Milyen előrelátóak voltak a futballvezetők, amikor néhány esztendeje megváltoztatták az első osztályú bajnokság, illetve a liga nevét! A PNB, azaz a Profi Nemzeti Bajnokság, színvonalát látva, nevetséges és nagyképű kezdeményezés volt, és ugye a labdarúgóligát is kezdetben hivatásosnak nevezték, majd később kapta a keresztségben a magyart. A PNB hál Istennek eltűnt a sülylyesztőben, lett belőle mára Borsodi Liga. Ugyan az elnevezésben már nem szerepel a profi szó, mindenki tudja azonban, hogy a játékosok profik, a vezetők profik.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy elment az eszem, közlöm, nincsen semmi bajom, a jelzőt kéretik státusilag érteni, és arra gondolni, hogy nevezett úriemberek a futballból élnek.A játékkal, a teljesítménnyel ehelyütt engedelmükkel nem foglalkoznék…. Le a kalappal azonban a Siófok előtt! A Balaton-parti gárda megmaradt játékosai vállalják a szinte vállalhatatlant: sokkal kevesebb pénzért focizzák végig a bajnokságot. A futballisták megígérték, idény közben sem mennek el, és nem jelentik fel a klubot a tetemes tartozás miatt.Mily idilli kép!Már-már felsejlik a szinte kijárat nélküli magyar futball-labirintusban Minarik Ede alakja, de Siófokon még nem kell a balhátvéd keresztanyjának kimosnia a szerelést, a középcsatár unokanővérének megfőznie a meccs utáni vacsorát, a kapus nagybácsikájának elvezetnie a csapatbuszt a következő bajnokira. Nem kell, mert valamennyi pénz jut majd tavassszal. Háromszoros hurrá Csank Jánosnak – aki a hírek szerint segítőjével, Vass Lászlóval szintén vállalta, hogy szerényebb anyagi lehetőségek között irányítja Kuttor Attiláékat. Persze a hiányzó pénzt valahonnan elő kell teremteni, és ezt csak a teljesítmény rovására lehet megtenni. Ez persze még mindig jobb annál, mint hogy menet közben csökkenjen a bajnokság mezőnye. Dunaújvárosban nem volt ilyen összetartó a csapat, szétszéledtek a játékosok, és a Dunaferr tavasszal junior-labdarúgóival lép pályára. Ennél tehát szimpatikusabb a siófoki példa, még akkor is, ha tudom, hogy profistátusú emberekről van szó, akiknek el kell tartaniuk a családjukat. Ha ezt a futball által nem tudják megtenni, csapatot változtatnak, ahol még megfizetik őket. Ám a tizenkét borsodis csapatból talán csak három-négynek nem kell attól tartania, hogy bármikor utánoznia kell a Siófokot vagy a Dunaferrt.Úgy tartják, előbb-utóbb a tüdő elválik a májtól – az idősebbek emlékezhetnek rá, régebben a tüdőt egy esszel kezdődő, hárombetűs szó helyettesítette –, másképpen előbb-utóbb, ha jó futball nem is, de rend lehet. Kevesebb pénz, tiszta viszonyok között. Higgyék el, már ennek elérése is nagyon nagy dolog lenne, mert ha rend van, akkor esély is kínálkozik arra, hogy egyszer valóban profi legyen az, aki ezt a pályán is be tudja bizonyítani és az is, aki őt irányítja.Addig van a tizenkét csapatos bajnokság, benne egy juniorcsapattal és egy minariki időket idéző klubbal. És még szidja valaki a sportág vezetőit: ugye, milyen előrelátóak voltak, amikor névcserékre határozták el magukat?