Várszegi Gábor kíváncsisága

Azért Cipruson sem minden fenékig tejfel.
Amikor például szombat kora este a szigeten edzőtáborozó Ferencváros játszott az orosz Torpedo Moszkva ellen, olyan hideg volt, hogy tétlenül álldogálva nem lehetett megmaradni a pálya mellett. Boldog-boldogtalan menekült be a szünetben a sporttelep kis büféjébe teát vagy kávét inni – mindegy volt, csak az ital forró, minél forróbb legyen.
Az időjárás meglehetősen kétarcú ezekben a napokban Cipruson: délelőtt és kora délután selymes simogatással kényezteti a nap az embereket, ám péntek este még viharos szél és olykor orkánszerű szél fogadta tehát a szigetre visszatérő magyar csapatokat, a Ferencvárost és az MTK-t.
A testvéreket.
Az otthoni vicc szerint az MTK számára a Fradi a Big Brother, utalva arra, hogy mindkét csapat tulajdonosa Várszegi Gábor, tehát egy családba tartoznak, és aki látta a két küldöttséget Ferihegyen, majd a repülőgépen, az akár komolyan is vehette ezt a kijelentést. A szerb légiósok például pillanatok alatt megtalálták egymást, egy asztalnál ülve múlatták a gép indulásáig az időt, de a magyarokon is látszott, barátok találkoztak egymással, nyoma sem volt a szurkolók között megszokott – fogalmazzunk így – rossz hangulatnak. Ha a játékosok nem melegítőben utaznak, ember nem tudta volna megmondani, ki hova tartozik, az MTK vezetői ugyanúgy tréfálkoztak mondjuk Tököli Attilával – Fülöp Ferenc klubigazgató csak annyit mondott neki: "Attila, amikor hazamegyünk, bejössz hozzánk, és aláírunk” –, mint a saját labdarúgóikkal.
A péntek estéé volt tehát az utazás, szombaton viszont már mindhárom magyar csapatnál munkával telt a nap. Igen, háromnál, hiszen a Ferencváros és az MTK valójában csatlakozott a Zalaegerszeghez, amely már a hét eleje óta Cipruson készül. A bajnok azonban tőlük messze, a Larnacától hetven kilométerre fekvő Episcopiban ütötte fel a főhadiszállását, a Fradi maradt Larnacában, az MTK pedig a várostól mintegy ötven kilométerre, Protarasban szállt meg. Nem véletlen, hogy Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője azt szorgalmazta, hogy szombaton, tehát a megérkezés másnapján ne kelljen Larnacába visszautazniuk a megbeszélt edzőmeccsre, de végül nem sikerült a helyszínt megváltoztatni, és a csapat kénytelen-kelletlen visszabuszozott a városba.
Előtte azonban a Ferencváros tette a tiszteletét a Larnaca melleti Alfa sportcentrumban.
Ez a létesítmény is megér egy misét: hat kifogástalan füves pálya fogadja itt a csapatokat, a kissé félhomályos villanyfénynek köszönhetően reggeltől késő estig telt ház van mindegyiken, ezt természetesen össze sem lehet hasonlítani az otthoni körülményekkel. A Fradi egyébként két fronton is megmérkőzött az orosz Torpedo Moszkvával, előbb a két második csapat ütközött meg egymással, majd utána egy másik pályán a tavasszal várható kezdőcsapat is pályára lépett. Ez pedig a jelek szerint igencsak támadó lesz, a két éket, Tököli Attilát és Gera Zoltánt a két szélen Marek Penksa és Leandro is támogatja, s a látottak alapján Lipcsei Péternek sem kizárólag a védekezés lesz a feladata. A csapat tehát így állt fel: Szűcs – Kriston, Dragóner, Gyepes – Penksa, Lipcsei, Kapic, Leandro, Kiss Gy. – Gera, Tököli. Szóhoz jutott még Sowunmi Thomas és Zováth János is, bár utóbbi számára gyászos emlékezetű marad a mérkőzés. A második félidő közepe táján ugyanis az egyik orosz játékos annyira kíméletlenül csúszott be Zováthnak, hogy a magyar futballistának szétnyílt a combja. Ömlött a vér, Zováth sírt fájdalmában, és kórházba kellett vinni – rettenetes látvány volt a sebe.
Magáról a meccsről nem érdemes hosszasan értekezni: küzdelmes volt, végül nyert a Fradi, az ilyenkor szokásos közhellyel élve, a találkozó a felkészülést jól szolgálta, ugyanakkor a csapat és a válogatott szurkolóit kicsit aggaszthatja, hogy Gera Zoltán megsérült, rúgást kapott a szárkapocscsontjára, és ezért az első félidő derekán lesétált a pályáról. Ez egyébként érdekes eset volt: Kapicra megorrolt a játékvezető, és szólt a Fradi kispadjának, hogy cseréljék le a középpályást, másként kiállítaná. Amíg ezt magyarázta, Gera intett neki, és mondta, majd ő lemegy, erre a bíró megnyugodott, Kapic bentmaradt, a játék pedig mehetett tovább. Senki sem értette, de nem volt jelentősége, Eisemann László gyúró lejegelte Gera lábát, a gyors gyógyulási esélyekről pedig bölcsen csak annyit mondott, hogy majd meglátjuk…
A Fradi éppen megszerezte az első gólját – cseppet sem mellékesen Sowunmi találatát Tököli toldotta meg eggyel, így lett 2–0 a vége –, amikor egy másik pályán elkezdte a maga mérkőzését az MTK. Egervári Sándor együttesének a mostani kezdőcsapatából – az ellenfél a lengyel Groclin volt – semmilyen következtetést nem lehet levonni. A vezetőedző ugyanis azokat szerepeltette, akik vasárnap csatlakoznak az utánpótlás-válogatotthoz, és Hadis Zubanovicsot, valamint a brazil Velton da Silvát is, akikről a jövő hét végéig el kell dönteni, maradhatnak, vagy elköszönnek tőlük. Azért a történelmi hűség kedvéért álljon itt a csapat: Szántai – Horváth L., Szmiljanics, Elek, Füzi Á. – Zavadszky, Czvitkovics, Jezdimirovics, Illés – Zubanovics, Da Silva.
A meccset végignézte a tulajdonos Várszegi Gábor is, aki elmondta, hogy négy csapat kedvéért utazott el Ciprusra, mert meg akarja nézni a Fradin és az MTK-n kívül a két válogatottat is. A mérkőzés részleteitől ezúttal is könnyű szívvel eltekinthetünk, a lényeg az, hogy a lengyelek a hajrában rúgott góllal nyertek.
Larnacától távol közben játszott a Zalaegerszeg is, a bajnoknak az NK Himki nevű orosz csapat volt az ellenfele, 1–1-es döntetlen lett a vége, az egerszegiek gólját Nagy Lajos szerezte.
A vasárnap különleges nap a cipruson edzőtáborozó magyar csapatok számára, hiszen a Fradi és MTK keretének nagy része beköltözik Larnacába, a válogatott szállására, de a Zalaegerszegből is többen érdekeltek lesznek a nemzeti csapatok mérkőzésein.