Meccsről meccsre

Siófok–Pápai ELC 1–3 (1–1)
V: Böröczi, Goluvics
SIÓFOK: Németh G. – Kuttor, Pantics, Schultz, Schwarcz, Szabó Cs. Cs: László, Kovács P., Sipeki, Koller, Filipovics, Csordás, Usvat, Gaál, Juhász, Pusztai, Grósz
PÁPA: Borsi – Puglits, Kvasz, Tóth Cs., Germán, Hegyi. Cs: Mogyoródi, Lászka, Sipos, Horváth L, Bodor, Sitku, Szép
G: Kovács P., ill. Mogyoródi (2), Lászka
K: Koller (2 perc), Juhász (4 perc)

A "specialista”, azaz a háromszoros terembajnok, László András már a kezdés előtt mosolyt csalt társai arcára, mielőtt kivonultak volna a csapatok, átnyújtotta Almír Filipovicsnak a "Tudod?! Gól: OK; öngól, NO!” feliratú trikót. A tavalyi finálé utolsó pillanataiban a saját kapusát mattoló, akkor még Szombathelyen futballozó támadó köszönte szépen az ajándékot, s rögvest magára is húzta, gondolván, ha most a jó kapuba talál, mezét a nyakába rántva, a közönségnek is megmutatja… Fájdalom, erre az első félidőben nem volt módja, mivel a Siófok egyetlen találatát Kovács Péter könyvelhette el. Megjegyzendő, a sárga-kékek ezzel a találattal csupán egyenlíteni tudtak, hiszen Mogyoródi Gábor révén már az ötödik percben vezetéshez jutott a Pápa. A szünetig maradt is az 1–1. A fordulás után úgy érezhettük magunkat, mintha egy vízilabda-mérkőzésre váltottunk volna jegyet: annyi emberelőnyös helyzet alakult ki, amennyi a pólósoknál szokás. Az élvonalbeli társulat pechére a meccs bírái rendre siófoki labdarúgót állítottak ki, így nem meglepő, hogy a tizenkét perces játékrész felét emberhátrányban letudó címvédő első fellépését vereséggel zárta. A másik oldalról nézve: Lászka Balázs és Mogyoródi második találatával teljesen megérdemelten nyert a PELC. Filipovicsnak azonban még két lehetősége maradt, hogy megmutassa a közönségnek a pólóját…

Győri ETO FC–Lombard FC Haladás 1–1 (1–1)
V: Ábrahám, Solymosi
GYÔR: Sebők – Böjte, Németh N., Nagy T., Füzi K., Szanyó. Cs: Baumgartner, Peric, Stark, Regedei, Hucika, Jovanovics, Weitner
HALADÁS: Balogh T. – Farkas A., Farkas V., Kaj, Potemkin, Nagy I. S. Cs: Árki, Kovács A., Tüske, Nakics, Ferhatovics, Szűcs, Kincses, Czeglédi, Japa, Németh T.
G: Szanyó, ill. Németh T.

Mindkét csapat lendületesen kezdett, és a mérkőzés elején Nagy Tamás nagy ziccere után Balogh Tamás hárított szép vetődéssel. Később aztán újabb vasi kapusbravúrra volt szükség, ám Szanyó Károly palánkról visszapattanó lövésével szemben már tehetetlen volt a hajdani Ferencváros-játékos. Az ETO játszott veszélyesebben, aztán jött a teremspecialista, a Haladás harmadik sorában futballozó, hajdani egerszegi Németh Tamás, aki szemfüles góllal egyenlített. Fordulás után Kaj András hagyott ki nagy lehetőséget, és a másik oldalon is akadt lehetőség, de azokat a győriek sem használták ki. A Haladás valamivel lendületesebb volt, Tomiclav Nakic bal lábbal küldött bombája után a labda centiméterekkel suhant el a Rába kapuja előtt. Miközben a vasiak rohamoztak, Füzi Krisztián kis híján a kapuba talált, de Balogh Tamás ismét a helyén volt, és szögletre mentett. A végig küzdelmes találkozó végül igazságos döntetlennel zárult, hiszen hol az egyik, hol a másik csapat kezdeményezett bátrabban.

