Hamar István újra a Honvédnál

Vágólapra másolva!

2003.01.20. 20:57

Címkék

Sem a játékosok, sem a vezetők nem unatkoznak a holt szezonban Kispesten: előbbiek a pályán, utóbbiak a tárgyalóasztalnál igyekeznek felkészülni a tavaszra. A szakmai részhez kapcsolódó hír, hogy mint Gál László ügyvezető igazgató elmondta bár a keret az idén valóban nem megy külföldi edzőtáborozásra, a hazai felkészülés természetesen nem marad el. Az azonban nyitott kérdés, hogy hova utazik a Kispest&

Hamar István (piros mezben) úgy érzi, hogy Fehérvárott elgáncsolták, de nem került padlóra, a játékkedvét sem veszítette el – tavasszal a Kispest színeiben bizonyíthat

Péntekig kell arra is várni, hogy a vezetőség bemutassa az új játékosokat. Úgy tudjuk, hogy Pető Zoltán és Zombori Zalán várhatóan nem a Honvédban folytatja, míg továbbra is csupán jó esély kínálkozik arra, hogy Erős Károly, Hrutka János és Hamar István a Bozsik-stadionban szerepeljen. A legnagyobb esély talán éppen Hamar István szerződtetésére van, hiszen vele már szinte mindenben megegyeztek a kispestiek.
– Immár a Honvéd játékosaként köszönthetem?
– Egyelőre még nem – felelte a Fehérvárott szabadlistára tett támadó. – Tárgyaltunk, megállapodtunk, de a szerződést még nem írtuk alá. Szerintem azonban napokon belül a Bozsik-stadionba költözhetek, mert valóban csak a formaságok vannak hátra. Kivételesen abban a helyzetben vagyok, hogy ráérek, nem sürget az idő.
– Miért nem? Valahol csak edzenie kellene…
– Akár a Videotonban is edzhetek, hiszen Ôze Tiborhoz hasonlóan Bicskei Bertalan is kiváló munkát végez, úgyhogy ebből a szempontból nem vagyok hátrányban.
– Igen ám, de ha jól tudom, Fehérvárott ön nem kívánatos személy.
– Ez így van, ám ettől függetlenül még készülhetek a Videotonnal, az edzőnek semmi kifogása a jelenlétem ellen. Sőt, Bicskei Bertalan szerette volna, ha maradok, de úgy tűnik, ezt a vezetőséget ő sem tudta meggyőzni.
– Mintha némi gúny lenne a szavaiban a vezetőkkel szemben… Netán megbánta már, hogy ennyire kritizálta a házirendet?
– Nem, mert az a húszpontos rendelkezés finoman fogalmazva is rengeteg furcsaságot tartalmazott. Nekem, mint csapatkapitánynak, kötelességem volt szólni, hogy ezt a fegyelmezést így a játékosok bizony nem fogadják el. Bejöttek a vezetők az öltözőbe, kérdezték, alá vannak-e írva a papírok, én meg mondtam, hogy nincsenek. A reakció az volt, hogy a csapat szégyellje magát, én pedig menjek a juniorokhoz.
– Gyanítom, Kispestről már sokkal jobb emlékeket őriz.
– Ez természetesen így van. Kispestre hazamegyek, hiszen pályafutásom legszebb időszakát, ezerkilencszázkilencvenkettőtől három éven át a Honvédban töltöttem. Csodálatos társak voltak mellettem, bajnoki címet szereztünk, úgyhogy a Kispestről csak szépeket mondhatok.
– Még a jelenkori nem túl kellemes helyzetben is, amikor a Kispest kiesésre áll?
– Ha a vezetőség igazol négy-öt játékost, akkor nem esik ki az együttes, és jövőre jöhetnek a nagyobb célok. Úgyhogy joggal hihetek abban, hogy a Honvéd bentmarad… Akár a Videotonnal szemben is.