Molnár László keserű emléket ôriz a rövidre sikeredett magyarországi edzôsködésérôl (Fotó: M. Németh Péter)
Molnár László keserű emléket ôriz a rövidre sikeredett magyarországi edzôsködésérôl (Fotó: M. Németh Péter)
– Ajajj… Csak nem rossz számot hívtam? – Khmm… Bocsánat, ha nem ismeri meg a hangomat, bizonyára olyan lehet most, mint egy nyugdíjas tengerészé, de épp betegen fekszem az ágyban, iszom a rumos teát, eszem a háztartási kekszet, mert talán ez segít – mondja Molnár László, akire sokan talán már nem is emlékeznek, pedig ő volt az Újpest korábbi szlovákiai edzője, akit a megfelelő licencengedélyezés miatt nem is engedtek leülni a Megyeri úti kispadra, aztán a gyengébb szereplés miatt megváltak tőle a lilák. – Lázas vagyok, egyfolytában köhögök. A héten, amikor Sopronban játszott a csapatom, talán jobban is felöltözhettem volna, mert akkor lettem ilyen beteg. Iszonyú hideg volt, de legalább a Matáv ellen döntetlenre hoztuk a meccset. – Meg is lepődtünk, hiszen – ne sértődjön meg – túl sokat nem tudunk mostani csapatáról, az SK Dubováról… – Szenzációt nálunk senki ne is keressen. A Dubová másodosztályú együttes, itt nincsenek sztárok, nincsenek botrányok. Ebben is van azért jó, hiszen így legalább nyugodtan lehet dolgozni, és higgye el, ez nekem nagyon fontos, hiszen remekül érzem itt magam, leszámítva, hogy épp beteg vagyok. – Nagyvárosból faluba költözni, azért van ebben valami romantika, ez kétségtelen, de azt hiszem, ez inkább visszalépés, legalábbis az Újpesthez képest. – Rosszul látja a helyzetet. Meglehet, egyeseknek ez csakugyan visszalépésnek tűnhet, ám nekem a munka az első, és édes mindegy, hogy hol, csak hagyjanak dolgozni. Ráadásul a Dubová a tizenhatodik, kiesőhelyen állt a szlovák második ligában akkor, amikor ideérkeztem, de az őszt végül a tizenkettedik helyen zártuk. Azt pedig ne felejtse, hogy a kupában bejutottunk a legjobb négy közé. Hol itt a visszalépés? – Vegyük úgy, hogy meggyőzött. És ezen a ponton akár rá is térhetünk az Újpestre, ahol eleinte – legalábbis úgy tűnt – hagyták önt dolgozni. – Eleinte én is így éreztem, aztán szép lassan megváltozott erről a véleményem. Hiába voltak jó játékosok a keretben, a vezetők és a segítőim hiába tűntek korrektnek, később kiderült, nincs minden így… Le is írhatja, mert vállaltam és vállalom ezt a véleményemet, hogy akkor engem megfaragtak a Megyeri úton. – Arra gondol, hogy megfúrták, nem? – Igen, igen, persze… Megfúrtak. Néhány magyar kifejezés sajnos nehezen jut eszembe, de azért érti, mit akarok mondani. – Értem, és csodálkozom, mert ki tett volna önnek keresztbe? – Újpesten a végén már szinte mindenki ellenem volt, és az az igazság, hogy sajnos idővel a közvetlen segítőmre, Szabó Andrásra sem számíthattam. Körülöttem megfagyott a levegő, és úgy érzem, ő is benne volt az én menesztésemben. Egy idő után alighanem a vezetők is arra az elhatározásra jutottak volna, hogy leváltanak, de a suttogás szerintem felgyorsította ezt a folyamatot… – Azok, akik úgymond olvasnak a szavak mögött, most azt mondják: kemény kritika az, amit állít… – Nem tagadom, ezek kemény szavak, de engem nem lehet hülyének nézni. Arról nem is beszélve, hogy távozásom után Szabó András azt nyilatkozta, hogy én nem voltam Újpestre való, hogy az elképzeléseimet a Bundesligában használják az edzők, nem pedig Magyarországon. Bár Szabó András nem is sejti, de ezzel a véleményével nagyon jót tett nekem. – Azért ne feledjük, a gyengébb szereplésben önnek is megvolt a felelőssége, és az akkori helyzettel ellentétben az Újpest a harmadik helyen áll a bajnokságban, mégpedig Szabó András vezetőedző irányításával. – Ez igaz, és nem is magamat akarom felmenteni, csak az érzéseimet, a tapasztalataimat mondom, hiszen erről is kérdezett…. Sajnálom, hogy nem fejezhettem be a Megyeri úton elkezdett munkát, ennek ellenére nem bántam meg, hogy annak idején a klubhoz szerződtem. Nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, így például azt, hogy ezentúl mindig kikötöm a szerződéseimben: a pályaedzőmet én választom meg. – Visszajönne még edzősködni Magyarországra? – Természetesen, és állítom, egyszer vissza is térek, ha másért nem, hát azért, hogy az újpestieknek bebizonyítsam, igenis értem a szakmát. – De ne feledje, pro-licenc nélkül nálunk nem lehet edzősködni! – Jó, hogy mondja… Hamarosan Pozsonyban elvégzem a pro-kurzust, és ez a bizonyítvány pedig egész Európában, így Magyarországon is érvényes lesz.
Természetesen megkerestük az interjúban kritizált Szabó Andrást, ám a lilák vezetőedzője csupán szűkszavúan reagált a Molnár László által mondottakra: "Nekünk annak idején normális volt a kapcsolatunk, ezért nagyon sajnálom, ha egykori főnököm most úgy gondolja, annak idején én nem voltam korrekt vele szemben. Aki ismer engem, az tudhatja, hogy ez egyáltalán nem jellemző rám. Lehet, hogy Molnár Lászlóból ma már inkább a sértettség beszél, no meg az, hogy távozása után azért Újpesten jobbak lettek az eredmények. Én mindenesetre sok sikert kívánok a további munkájához.”