Győri ETO FC–Pápai ELC 1–1 (1–1)
V: Böröczi, Solymosi
GYÔR: Krass – Böjte, Füzi K., Németh N., Szanyó, Nagy T. Cs: Stark, Regedei, Peric, Baumgartner, Weitner
PÁPA: Borsi – Puglits, Kvasz, Tóth Cs., Germán, Hegyi. Cs: Mogyoródi, Lászka, Sipos, Horváth L., Bodor
G: Szanyó, ill. Germán
K: Stark (2 perc)

Két veretlen alakulat lépett pályára a harmadik találkozón, igaz, azt ne hallgassuk el, hogy a pápaiak kétségkívül kedvezőbb helyzetben várták a kezdést, hiszen első fellépésük alkalmával három pontot gyűjtöttek be, miközben a győriek csak eggyel gazdagodtak. A képlet tehát egyszerű volt: az élvonalbeli alakulatnak győznie kellett (volna) ahhoz, hogy életben tartsa továbbjutási reményeit. A zöld-fehérek ennek megfelelően kezdték a meccset: Szanyó Károly három pápai futballistát is elfektetett, úgy került "ezerszázalékos” ziccerbe, csakhogy öt méterről fél merrel a kapu mellé emelte a labdát. A folytatás is az élvonalbeli társulat fölényét hozta, ám a kínálkozó helyzeteket rendre elpuskázták Csertői Aurél játékosai. "Természetesen” mindez megbosszulta magát, mert a kilencedik percben Germán Ferenc túljárt Krass Árpád eszén, de az ETO mentségére szóljon, hogy az idő tájt – Stark Péter kiállítása miatt – emberhátrányban futballozott. Hogy a másodosztályú gárda előnye ne tartson ki a szünetig, arról Szanyó Károly gondoskodott, aki a lehető legjobbkor két másodperccel az első félidő végét jelző dudaszó előtt egyenlített. A térfélcserét követően nem változott a helyzet, a Győr támadott, a Pápa bekkelt. Ebből következik, hogy az ETO-nak jóval több lehetősége akadt, de Borsi Csaba kapuját már képtelen volt bevenni. Ha pedig a Pápa egyese tehetetlennek bizonyult (mint például Németh Norbert lövésénél), akkor ott volt helyette a kapufa. A vége 1–1, és aligha meglepő, hogy az utolsó dudaszó után a magasba lendültek a pápai karok.

Lombard FC Haladás–Siófok 5–2 (0–1)
V: Ábrahám, Goluvics
HALADÁS: Balogh T. – Farkas A., Farkas V., Potemkin, Kaj, Nagy I S. Cs: Kovács A., Árki, Nakics, Tüske, Ferhatovics, Japa, Németh T., Czeglédi. Szűcs M., Kincses.
SIÓFOK: Csernyánszki – Kuttor, Pantics, Schwarcz, Schultz, Szabó Cs. Cs: Pusztai, László, Gaál, Usvat, Csordás, Grósz, Filipovics, Kovács P., Koller, Sipeki.
G: Potemkin (4), Kaj, ill. Szabó Cs. Gaál
K: Kovács P. (2 p.)

A címvédő Siófoknak nyernie kellett ahhoz, hogy versenyben maradjon a csoportgyőzelemért, és Csank János együttese ennek szellemében kezdte a találkozót. Szabó Csaba már a tizenhetedik másodpercben a szombathelyiek kapujába talált, majd a folytatásban az élvonalbeli alakulat több nagy gólhelyzetet is kidolgozott, ám a befejezéseknél sorozatban rontottak a sárga-kékek. A játékrész hajrájában a szombathelyiek akár egyenlíthettek is volna, ám a kapu előterében ők is elbizonytalalanodtak. A fordulást követően gyors góllal kezdett a Haladás, Potemkin Károly ballábas szabadrúgása után a labda a siófoki kapu jobb alsó sarkában kötött ki. Almir Filipovics előbb remek egyéni megmozdulás végén hibázott, majd nagy helyzetben rontott, a másik oldalon viszont Potemkin Károly és Kaj András nem tette meg ugyanezt a szívességet. Egy sarokrúgást követeően szépített a Siófok, ám a bombaformában futballozó Potemkin Károly újabb két találattal tette egyértelművé a szombathelyi sikert.

