf eleddig életveszélyes volt az állított labdáknál, most négy szöglet, továbbá egy kecsegtető pozícióból beívelhető szabadrúgás nyomán sem alakult ki igazi helyzete. Zavar igen, ráadásul egyre nagyobb, csakhogy egyik német csatár sem tudott ráfordulni az ide-oda pattogó labdára. A leglátványosabban Bode kísérletezett: a hórihorgas csatár egy ollózást próbált bemutatni, ám akkora luftot rúgott, hogy arra jobb helyeken még az úri közönség is felhorkan: na de uraim, itt esznek!…
Fordulást követően sem sikerült labdához érnie Bodénak, holott egy jobb oldali bekanyarítást követően ígéretesen érkezett a hosszú sarokra, de Szong Csong Gug egy hajszállal megelőzte (tényleg: a háréján csúszott meg a labda). A szögletnél Bode újfent kísérletezhetett, s közelített az ideálishoz, fejese azonban még így is mellészállt. Továbbra is a németek irányítottak, de sem Frings (lábbal), sem Neuville (fejjel, majd lábbal) nem célzott pontosan, Li Von Dzse rendre nyugodtan nézhetett a melléhúzó labdák után. A 63. percben sikerült a félidő során először az érvényes felület felé fejelni a labdát: ekkor Klose sokatmondóan ugrotta túl a védőjét, de nem volt annyira éles a négyméteres bólintás, hogy Li Von Dzse ne tehesse rá mindkét kezét a labdára. Később a dél-koreaiak is meg-meglódultak, ám inkább csak visszapattantak a német falról. Bezzeg Klose relatíve tisztán lőhetett tizenhárom méterről, középről, Ramelow bepöttyintése nyomán, csakhogy a gólkirályjelölt meglehetősen póriasan találta el a labdát.
Az utolsónak vélt húsz percet egy hazai ellenattak vezette be, amely megannyi átbekkelt német támadás után óriási helyzettel kecsegtetett. Négyen mentek három ellen, Li Csun Szo azonban ahelyett, hogy a jobb oldalra passzolt volna a bántóan üres emberhez, nekiállt maszatolni, amivel rosszat tett magának (Ballack felrúgta), rosszat tett hazájának (odalett a ziccer), plusz a németeknek (odalett a sárga lapot kapott kulcsember, aki emiatt hiányozni fog a világbajnokság utolsó felvonásáról). A szabadrúgást ráadásul nem tudta elrakni a sorfal fölött – s egy perccel később kiderült, soha vissza nem térő alkalmat szalasztott el.
Merthogy a 75. percben Ballack "búcsúzásképp” bekettőzte a labdát a hálóba, s innentől fogva legalábbis kérdőjelessé vált az ázsiaiak vasárnapi, Japánba tervezett utazása. A németek ellenben kilazultak, amit Bode bődületes szabadrúgása is jelzett a 79. percben: volt húzása a tizennyolcról meglőtt labdának, Li Von Dzse nagy vetődéssel bokszolta ki a labdát. Később ismét a dél-koreai volt munkában, Neuville csúsztatására kellett leérnie – majd egy jó ütemű kifutással érte el, hogy a csatár inkább feldobja magát, ahelyett, hogy a labda után menjen, Meier joggal adott sárgát a németnek.
A tizenhármas mezszám nem volt teljesen szerencsés Ballack (balra) számára, eltiltása miatt ki kell hagynia a vasárnapi döntôt
A tizenhármas mezszám nem volt teljesen szerencsés Ballack (balra) számára, eltiltása miatt ki kell hagynia a vasárnapi döntôt
A tizenhármas mezszám nem volt teljesen szerencsés Ballack (balra) számára, eltiltása miatt ki kell hagynia a vasárnapi döntôt
Ettől nagyobb baj nem igazán fenyegette Németország legjobbjait: a koreaiakból hiányzott mindaz, ami addig sikert hozott, a sebesség, a párharcok megnyerése, a lüktetés, a gumiszerű pattogás, hogy odaérnek mindenüvé. Továbbá a dél-koreaiaknak hiányzott mindaz, ami a sikerhez kellett: Ballack gólját megadta a bíró, az ellenfél nem került emberhátrányba, s nem követett el olyan apró szabálytalanságot a tizenhatoson belül, amiért egzotikus országokból diszponált játékvezetők tizenegyest szoktak adni (mellesleg Meier végig korrekten és kulturáltan fújt: naná, az elődöntőre már oda lehetett tenni egy tisztességes svájcit).
A hazaiak becsületére legyen mondva, végső erőtartalékaikat mozgósítva az utolsó öt percre beszorították vetélytársaikat, sőt, addig rohangásztak pattanásig feszülő izmokkal, míg összehoztak egy jó visszagurítást, Pak Dzsi Szong azonban lendületből, tizenhatról, szemből olyan sután rúgta meg a labdát, hogy komolyan félteni kellett a kornerzászlót.
Így esett, hogy a dél-koreai csodának vége lett, a németek pedig – futballtörténeti mérföldkő – hetedszer készülődhetnek a világbajnoki döntőre. Az út sosem volt ennyire rögmentes: Paraguay, Egyesült Államok, Dél-Korea – háromszor 1–0. Sehol egy minőségi európai vagy dél-amerikai gárda, sehol a nagy játék. Utóbbin speciel a németek esetében felesleges csodálkozni. Előbbin is legfeljebb hümmögni érdemes. A tény ettől még tény: a németek megint nyertek. Gary Linekert már idézni sem érdemes.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik