Létavértesről Ukrajnába

– Nem lesz ez túl nagy ugrás?
– Nincs bennem félelem, az elmúlt három hétben bebizonyosodott, hogy képes vagyok felvenni a ritmust – mondta a 24 éves csatár az elutazása előtt. – Lemaradásom természetesen van, de behozható.
– Sok csapatnál lemondtak már önről, most viszont egy óriási lehetőséget kapott a sorstól.
– Tizenhat évesen, igaz, csak öt mérkőzés erejéig, tagja lehettem a DVSC bronzérmes csapatának. Utána játszottam például Hajdúszoboszlón, a III. Kerületben, Csepelen és Marcaliban, ám sehol sem sikerült gyökeret eresztenem. Ez tehát most remek alkalom, hogy bizonyítsak önmagamnak, no és azoknak is, akik korábban lemondtak rólam.
– Hány évre szerződtették az ukránok, és mennyi esélyt lát a csapatba kerülésre?
– Két vagy három évre írok majd alá, a megállapodásnak ez az egyetlen nyitott kérdése. Ami az esélyeimet illeti, nos az edző az utolsó három itthoni edzőmeccsen a kezdőbe állított be, jól is ment a játék, és azt mondta, hogy számít rám.
– Mit tud a Poligraftehnikáról?
– Olekszandriai a csapat, egyetlen helyi futballistája sincs, ezért a játékosok a kijevihez hasonló sportkomplexum melletti hotelban laknak. Jó erős középcsapatról van szó, a játékosok rengeteget futnak, erőszakos futballt játszanak.
–Említette Kijevet. Gondolt már arra, hogy a Dinamónál légióskodó Bodnár Lászlóval is szembekerülhet?
– Már alig várom a találkozást. Ismereteim szerint azonban erre majd csak májusban kerülhet sor.
– Hogyan tudja majd megértetni magát az ukránokkal?
–Talán ez lesz a legnehezebb feladat. Nincs mese, meg kell tanulnom a nyelvet.