A Megyeri úton érzi jól magát

–Mikor látta legutóbb a francia másodosztály tabelláját?
–Nem is tudom, körülbelül két hete –mondta Kovács Zoltán, az Újpest futballcsapatának kapitánya, aki tavaly tavasszal még a Chateauroux játékosaként szeretett volna feljutni a francia élvonalba, nem sok sikerrel.
–Csak azért kérdezem, mert ha rápillant a jelenlegi állásra, akkor láthatja, hogy előző klubja a hatodik, de mindössze hárompontnyira van a feljutást érő harmadik helytől, ráadásul egy meccsel kevesebbet játszott.
–Beszéltem Thierry Froger edzővel a napokban, de semmi újról nem tudott beszámolni. Továbbra is anyagi gondokkal küzd az egyesület, vagyis a helyzet csak annyiban változott a távozásom óta, hogy jobban állnak a bajnokságban.

Feldobta a hívek szeretete

–Mégis: nem bosszankodik majd, ha volt csapata feljut az egyik legerősebb európai bajnokság élvonalába?
–Lesznek rossz érzéseim, az biztos. Viszont tegyük hozzá, hogy ha az előző kiírás végén lépünk előre, akkor sem biztos, hogy most az első osztályban szerepelnénk, mert a klubelnök már akkor is azt mondta, hogy nem vállalja az élvonalbeli megméretést, ugyanis nincs rá elég pénz. Nekem meg különben is lejárt volna a szerződésem a nyáron, tehát korántsem biztos, hogy hosszabbítanak velem.
–Akkor beszéljünk az Újpestről, ahol élő szerződése van. Vallja be őszintén, arra azért ön sem számított, hogy ilyen eredményes szezont zár.
–Tény, nem sikerült rosszul az ősz. Végig motiváltnak éreztem magam, igaz, sokat segített a csapat is. Nagyon jó közösség alakult ki a Megyeri úton, és azt talán mondanom sem kell, hogy ez a jó teljesítmény egyik alapja. Feldobott a szurkolók szeretete is, no meg az, hogy csapatkapitányként térhettem vissza egykori egyesületemhez. Emellett az sem volt elhanyagolható, hogy Szabó András vezetőedző és a káefté irányítói is éreztették velem, fontos szerepet szánnak nekem.
–Mire gondol pontosan?
–Többször előfordult, hogy Szabó Andrással a csapatról beszélgettünk. No, nem kell arra gondolni, hogy a vezetőedző kikérte a véleményemet az összeállításról, ebbe még véletlenül sem szólnék bele, csupán általános dolgok kerültek szóba. Társaim egyébként elfogadtak, és alkalmasnak találtak a csapatkapitányi poszt betöltésére. A fiataloknak és az új labdarúgóknak próbáltam a legtöbbet segíteni a beilleszkedésben, remélem, sikerrel. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen eredménykényszer alatt játszottunk végig, de úgy tűnik, jó versenyzőkből áll a keret, mert a végére sikerült felpörögnünk.
–Említette, hogy az Újpestnek mindenki ellen kötelező lett volna győznie. Nem volt ez túl nagy teher?
–Ez így természetes. Ha visszaemlékszünk, láthatjuk, hogy akkor is tudtunk nyerni, amikor nemcsak a soros ellenféllel kellett megküzdenünk, de a fejünk fölött lebegett a korábbi gyengébb szereplés miatti büntetés veszélye is. Kétszer volt olyan periódus az ősszel, amikor a vezetők úgy próbáltak hatni a társaságra, hogy szankciókkal fenyegettek, de egyszer sem kellett fizetnünk, hiszen ezekben az esetekben rendre nyertünk.

