A vasárnapi játéknap legnagyobb kérdése az volt, hogy a már döntőbe jutott Debrecen, MTK-Hungária, REAC, Ferencváros és Zalaegerszeg mellett melyik lesz a hatodik, és egyben utolsó csapat, amely kvalifikálja magát a február másodikai debreceni fináléba. Az élvonalbeli együttesek közül a Győri ETO FC-nek és a Siófoknak, míg az NB I B-s gárdák közül a Pápának és a Lombard FC Haladásnak volt esélye erre, vagyis elmondható, hogy a kínálat közel sem volt szegényes. Igaz, e négyes egyik tagja sem számít úgymond sztárcsapatnak, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Csertői Aurél irányította győriek, valamint a Csank János edzette siófokiak is felsőházat érő pozícióban várják a nagypályás bajnokság tavaszi folytatását, no és az sem mellékes, hogy az egy évvel korábbi műfüves bajnokság finalistája, a Siófok és a debreceni döntőbe jutást most kiharcoló Haladás ezúttal már a selejtezőcsoportban találkozott egymással. A sportcsarnok ezúttal nem telt meg úgy, mint egy nappal korábban, ám a nézők ismét jól szórakoztak, és a vélemények megegyeztek abban: a lehetőség szerint egy év múlva ugyanitt vagy más helyszínen, de ismét találkoznak.
Az utolsó selejtezônapon is kemény csaták zajlottak, és errôl sokat tudna mesélni a Haladás játékosa, Szűcs Mihály (fehér mezben)
Az utolsó selejtezônapon is kemény csaták zajlottak, és errôl sokat tudna mesélni a Haladás játékosa, Szűcs Mihály (fehér mezben)
Még a szombati játéknap előtt útban Zalaegerszeg felé történt. Néhány kilométerrel a megyeszékhely előtt, a zalai erdőség kellős közepén két vadász szállt ki az autójából, és terepszínű ruhában, kalappal a fején, puskával a vállán elindult a rengeteg felé. Hogy vadat mentek lőni, vagy csak egyszerű erdei terepszemlét tartottak, azt nem tudni, ám voltak olyan vélemények, amelyek elképzelhetőnek tartották, hogy a puskás emberek egyike Csank János, a Siófok mestere volt. A tippelők azt mondták, hogy a mesteredző alighanem a kellemeset összekötötte a hasznossal, vagyis a közismerten szenvedélyes vadász hírében álló szakember a szombati erdei kalandot követően majd vasárnap csatlakozik az Egerszegre érkező siófokiakhoz, ám ez természetesen nem volt igaz. Csank János annak rendje és módja szerint vasárnap a csapatával együtt érkezett meg, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy az első lépéseket megtegye az elmúlt egy év sikereinek a megismétléséért. Az utóbbi egy év ugyanis sikertörténet volt siófoki szemmel nézve. Az egykori szövetségi kapitány egy évvel korábban, a téli felkészülés során vette át a Siófok szakmai munkájának az irányítását, és bemelegítésként előbb a dunaújvárosi selejtezőcsoportot nyerte meg az együttesével, majd ugyancsak Dunaújvárosban a műfüves terembajnokság döntőjében is a legjobbnak bizonyult az akkor még NB I B-s sárga-kékekkel. Nagy siker volt ez akkor, ám korántsem az egyetlen az elmúlt tizenkét hónapban. A folytatásban a Csank-csapat bizonyította, hogy nem csupán teremben, de nagypályán sem utolsó, és tízpontos hátrányból indulva a Celldömölköt lehajrázva első lett a másodosztályban, így visszajutott az élvonalba. A felkerülő alakulat egy osztállyal feljebb sem vállalta a pofozógép szerepét, hiszen öt fordulóval a rájátszás kezdete előtt nem a kiesés elkerüléséért, hanem a felsőházat jelentő pozícióért harcol. Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy a siófokiak számára a vasárnapi fellépéssel megkezdődött a Csank-éra második esztendeje, ám arra csak újabb egy esztendő múlva kapunk választ – persze csak akkor, ha addig Siófokon marad hivatalban a tréner – hogy az út az elmúlt évihez hasonló sikerekkel lesz-e kikövezve… S ha már szóba került az egy évvel ezelőtt döntő, nem lehet szó nélkül elmenni a tavalyi Siófok–Haladás finálé mellett. Az a bizonyos kétszer tizenkét perc Almir Filipovics látványos öngólja miatt maradt elsősorban emlékezetes, ám arra már alighanem kevesen emlékeznek, miként lett szombathelyi szemszögből dráma a találkozóból. Már csak két másodperc volt hátra az összecsapásból, az akkor még élvonalbeli Haladás 2–1-re vezetett riválisa ellen, amikor Filipovics saját kapujának az előterében teljes erőből a palánkra rúgta a labdát, és az a megdermedt kapus, Takács Tamás mögött saját