Lőw Zsolt ma elindul Cottbusba

"Burkoltan jelezték felém a vezetők, hogy nincs rám szükségük – mondta keserűen Szántai Levente. – Gyulay Zsolt ügyvezető igazgató szólt nekem, hogy tárgyaljak a kék-fehérekkel. Nem szívesen mennék el a Megyeri útról, itt nőttem fel, minden ide köt, de a klubok megegyeztek, már csak nekem kell egyeztetnem az MTK-val. Nem esik jól, hogy tíz év újpesti szereplés után el kell mennem. Úgy tűnik, a fejünk felett döntöttek a sorsunkról.”
Egyelőre nem írt alá Újpestre – a szombati edzőmeccset egyébként izomfáradtság miatt kihagyó – Kovács Zoltán. A hírek szerint azonban hamarosan minden rendben lesz, vagyis amiben szóban megállapodtak a felek, azt írásban is megerősítik. Nem lépett pályára Lubos Kozel sem, akinek a combja fáj.
Volt olyan játékos, aki csak búcsúzni ment ki a Megyeri útra. Az újpestiek saját nevelésű játékosa, Lőw Zsolt vasárnap a világbajnoki döntő után indul Cottbusba, hiszen a német élvonalbeli csapat játékosa lesz az elkövetkező három évben.
– Gondolom már útra kész.
– Dehogyis, mint minden férfi, én is az utolsó pillanatokra hagytam a csomagolást – mondta a játékos.
– Hogy alakul a következő néhány napja?
– Vasárnap Sebők Vilmossal együtt indulok Cottbusba, ahol hétfőn kezdődik a felkészülés. Aztán hamarosan edzőtáborba vonulunk, két hetet töltünk majd Ausztriában.
– Ráhangolódott arra, hogy hihetetlen kemény edzésekre számíthat?
– Nem nagyon beszélünk erről, de tudom, hogy Eduard Geyer az egyik legszigorúbb edző Németországban. Úgy érzem, felkészültem mindenre, de biztos, hogy más lesz majd az ottani világ.
– Mi várja Cottbusban?
– Egyelőre semmi különös. Mint említettem, edzőtáborba megyünk, addig nem érdemes lakást bérelnem. Valószínűleg én is abban a lakóparkban lakom majd, ahol a többi játékos is él. Sajnos egyelőre egyedül leszek, mivel a barátnőm még egyetemre jár, és csak a vizsgaidőszak után tud kijönni. Utána pedig haza kell térnie, mert három év még hátra van a tanulmányaiból.
– Valószínűleg nem lesz könnyű időszak.
– Azt mondják, hogy az első félév nagyon kemény. Ennyi idő kell ahhoz, hogy megszokja az ember a közeget, valamennyire elsajátítsa a nyelvet. Szerencsére Sebők mellett ott lesz Robert Vagner is, akivel fél szavakból is megértjük egymást, hiszen az elmúlt egy évben együtt játszottunk, és mondhatom, jó viszonyban vagyunk.
– Hogyan búcsúztatták a szurkolók és a játékostársai?
– Előbb néhány szurkolóval vacsoráztam együtt, és több személyes ajándékot is kaptam, pénteken meg a csapattól vettem valóban érzékeny búcsút. A társak nevében Szlezák Zoltán köszönt el tőlem, és kaptam egy aranylabdát, amire többek közt az írták, hogy "auf wiedersehen”. Szeretném elmondani, hogy nekem mindenem az Újpest, s noha most különválnak az útjaink, sosem felejtem el a Megyeri utat, ahol felnőttem.