Az edző szerint mindenki bűnös

– Vágjunk a közepibe: igaz, hogy megkeresték Pécsről?
– Szó sincs róla, ez a hír nem igaz – mondta Csank János, a napokban nehéz, sőt súlyos gazdasági helyzetbe sodródott élvonalbeli újonc csapat, a Siófok vezetőedzője, aki az alábbiakban már nem lesz ily szűkszavú. Sőt, egy-egy mondata, gondolata valószínű sodró vitát vált ki, ám ehhez tegyük hozzá: a mesteredzőt érinti igazán érzékenyen mindaz, ami a magyar élfutballt sújtja, hiszen a pénztelenség miatt a Siófok akár vissza is léphet a Borsodi Liga küzdelmeitől… – Nem tudom, honnan veszik az ilyen információkat, de ennek semmi alapja sincs. Különben is a Pécs remekül szerepel a másodosztályban, és van egy tehetséges fiatal szakvezetője, Nagy Tamás, azaz: minek kellenék én oda?
– Akkor melyik csapatnál ül majd le a kispadra?
– A Siófok edzője vagyok, és úgy is terveztem, tavasszal ennél a klubnál folytatom a munkát.
– Értem. Ez a hivatalos válasz, ám ha kérhetem, mondja el a félhivatalosat is, hiszen önnek kell tudni a leginkább, hogy pillanatokon belül becsődölhet a futballcsapatot működtető kft., és mehet, ki merre lát…
– Ez valóban megtörténhet, és akkor előbb-utóbb majd nem lesz miről írniuk. Mindezt csak azért mondom, mert a médiának óriási a felelőssége abban, hogy ide jutott a magyar futball. Mást sem hallani a televízióban, mást sem olvasni az újságokban, mint hogy mennyire kilátástalan a labdarúgásunk, hogy az egésznek tulajdonképpen semmi értelme. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy senki sem akar pénzt költeni erre, a klubok pedig egymás után jelentenek csődöt. Itt tartunk, és ezen a helyzeten jó lenne, ha elgondolkodnának az újságírók is.
– Régi nóta, az újságírók a hibásak… Világos beszéd, ám abban is biztos vagyok, hogy nem csak a médiát okolja azért, hogy a siófoki futballgazdaság, illetve a sportág úgymond a totális mélyponton van.
– Persze, hogy nem csak a sajtót bántom, hanem tudom, hogy én is, mi edzők is hibáztunk, és tulajdonképpen mindenki bűnös, akinek köze van a sportághoz.
– És lát valami kiutat, megoldásfélét?
– Én azt mondom, hogy még most is Futbólia vagyunk. Történt, ami történt, Magyarországon fontos az embereknek a labdarúgás, ezért biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb talpra áll a sportág.
– Az első optimista gondolat kétezerháromban…
– Szó sincs itt optimizmusról, egyszerűen tisztában vagyok a helyzettel: itthon semmi, hangsúlyozom még egyszer, hogy semmi sem mozgat meg annyi embert, mint a futball. Sem a színház, sem a zene, sem szépségverseny, sem pedig felolvasóest. Ezt tudomásul kell venni mindenkinek, és akármennyire is csökkent a nézőszám, egy hétvégi bajnoki fordulóra még így is több ezren kíváncsiak. Tudom, hogy mit tud és mire képes David Beckham vagy Ronaldo, tudom, hogy ők világklasszisok, de számomra akkor is a magyar labdarúgás a fontos. Ha lenne pénz, jönnének a sikerek is, ezt bizton állíthatom…
– Ha lenne pénz… Unalomig ismételt mondat, azonban most nagyon úgy fest, hogy az állam sem kér a futballból.
– Ha az állam nem kér belőle, akkor meg is érdemli. Lehet építeni plazákat a sporttelepek helyén, fel lehet szántani a zöld gyepet, el lehet tüzelni a kapufákat, de akkor majd meg kell nézni, mi lesz azzal a sok-sok gyerekkel, akik még ma is futballisták szeretnének lenni. Hazánkban a sportoló ifjúság ötven százalékát a labdarúgók teszik ki, márpedig ha a futballozás lehetőségét is elveszik tőlük, akkor még inkább nőhet a kábítószeresek száma, a csellengő, csavargó gyerekeké. No, de nem akarok én itt okoskodni, úgyis mindenki hallja a felkavaró híreket a híradókban a gyerekbűnözőkről.

