Amikor szabad a pálya

Bár a hírek szerint több kérője is akadt, Gera Zoltán 2005-ig meghosszabbította szerződését az Üllői úton. A futballista elmondta: döntésében főszerepet játszott, hogy az Üllői úton szeretik őt.

Mezey György:

Mezey György: – Óriási diplomáciai bravúrnak tartom ezt a döntést a vezetőség és Gera Zoltán részéről egyaránt. A világ futballja ugyanis afelé halad, hogy az értékes játékosokat a futó szerződésükből kivásárolják. A megállapodás hosszabbításával a klub és játékosa is egzisztenciális szempontból biztosította magát, Gerát így nem teszik ki marakodásnak. Ha ugyanis bárki érdeklődik, a futballista nyugodtan mondhatja, hogy először tessék a klubbal megegyezni, ha sikerült, beszélhetünk. A tehetségeket így kell védeni, és biztos vagyok benne, hogy nem lesz két és fél évig még az FTC-ben.
Csank János: – Nagy kedvenc az Üllői úton, és mindenkit feldob, ha az utcán vagy akár a pályán érzi a szurkolói szeretetet. Magam is úgy vélem, még nem kell sietnie külföldre, és ne felejtsük el, a Ferencvárosban futballozni nagy dolog.
Nyilasi Tibor: – A Fradi-szurkolók biztosan örülnek, elég, ha csak a terembajnokságon lőtt góljára gondolunk. Kíváncsi vagyok, milyen kérői voltak, remélem, tovább erősödik, és egy igazi nagycsapat elviszi, mert minden adottsága megvan ahhoz, hogy külföldön is karriert csináljon.
Hajdú B. István: – Az érzelmi motiváció fontos, magamról tudom, hogy az ember lényegesen jobb teljesítményre képes ott, ahol jól érzi magát. Szerintem nem marad kétezer-ötig zöld-fehérben, ha mégis, az baj lenne, mert azt jelentené, hogy nem fejlődött tovább. Mint egy úri szabó, havonta ollóz egy gyönyörű gólt, ezeket látva gyanítom, lesz olyan klub, amelyik olyan összeget kínál, amiért Gera ott is jól érzi majd magát. Csak azt nem értem, miért kell titkolózni, csak a Galatasaray ajánlata volt publikus, de pletykáltak a Stuttgart, a Nantes, a Brescia érdeklődéséről is… Miért nem lehet ezekről többet tudni?
Szántó Imre: – Úgy látom, alaposan végiggondolta, mit tegyen, és bár mindenhol a jéghideg profizmusról beszélnek, lám, van valaki, aki a szívére hallgat. Kiderült, hogy egy hivatásos labdarúgó is ember, vannak érzései, kötődései. Számomra nagyon szimpatikus, hogy nem a pénzre gondolt, hanem arra is, hogy sokan rajonganak érte, és örömteli, hogy még számít a klubhűség.
Nyilasi: – Hogy Győrött mi történik, az a tulajdonos dolga, továbbra is az a véleményem, hogy a játékosok kerülnek nehéz helyzetbe. Egy szép ősz után készülnének a folytatásra, de elmegy az edző, nagy kérdés, hogy mi lesz tavasszal. Külföldön mindenki tudja a dolgát, nálunk a beosztásoknak csak nevük van, de nem tudni, hogy mi mit takar.

Lemondott Tamási Zsolt, a Győri ETO FC vezetőedzője, kilenc nappal azután, hogy a klubnál szakmai igazgatónak nevezték ki elődjét, Varga Zoltánt. Tamási elmondta: az a modell, amikor a szakmai munkáért felelős vezetőedző felett még egy szakmai vezető van, nem lehet működőképes.

Eddig Tamási Zsolt (jobbra) tanácsait hallgatták a gyôri játékosok – az edzô már nem az ETO öltözôjében mutatja a helyes irányt

