Kis lábon élő klasszisok

A huszonöt esztendős támadó amúgy köszöni szépen, jól van ("Szenzációsan érzem magam” – fogalmaz ő). Állapotjelentését pedig a következőkkel támasztja alá: újdonsült társai kifejezetten kedvesek, az első perctől fogva barátként kezelik (beszámoltunk már róla, útban Brazília felé egy gépen ült az Atlético világbajnok középpályásával, Klébersonnal, aki közölte vele, hogy már alig várták…); az eddigi edzéseken – saját bevallása szerint – jól ment neki a játék; a harmincöt Celsius-fokos meleget szép lassan megszokja; csütörtökön pedig leadta a szállodai szobájának kulcsát, mivel átköltözött saját otthonába.
"Kisebb luxuslakáshoz jutottam: egy nappaliból, három hálószobából, két fürdőszobából, két konyhából és két erkélyből áll. Hozzátenném még, a tizenhét szintes házhoz egy konditerem és egy uszoda is tartozik – tudjuk meg, milyen is egy jó »kégli« arrafelé. – Egyébként a Paranaense korábbi szakvezetője volt az előző lakó.”
Természetesen a nem olyan régen kinevezett új edzőhöz is volt már szerencséje a magyar légiósnak, igaz, beszélgetésre csupán egyszer nyílt mód, hiszen a hétfői tréninget kedden utazás követte: Osvaldo Alvarez (művésznevén: Valdao) alakulata szerdán a brazil kupasorozat keretében lépett pályára. Tüske Roland kihagyta a mérkőzést (és az oda-vissza tizenkét órás túrát), tudniillik munkavállalási engedélyéről még hiányzik a szükséges pecsét.
"A vezetők azt mondják, tíz napon belül mindent elintéznek, és akkor nem lesz akadálya annak, hogy a hivatalos bemutatkozáson is túlessek. Az eddig mutatott teljesítményem alapján talán van okom a bizakodásra – folytatja a csatár, aki nem titkolja, a jövő hét végi bajnokin (most éppen a tartományi bajnokság zajlik Brazíliában) már szeretné magára húzni klubja piros-fekete szerelését. – Magam is meglepődtem, bevallom, eleinte azt hittem, kilógok majd a sorból, de nem, jól ment az eddigi edzéseken. Az egymás közötti játék során gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, képzelje, egyszer, amikor kettő–nullára nyertünk, és én szereztem a második találatot, az egész gárda a nyakamban landolt… Nem csak ezért mondom, ám tényleg szeretnek, egyesek még azt is tudják, hogy Szombathelyen futballoztam. Mindenki, még a legnagyobbak is tisztában vannak vele, hogy a szegénynegyedekből jutottak el idáig, s ennek megfelelően viselkednek. Nagyképűségnek nyoma sincs, miközben kizárólag azt nézik, hogyan segíthetnek az újonnan érkezetteken.”
Honfitársunk már az Atlético internetes portáljára is felkerült, a keret játékosait bemutató oldalon néhány, róla szóra sor mellett egy kis fotót is becsempésztek a szerkesztők. Utóbbiak csak egyvalamit nem derítettek ki: a "chuteira”, azaz a lábméret rovat üresen maradt…
"Negyvenkettes vagy negyvenhármas cipőt hordok, attól függően, milyen márkájú stoplisban játszom – árulja el e kis titkot Tüske Roland. – Nehogy kinevessen, de megfigyeltem a többieket, és meg kellett állapítanom, a brazilok kis lábon élnek. Klébersonnak például negyvenes lába van, ugyanakkor csatártársam, Jadilson egy számmal kisebb cipőket vásárol magának…”
Apropó, megfigyelés. A foglalkozásokat öt orvos felügyeli, a támadó beszámolója alapján majdhogynem ők állítják össze az edzésprogramot.
"Mások ám a tréningek, mint odahaza. Futás alig szerepel műsoron, szinte mindent labdával csinálunk. Az egymás közötti játék pedig gyakorlatilag olyan, mint egy örömfoci, állítom, ennyi szép megoldást csak egy brazil csapat edzésén látni. Visszatérve a doktorokra: hetente vizsgálják meg a labdarúgókat, én is átestem már vagy négyen. Most is éppen az egyik rekreációs központba igyekszem, hogy egy oxigénmaszkos futóteszten vegyek részt. Amúgy az eddigi eredményeim is azt mondatják velem, hogy minden rendben van.”
Mivel mifelénk úgy tartják, messziről jött ember azt mond, amit akar, megkérdeztük az Atlético egyik elöljáróját is. Miután Mario Henrique Moenighoff szakmai igazgató nemes egyszerűséggel közölte, hogy "Roland is O. K.”, kibővítette nyilatkozatát:
"Beszéltem én is az új edzővel, aki kijelentette, tetszik neki a magyar támadó játéka. Ez azért is nagy szó, mert Tüskéhez hasonlóan Valdaót csak nemrég szerződtettük, így neki nem is lehetett beleszólása abba, hogy szükségünk van-e a magyar fiúra vagy sem. Ôszintén mondom: maximálisan elégedettek vagyunk Roland eddigi produkciójával, úgyhogy szerintem sem kell sokat várni az első meccséig. Illetve egy kisebb gondunk mégiscsak akad: a jelek szerint nem hajlandó volán mögé ülni, és bár szívesen biztosítunk számára sofőrt, örülnénk, ha megtanulna vezetni…”