kapujában kötött ki. A tulajdonképpen már megnyert mérkőzésből így lett 2–2-es döntetlen, majd a rávezetéses büntetőkkel a Siófok bizonyult jobbnak 2–1-re. A bosnyák támadó akkor szombathelyi futballistaként tett sokat a Siófok végső győzelméért, most viszont már hivatalból a kék-sárgák profijaként tehette ugyanezt. Maradva a szombathelyieknél, az feltétlenül érdekességként említendő, hogy abból a tizenegy labdarúgóból, aki tavaly a Haladás színeiben a fináléban pályára lépett, ma már csak ketten (Kaj András és Somfalvi Csaba) a klub alkalmazottjai, míg a többiek – Takács Tamás, Szekér István, Juhász Tamás, Halmosi Péter, Alex, Preisinger Sándor, Leandro, Flavio Pim és Almir Filipovics – más együttesekben futballoznak. Változott annyiban is a világ, hogy a szombathelyiek akkor a bentmaradásért küzdöttek (végül eredménytelenül) az élvonalban, most pedig a visszajutásért harcolnak (reális eséllyel). És ami a másik két együttest illeti… A Ferencváros korábbi válogatott futballistája, a ma már edzősködő Pintér Attila nyáron a Celldömölk gárdájától érkezett Pápára. Azt nem lehet mondani, hogy a pápaiak pillanatnyilag kiemelkednének a másodosztály mezőnyéből, azonban nem titok, hogy a városban igenis szeretnék, ha belátható időn belül élvonalbeli csapatuk lenne. Ami a győrieket illeti: az ETO futballistái felemásan szerepeltek egy évvel ezelőtt a dunaújvárosi selejtezőcsoporban. A zöld-fehérek akkor a másodosztályú Csepellel 1–1-es döntetlent játszottak, a házigazda Dunaferrtől 8–4-es vereséget szenvedtek, ám a csoportból egyedüliként legyőzték azt a Siófokot (5–2-re), amely ugyebár végül csoportgyőztes lett, majd a torna döntőjét is megnyerte. Azóta persze jelentősen átalakult az ETO állománya, valamint a szakmai stábja is. Néhány napja történt, hogy Varga Zoltán szakmai ügyvezetői kinevezését követően néhány nappal a csapat trénere, Tamási Zsolt lemondott a vezetőedzői megbizatásáról, és a klub tulajdonosa, Tarsoly Csaba pedig Csertői Aurélt nevezte ki a szakmai munka irányítójának. Az egykori válogatott támadóval néhány nap alatt hatalmasat fordult a világ, hiszen addig az ETO fiataljaival foglalkozott, majd tulajdonképpen pályakezdő edzőként máris élvonalbeli csapat kispadjára ülhetett. A zalaegerszegi teremtorna csak egy állomás volt a fiatal tréner életében, arra majd a tavaszi mérkőzések adnak elsősorban választ, hogy élni tud-e a bizalommal, az azonban egyértelműen kiderült Zalaegerszegen, hogy a műfüves terembajnokságra igenis szükség van.
Szenzációs négyes
Négyet egy csapásra – valahogy így jellemezhetnénk Potemkin Károly vasárnapi, kétségkívül elismerést érdemlő produkcióját. A Lombard FC Haladás támadója tulajdonképpen egymaga nyerte meg csapatának a Siófok elleni találkozót, hiszen a vasiak 5–2-es sikeréből mesternégyessel vette ki a részét. Hogy a Győr, valamint a Pápa ellen nem talált a kapuba, az esetünkben alighanem mellékes… "Azt kell mondjam, számítottam a csoportelsőségünkre –jelentette ki a Rákospalotáról Szombathelyre költöző futballista, miután kiszabadult a Haladás-drukkerek öleléséből, és mielőtt átvette volna a gólkirálynak járó százezer forintot – A héten nem készültünk a teremtornára, hiszen Komáromban edzőtáboroztunk, de rögvest hozzáteszem, bíztam a fiúkban, hiszen arra jutott időm, hogy megfigyeljem, rendkívül technikás futballistákkal kerültem egy csapatba. Szerintem a Siófok elleni győzelmünk jelentette a fordulópontot, különösen nekem, hiszen addig jóformán helyzetbe sem kerültem. Aztán hirtelen jött egy ígéretes lehetőség, és azt már nem hibáztam el. Utána, hála istennek, beindult a henger…” Hogy a négy találat közül melyik nyerte el leginkább a tetszését, arra a játékos a következőképpen felelt: "Mindegyik!” Ezután már csak a kötelező kérdés maradt a végére: mi lesz a pénzjutalommal? "Ugyebár én egy hete kerültem vissza a REAC-tól a Lombardhoz, így jóformán bemutatkozni sem volt még alkalmam. Más szóval az csak természetes, hogy a fiúk a vendégeim egy finom vacsorára. Bízom benne, a debreceni döntőben is megismételjük ezt a teljesítményt, és akkor is valahogy megelőzzük a másik öt gárdát. A recept természetesen adott az újabb diadalhoz, azaz nem elsősorban a fináléra készülünk majd a következő napokban…”