Nézi, nézegeti az ember a Vasas összeállítását, s csak hümmög nagyokat. Kérdezgeti, ki is áll a kapuban, kik rohangásznak a középpályán, s hogy vajon ki az az ismeretlen legény a csatársorban. Kész szerencse, hogy szerepel az összállításban Plókai Attila. Igazi kakukktojás ő, már persze ha egy 34 esztendős, hétszeres válogatott férfiemberre illik ilyesmit mondani.
Plókai Attila (középen, fehér mezben) úgy érzi, még helye lehet a profiosztályban is
Plókai Attila (középen, fehér mezben) úgy érzi, még helye lehet a profiosztályban is
Amíg a korábbi csapattársak a csapatkapitány Schindler Szabolcstól kezdve a Vasashoz ma is ragaszkodó, ám elküldött Aranyos Imréig bezárólag távoztak, addig Plókai ott nyargalászik az angyalföldi tinédzserek között, és olyanokban van része, hogy az NB III-as Mezőfalva laza hármast gurít a csapatának… – Valamiféle fogadásról van szó, vagy öregségére mazochistává vált? – Arra kíváncsi, miért játszom még mindig Vasas-mezben? – kérdez vissza Plókai Attila. – A válaszom: azért, mert nem hívtak sehová. Szó volt arról, hogy esetleg Dunaújvárosba szerződöm, de az a csapat legalább akkora bajban van, mint a Vasas, és hozzánk hasonlóan az újvárosiakat is kizárták az átigazolásból. Mehettem volna, mondjuk, Dabasra vagy más alsóbb osztályú csapatba, de őszintén szólva nem volt kedvem. – Ahhoz van kedve, hogy kedvtelésből futballozó amatőrök is szórakozzanak önnel meg a csapatával? – Erre most mit mondjak? Kikaptunk a Mezőfalvától, de ebből ne vonjon le senki messzemenő következtetéseket. – Ôszintén: ha elindul a Vasas a bajnokságban, csodálkozna-e azon, ha fordulónként három-négy góllal megszórnák a csapatát? – Nem, nem csodálkoznék. – Egyenes válasz volt. Ezért sem értem, miért nem menekült el a romok közül? – Emlékszik az 1996-ban játszott angol–magyarra? Arra a találkozóra, amikor kikaptunk három nullára, és nekem jutott a megtiszteltetés, hogy Teddy Sheringhamet fogjam. No, szóval mostanában olvastam, hogy a harminchét éves Sheringham klubcserére készül, és manapság is kapkodnak utána. Én harmincnégy éves vagyok, ám itthon már öregnek tituláltak. Nem akarok egy kis csapatban levezetni, amikor érzek magamban még erőt a futballhoz. Nekem csak a fizetésemmel tartoznak, talán megkapom. – Lehet, hogy ez naiv gondolat. – Akkor sem tudok mit csinálni. Gondoltam rá, hogy abbahagyom a futballt, de akkor mihez kezdjek? Ismétlem, játszani szeretnék, de nem tudom, erre lesz-e lehetőségem a Vasasban. Iványi Károly ügyvezető azt mondta az öltözőben, hogy ötven százalék az esély az indulásra. – A Vasas-szurkolók sem tudják, mi lenne a jobb: visszalépni, avagy megszégyenítő vereségekkel végigszenvedni a tavaszi idényt. – Az a baj, hogy nem érzem a fiatal srácokon a futball iránti alázatot. Ez mégiscsak a Vasas, itt játszani akkor is rang, ha most mélyponton van a csapat. A nyáron talán rendeződnek a viszonyok, és ha valaki a tavasszal bizonyít, megalapozhatja a jövőjét. De egyfolytában azt érzem, hogy a mi időnkben más volt a hozzáállás. – Akadnak, akik erre másként emlékeznek… Amúgy van, aki csókolommal köszön az öltözőben? – Olyan volt több is, aki azt mondta, jó napot kívánok. Én meg ráförmedtem, hogy tegezz nyugodtan, hiszen ugyanabban a csónakban evezünk, és lehet, hogy együtt süllyedünk el.