Siófok–Győri ETO FC 6–2 (2–1)
V: Solymosi, Goluvics
SIÓFOK: Németh G. –Kuttor, Kovács P., Schwarcz, Schultz, Szabó Cs. Cs: Juhász, Sipeki, Soós, Filipovics, Berki
GYÔR: Sebők– Böjte, Füzi K., Németh N., Szanyó, Nagy T. Cs: Stark, Regedei, Peric, Baumgartner, Weitner
G: Filipovics (2), Schwarcz, Kuttor, Szabó Cs., Juhász, ill. Baumgartner, Szanyó
K: Füzi K. (2 perc)

Sohasem hitték volna, de utolsó találkozójának úgy vágott neki a legutóbbi terembajnok, vagyis a Siófok, hogy fikarcnyi esélye sem volt a továbblépésre. Igaz, a győrieknek sem volt különösebb okuk a bizakodásra: csupán abban az esetben reménykedhettek, ha legalább négy góllal megverik élvonalbeli ellenlábasukat, és aztán a Pápa–Haladás meccsen kiszurkolják a döntetlent. Bármily meglepő, a zöld-fehérek nem úgy vetették magukat a küzdelembe, hogy most aztán szétszedik a sárga-kékeket, szépen lassan adogattak, tulajdonképpen még komoly helyzetet sem tudtak kidolgozni. Az már más kérdés, hogy a hetedik percben mégis megszerezték a vezetést Baumgartner Attila révén… No, nem sokáig örülhettek: fél perc sem telt bele, és máris 1–1-et mutatott az eredményjelző, miután Schwarcz Zoltán kiegyenlítette a Siófok hátrányát. A játékrész utolsó percében Almír Filipovics is munkát adott az elektronikus tábla kezelőjének: az egyik szombathelyi szurkoló utalva a tavalyi fináléra, nem is mulasztotta el megjegyezni: "Látom, most a jó kapuba találtál Filip…” A szünet után akár el is dönthette volna az összecsapást Csank János együttese, csakhogy elherdált egy ígéretes három az egy elleni szituációt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ETO büntetett: Szanyó Károly jóvoltából 2–2-re módosult az állás. Tegyük hozzá, a győriek ezzel el is lőtték puskaporukat, a hátralévő időben már képtelenek voltak a Siófok kapujába találni. Bezzeg a Balaton-partiak megtáltosodtak, zsinórban lőttek négy gólt (Kuttor Attila, Szabó Csaba, Juhász Tamás, és Filipovics célzott pontosan), győztek 6–2-re, s ezzel magukkal rántották a mélybe riválisukat…

Pápai ELC–Lombard FC Haladás 1–2 (0–1)
V: Ábrahám, Böröczi
PÁPA: Szép – Puglits, Kvasz, Germán, Tóth Cs., Hegyi. Cs: Mogyoródi, Lászka, Bodor, Sipos, Horváth L., Sitku
HALADÁS: Balogh T. – Farkas A., Farkas V., Potemkin, Nagy I S., Kaj. Cs: Árki, Nakics, Kovács A., Ferhatovics, Németh A., Japa, Németh T., Czeglédi, Kincses, Szűcs M.
G: Horváth L., ill. Árki, Ferhatovics

A két veretlen együttes csatáját a Haladás várta kedvezőbb helyzetben, ugyanis a jobb gólkülönbségének köszönhetően a döntetlen is szombathelyi csoportgyőzelmet eredményezett volna. Talán a nagy tét volt az oka, hogy gólhelyzetekig nemigen jutottak el a csapatok, de nem sokkal a játékrész fele előtt Árki Gábor egy távoli átlövéssel gólt szerzett. A félidő hajrájában, egy rosszul végrehajtott pápai csere közben a Haladás kis híján megduplázta előnyét, ám Szép Tamás bravúrral hárított. A folytatás első említésre méltó eseményét Sipos Norbert életerős lövése jelentette, majd hosszabb ideig a kapu közelébe sem kerültek a csapatok. Hegyi László előbb egyenlítési alkalmat hagyott ki, majd Horváth Lajos bő négy perccel a találkozó lefújása előtt ismét izgalmassá tette a küzdelmet. Germán Ferenc akár előnyt is szerezhetett volna az NB I B-s egyletnek, ám rontott, Amar Ferhatovics találata pedig már valószínűsítette a szombathelyi sikert. Az eredmény a hátralévő időben már nem változott, így a szombathelyiek megismételték egy évvel korábbi sikerüket, és a zalaegerszegi selejtezőcsoportból ismét biztosították helyüket a döntőben.