Biztos a Fradi elleni sikerben

–Az ősszel tizenegy gólt szerzett; megismételhető ez a produkció tavasszal is?
–Természetesen. Azért jelenthetem ki ezt ilyen magabiztosan, mert a találataim közül egyre sem mondható, hogy szerencsés gól lett volna. Abban bízom, hogy tavasszal többször játszik majd jól az egész csapat, mert akkor nekem is könnyebb lesz a dolgom. Ez így volt az ősszel is. Akár több gólt is rúghatok az előttünk álló meccseken, de ahhoz huzamosabb ideig kell jól szerepelnünk.
–Nyáron nagyon várta, hogy Horváth Ferencet szerződtesse az Újpest. Akkor azt mondta, hogy tökéletes párt alkotnak majd a pályán. Bevált a jóslata?
–Azt hiszem, mindennél beszédesebb, hogy ketten összesen huszonegyszer voltunk eredményesek. Amit nyáron állítottam, azt tartom most is, vagyis remekül tudunk együtt futballozni. És persze itt van még Tokody Tibor is, aki öt gólt szerzett, azaz nyugodtan kijelenthetjük, hogy manapság az Újpest támadósora a legveszélyesebb Magyarországon. Ezt az eredmények is alátámasztják, mert az élvonalban mi rúgtuk a legtöbb gólt. Egyébként a bajnokság kezdete előtt sokan talán elfogadták volna tőlünk ezt a teljesítményt egész évre is.
–Jelenleg második helyen áll a góllövőlistán, mindössze két találattal lemaradva Illés Bélától. Gondol már időnként a gólkirályi címre?
–Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Ám én sosem rúgtam eddig tizenegyest, és a továbbiakban sem vállalom majd el a büntetők végrehajtását, csak azért, hogy első helyre kerüljek a góllistán. Azt gondolom, enélkül is lehetek éllovas. De tudja mit: legyek második, az Újpest pedig bajnok.
–Ez utóbbi tervet aligha lesz könnyű megvalósítani, hiszen jelenleg nyolcpontnyira vannak a Ferencváros és az MTK mögött.
–Március elsején este a zöld-fehérek mögött már csak öt pont lesz a hátrányunk, ugyanis az Üllői úton legyőzzük a Fradit! Az már most világos, hogy a támadójátékban mi vagyunk a legjobbak, s ha a csapat védekezése is javul, akkor nem lehet baj. Meg kell tanulnunk nekünk is bekkelni.
–Téma az öltözőben a káefté anyagi helyzete?
– Természetesen szóba kerül, de ebből mi eddig semmit sem vettünk észre, mert mindig idejében megérkezett a pénzünk. Ezzel nem is kell tovább foglalkoznunk; a vezetők tájékoztattak a kialakult helyzetről, de egyben meg is nyugtattak minket. Mi pedig bízunk bennük.

Kevés a tizenegy találat

–Hallani lehetett arról, hogy valakit esetleg el kell adnia az együttesnek. Ön jelenleg talán a legértékesebb játékos a Megyeri úton…
–Ne is folytassa! Gyulay Zsolt ügyvezető igazgató közölte velem, hogy nem engednek el. Nem is foglalkozom a továbbiakban ezzel, sőt meg is kértem a főnökömet, ha érdeklődnek irántam, akkor se mondjon nekem semmit. Egyszerűen nem érdekel más csapat, csak az Újpest. Én itthon vagyok a Megyeri úton, és csak nagyon megalapozott ajánlat tudna elgondolkodtatni.
–Pedig légiósként talán egyszerűbb lenne bekerülnie a válogatottba…
–Játszottam már külföldön, és abban az időszakban sem volt egyszerűbb a dolgom. Próbálok az Újpestben úgy játszani, hogy Gellei Imre szövetségi kapitány meghívjon, de ehhez nem kérem senkinek a segítségét sem. Én a magam jogán akarok a legjobb hazai labdarúgók közé kerülni. Egy magyar futballistának csak az lehet a célja, hogy a nemzeti tizenegyben szerepeljen, ez fontosabb, mint a külföldi szerződés. Biztonsági tartalék már voltam, szeretnék mielőbb a szűk keretbe is bekerülni, ez is motiváció a számomra. Még akkor sem adom fel a reményt, ha látom, hogy van olyan, aki két-három góllal is kerettag, vagy tartalék lehet, én meg tizenegy találattal sem jutok a csapat közelébe.