– Még egy kicsit provokálom: nem gondolja, hogy kétezer-háromban, az oly sokat emlegetett profizmus korában elavult érv az állam felelősségét emlegetni a magyar futballal kapcsolatban?
– Tisztázzunk valamit: az állami szerepvállalás alatt én elsősorban az önkormányzatok cselekvését értem. Véleményem szerint nem bújhatnak ki a felelősség alól a polgármesterek, és az önkormányzati képviselők, mert nekik a környezetükre igenis figyelniük kell, márpedig ha valahol megszüntetik a sportolási lehetőségeket, akkor már-már bűnt követnek el. Itt van például a siófoki városvezetés… Türtőztetnem kell magam, nehogy megsértsek bárkit is, ám amit most a futballcsapat ellen elkövettek, az gyalázat. Siófok éves költségvetése több milliárd forint, és ebből az összegből a klub húszmillió forintot kért. Kérdem én: ez ma horribilis pénz? És tettük mindezt annak a reményében, hogy a város magáénak érzi a futballcsapatot. És félre ne értse, már nem is elsősorban a profiegyüttesről van szó, hanem az egész klubról, hiszen a stadion az önkormányzaté, emígy a fű is az övé, azon pedig nem mások játszanak, mint a siófoki gyerekek. Azt is kértük korábban, adják oda a sporttelep tulajdonjogát, arra viszont nem volt meg a szándék, arra szükség volt, csak azt nem tudom, minek. Így meg ki az a bolond, aki pénzt áldozna a futballklubra? És ha már így belekezdtem, akkor azt is írja le, hogy ez szinte tipikus magyar mentalitás. Emlékezzen mindenki Stadler József stadionépítési tervére! Ugye, ő első lendületből Kiskőrösön szeretett volna építkezni, összefogva a várossal, de Kiskőrös nem kért belőle, rengeteget veszítve ezzel, hiszen a város semmit sem profitált Stadler pénzéből, pedig hétről hétre ott szerepelt volna az újságokban, ingyenreklámot kapva a futballtól.
– Gyanítom, hatásos megoldást ön sem tud az egyre égetőbb gondokra.
– Nem egy edzőnek kell elsősorban megoldást találnia, de azért azt mindenkinek látni kell, hogy a labdarúgásra áldoztak a legkevesebbet az utóbbi években. Épült Debrecenben egy Főnix-csarnok, lassan kész a Budapest Sportaréna és én nem akarom bántani a többi sportágat, de inkább a futballstadionokra kellett volna költeni. Láttam a tévében női, meg a férfi kézilabda világversenyeket, aztán csak csóváltam a fejemet, hogy alig lézengtek nézők a lelátón. A futball a legfontosabb sportág, ezt tudomásul kell venni mindenkinek.
– Ehhez képest lassan tízre olvad az első osztályú küzdelmekben résztvevő csapatok száma.
– Ezt nem szabadna hagyni. Az MLSZ és a liga vezetőinek helyében én most sürgősen cselekednék. Más megoldás híján a bajnoki részvétel lehetőségét meg kell adni azoknak a kluboknak, amelyek győzik pénzzel az első osztályt…
– … azért ez, valljuk be, meghökkentő ötlet.
– Nincs ebben semmi meglepő. Ne tegyük teljesen komolytalanná a bajnokságot, hiszen a tíz csapat szánalmasan kevés. Inkább engedjék elindulni a legjobbak között a Nyíregyházát, a Pécset vagy akár egy alacsonyabb osztályú csapatot, ha ott megvannak a feltételek, és ami roppant fontos, megvan az igény az első osztályra, aztán nyáron emeljék fel tizenhatra az első osztály létszámát, de ezt már régóta mondom…
– Ön szerint a Dunaújváros és a Siófok visszalép a küzdelmektől?
– Sajnos, ennek nagy a valószínűsége. Mi itt Siófokon már csak a ligában bízhatunk, de ez afféle csodavárás. Ha nem kapunk segítséget, akkor vége, befejeztük. Én nem leszek a juniorcsapat edzője, ha a játékosok elmennek, nekem is pakolnom kell. Fájó szívvel teszem majd.