Mezey: – Sok kommentárt nem lehet ehhez fűzni: Tamási Zsoltnak igaza van. A konkrét esettől függetlenül szomorú, hogy ha ilyen könnyen átlépnek tehetséges edzőkön, akkor bizony megkérdőjeleződik a futball jövője.
Szántó: – Varga Zoltán már sok dolgot kipróbált, de igazán talán csak jobbösszekötőben bizonyított, lehet, az lenne az igazi, ha most is a pályán vállalna szerepet. Ráadásul úgy, hogy Tamási Zsolt lenne az edzője, aki alkalmanként büntetésből a tarcsiba küldhetné.
Csank: – Az angoloknál a menedzser a főnök, mellette az edző a nálunk pályaedzőnek mondott funkciót tölti be. Németországban a szakmáért az edző, a menedzser a gazdasági ügyekért, vagy például a játékosok leigazolásáért felel. Ezek szerint Győrött az angol mintát követik, ezt pedig Tamási nem fogadta el.
Hajdú B.: – Ez a hír kevésbé lepett meg, mint Geráé. Szinte borítékolni lehetett, hogy két, a futballról teljesen eltérően vélekedő ember nem tud harmonikusan együtt dolgozni. Majd az idő dönti el, ki ér többet: Tamási mint edző, vagy Varga mint igazgató. Tamásitól rendkívül tisztességes volt, hogy nem szezon közben távozott, hanem a felkészülés elején, de lesz ő még edző. Mindenesetre leendő klubja tudhatja, ha őt veszik meg, már nem kell szakmai igazgatóra költeni.

Noha a dunaújvárosi csarnokban elválasztották a szurkolókat, azok találtak alkalmat az összecsapásra: az újpesti és a diósgyőri szurkolók a 6-os úton, a 45-ös kilométerkőnél találkoztak, a verekedés során többen fejsérülést szenvedtek, egy drukkert megszúrtak, a miskolciak busza öszszetört.

Mezey: – A valóságshow-k szintje ez, amelynek a világon semmi köze a futballhoz, a klubokhoz. Magamutogató, öncélú emberekről van szó. Ha a nyolcvanezer szurkoló előtt lejátszott bajnoki döntő indulatokat kavar, az még talán érthető, de hogy a terembajnokság okán egymásnak essenek, erre nem lehet semmi magyarázat.
Hajdú B.: – Így fest nálunk a holt idény, még jó, hogy nem szó szerint értették. Talán külön utat kellett volna építeni, de a döntőre javasolható, hogy az egyik tábor az autópályán menjen, a másik vonattal, a harmadik repülővel. Ha Budapesten lenne a finálé, az azért lenne előnyös, mert a város hajóval is megközelíthető.
Szántó: – Az nagyon keskeny út, sok rendes embernek esett már baja ott, kár, hogy nem jött valami nagy dömper, hogy megijessze ezeket a bűnözőket. Nem érdemes véleményezni a dolgot, mert megoldást én sem látok. A terembajnokság remek dolog, nagyon jó a hangulat, amikor a drukkerek saját csapatukat biztatják. De nem normális, hogy azon is aggódni kell, hogy útközben milyen balhé várható.
Csank: – A sporttól független ügy ez, a téma a rendőrségre tartozik.
Nyilasi: – El sem merem képzelni, mi lett volna, ha a Debrecen és az FTC mellett az Újpest vagy a Diósgyőr is döntőbe jut. A kultúra hiányzik. És ha már a teremtornáról van szó, emlékszem, Bécsben az Austria és a Rapid játszotta a döntőt a Stadthalléban, a szünetben együtt söröztek a büfében a lilák és a zöldek, előtte és utána pedig a csarnok két oldalán üvöltöttek, mint a sakál. De miért bántották volna a másikat? Így meg ennek az afférnak egyszer még lesz visszavágója, aztán azt torolják meg, és így tovább – mikor lesz ennek vége?

Súlyos betegségéről is nyíltan beszélt Kövesfalvi István. A kapus szerint a stressz és a Vasas mélyrepülése is közrejátszott abban, hogy megtámadta a kór. Kövesfalvi állítja: szeretne még visszatérni a kapuba, de már nem a futball a legfontosabb a számára.

Mezey: – Kövesfalvi István a játékosom volt, ráadásul egy remek emberről van szó, aki csodálatosan reagál erre a helyzetre. Talán még komoly professzorok sem tudják biztosan, a betegség és a Vasas szereplése között van-e összefüggés, de István emberi tartása lenyűgöző. Ha jól tudom, a dán Ebbe Sand is küzdött hasonló problémával, de talpra állt, és játszik a Schalkéban.
Hajdú B.: – Van, akit a Vasas sorsa egyáltalán nem viselt meg, ő belebetegedett. Csodálatos, hogy ilyen hittel és optimizmussal fogadta a hírt, és ha tíz hónapos kisfia ebből az erőből örököl valamit, nagyon boldog ember lehet.
Nyilasi: – Ilyenkor tudja meg az ember, hogy az egészség a legfontosabb, remélem, mint egykori játékosom, ő is sikerrel vívja meg ezt a csatáját, és hamarosan elfelejtheti az egészet.
Csank: – Ahogy a gazdagok mondják, első az egészség, a többit megveszszük. A kapus szakmája stresszes, de remélem, még nem későn derült fény a bajra, és hamarosan újra a kapuban láthatjuk.
Szántó: – Talán furcsa, de ahogy Geránál, úgy itt is fontos a szív, a lélek. A legkiválóbb orvos munkája is kevesebbet ér, ha a beteg nem hisz a gyógyulásban, így nagyon örültem, hogy ő ilyen példamutató mentalitással beszélt önmagáról. Szurkolok neki, hogy rendbe jöjjön.

A Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége három tag indítványára úgy döntött, hogy – a korábbi határozattal ellentétben – télen is csapatot válthatnak a futballisták. A testület a szabályzatot az alábbiakkal egészítette ki. "Kivétel továbbá, ha a kölcsönvevő sportszervezet a kölcsönadás ideje alatt a hivatásos labdarúgóval kötött szerződésével összefüggésben egyoldalú szerződésszegést követ el – amit az illetékes liga bizottsága jogerősen megállapított –, a kölcsönadó sportszervezet pedig a kölcsönadás hátralévő idejére a labdarúgót foglalkoztatni nem kívánja, vagy nem tudja, úgy a hivatásos labdarúgó olyan új sportszervezetbe igazolhat, a kölcsönadás hátralévő idejére, amely megfelel a mindenkori Versenykiírás gazdasági követelményeinek. Az átigazolást az illetékes liga hagyja jóvá. A kölcsönadás befejezését követően a labdarúgó újabb átigazolási kérelmet az átadási – nem visszaigazolási – időponttól számítottan nyújthat be egy év múlva.”

Mezey: – Az embereknek nincs türelmük ilyen körmönfont mondatokkal bíbelődni. Ami a lényeg: ha egy futballista önhibáján kívül lelátóra kényszerül, akkor tenni kell valamit. Erős Ká-roly jut az eszembe, akit az MTK kölcsönadott, de a Siófok már nem tudja tovább foglalkoztatni, természetes, hogy elmegy oda, ahol számítanának rá. Ugyanakkor a cinizmus határát súrolja, hogy néhány játékos ide-oda vándorlása miatt elnökségi ülést hívnak össze, miközben a magyar futball jövőjét jelentő Bozsik-program a szemünk előtt mehet tönkre, inkább ezzel kellene foglalkozni.
Nyilasi: – Sajnos, úgy látom, a tőke továbbra sem áramlik a futballba, így lassú halálra vannak ítélve a klubok, és most menteni próbáljuk a még menthetőt. Módosítani mindig tudunk, igaz, ha minden előírást szigorúan betartanánk, jó, ha két csapat nevezhetne a bajnokságra. Átgondolt, alapos paragrafusokra van szükség, és ha azok megvannak, ragaszkodni kell hozzájuk.
Hajdú B.: – A hírt olvastam: a jövő héten értelmezem, két hét múlva válaszolnék. A szünet legizgalmasabb része, hogy ki hova és mennyiért megy, nem szabad ettől megfosztani a drukkereket. Egyébként nyilván az lenne a jó, ha egyértelműen megteremtenék a jogi feltételeit annak, hogy ki cserélhet csapatot, de ígérem: ha a nyáron még érvényes lesz a fentebb említett szabály, kívülről megtanulom.
Csank: – Megint utólag jöttünk rá, hogy valami nem jó. A döntés helyes, még ha sokakban felmerül, hogy az egyik elnökségi tag mint klubvezető, igencsak érintett ebben a kérdésben. Az nem fair, hogy a szabály miatt néhány klub úgymond "bespájzol” játékosokat, gondolva a jövőre, a többi nem, de utóbbiak kerülnek előnybe, mert hát a szabályt menet közben úgyis módosítják. A kiírást kell alaposan átgondolni, és kibírni vele legalább egy évet.
Szántó: – Nálunk kevés a csapat, a piacképes játékosok már minden klubban voltak, mindenki volt mindenki ellenfele és klubtársa. Lám, mindent meg lehet változtatni, lehet valaki egy bajnokságban bajnok és kieső is. Az a baj, hogy az egész rendszer nem stabil, nem kiszámítható. A mieink közül már csak a szabályok között nyitva hagyott kiskapukat keresik, és már nem is tudják, hogy néz ki a nagykapu, az igazi, ahová a labdát kellene berúgni.