Már most minden idők egyik legjobb edzőjének tartja a közvélemény Pep Guardiolát, noha még mindig csak 53 esztendős. Nehéz is ezzel vitatkozni, a Barcelonánál eltöltött évei alatt taktikai újításaival alapjaiban változtatta meg a labdarúgást, a fejlődését, egy klubtól sem menesztették, edzőként háromszoros Bajnokok Ligája-győztes, Spanyolországban, Németországban és Angliában összesen tizenkét (!) élvonalbeli bajnoki címmel büszkélkedhet. Olyan sikeres a karrierje, amilyenről a legtehetségesebb kortársai is csak álmodhatnak, így hát sem mi, sem ő nem szokott ahhoz hozzá, hogy éppen aktuális csapatát gödörből kell kirángatnia. Márpedig most ez a helyzet.
A Manchester City évek óta a világ egyik legjobb, legsikeresebb, legdominánsabb csapata, a katalán edzőgéniusz irányításával hét idény alatt hatszor nyerte meg a világ legerősebb bajnokságát, a Premier League-et, már-már legyőzhetetlenség státuszt kivívva magának. Ehhez képest a hétvégi, Brighton elleni 2–1-es vereség azt eredményezte, hogy a City minden sorozatot figyelembe véve sorozatban negyedszer kapott ki, a bajnokságban egymás után kétszer, hátránya immár öt pont a listavezető Liverpoollal szemben. Rögtön tegyük hozzá, hogy a címvédő így is a PL-tabella második helyén áll, és a korábbi években ennél nagyobb hátrányokat is leküzdött már a rendszerint sikeres tavasz során, de az egymás utáni négy zakó olyan váratlan ettől a csapattól, amire nem lehetett felkészülni. Annál is inkább, mert Guardiola imént összegzett, páratlanul eredményes edzői karrierjében ez az első olyan sorozat, amely sorozatban négy vereséget számlál. A katalán szakember nem is rejtette véka alá csalódottságát a múlt hétvégi nyilatkozatában: „A futball sajnos ilyen, az egymás után elszenvedett négy vesztes meccs után gyorsan változtatnunk kell. Kemény menet elé nézünk, ismét meg kell próbálnunk nyerni. Persze lehet, hogy a hét év alatt elért hat Premier League-elsőség után egy másik csapat is megérdemelné a címet.”
Nos, nem úgy ismerjük Guardiolát, mint aki ilyen könnyen lemondana a bajnoki első helyről, mégis, nem én vagyok az első, aki azt veszi észre, hogy ebben az évadban másképp nyilatkozik, mint megszoktuk tőle. Jürgen Klopp liverpooli búcsúja után rendre nekiszegezték a kérdést, meddig tervez a City kispadján maradni, válaszai sokszor eltértek egymástól. Volt, amikor kijelentette, ha minden így megy tovább, egy évtizedig is a klub élén maradna, de volt, amikor arra utalt, hogy hamarosan eljöhet a váltás ideje. Találgatni felesleges, tény, hogy Guardiola továbbra sem hosszabbított csapatával, szerződése 2025 nyarán, tehát az idény végén lejár. Ehhez hozzájön, hogy idei nyilatkozataiban rendre visszautal a múltra, összegzi itt elért eredményeit, már-már lemondóan sejtet dolgokat, ezért nem lennénk meglepve, ha tényleg ez lenne az utolsó évada a City vezetőedzőjeként. Hogy így van-e, azt csak sejthetjük, de ha már meghozta ezt a döntést, az némileg magyarázná a mostani eredménytelenséget. Persze nem arról van szó, hogy folyamatosan taktikai baklövéseket követne el, csapata továbbra is elképesztően domináns, s rendre fölényben játszik, de a sikerkorszakban megszokott állandó újítások, próbálkozások, fejlesztések elmaradnak.
Utóbbi okfejtés egy lehetséges válasz arra, mi eredményezheti a manchesteriek teljesítményének váratlan zuhanását, de korántsem az egyetlen. Kezdjük a gyengébbektől a jóval erősebbekig. A keret mondható egészségesnek, a friss aranylabdás Rodri az egész idényre kidőlt (róla később, hosszabban), jelenleg sérült John Stones és Rúben Dias is a védelemből, a Julian Álvarez kiválásával fontos rotációs láncszemnek hitt Oscar Bobb már az előszezonban súlyosan megsérült, de a nem játszók listáját gyarapítja Jack Grealish is, Phil Foden pedig korábban, a szezon elején nem volt hadra fogható. Ennél egy fokkal súlyosabb ok lehet az eredménytelenségre a motiválatlanság kérdése. A City évek óta saját magát múlja felül fantasztikus sikerek elérésében, a bajnoki címet sorozatban negyedszer szerezte meg májusban, a keret legtöbb játékosának már a hőn áhított BL-aranyérem is ott virít a vitrinjében, így felvetődik a kérdés, mennyire lehet motiváltan, sikeréhesen tartani ezt az állományt. Nem kérdés, a tavasszal, amikor a trófeákat osztják, mindenkiben maximális lánggal él majd a bizonyítási vágy, de az ősszel inkább fásultságot látni a manchesteri labdarúgókon. Ha négyes vereségsorozat nem is, gyengébb őszi produkciók már a múlt idényekben is akadtak a Citynél, amit sokan épp erre vezetnek vissza. Aztán következett a tavaszi henger… Nos, tudom még folytatni, méghozzá azzal a 115 vádponttal, ami a Manchester City alkalmazottainak kedélyét rontja hosszú hónapok óta, de a tárgyalások csak nemrég kezdődtek el. Aki nem tudná, a klubot a Premier League pénzügyi szabályzatának, irányelveinek megsértésével, átjátszásával vádolják, persze ebben a száztizenötös felsorolásban vannak ezeknél jóval kisebb vétségek is. A City Anglia legjobb ügyvédei közül jó néhányat maga mellé állított, s a múltban megúszta a hasonló eljárásokat, de ez az ügy most jóval jelentősebbnek tűnik. Ha bűnösnek találják a klubot a vizsgált időszak nagyobb vádpontjaiban, annak súlyos pénzbírság mellett kizárás is lehet a következménye, ami jó eséllyel több sztárjátékos távozásával járna. Nem tudjuk, hogyan állnak a megbeszélések, fontos információk nem szivárogtak még ki, de az biztos, hogy a City-játékosok ebből érzékelnek valamit.
Ezzel elérkeztünk az utolsó ponthoz, Rodri sérüléséhez. Amint korábban az ő Aranylabda-győzelméért kardoskodó véleménycikkemben is írtam, tavaly ősszel három bajnokit volt kénytelen eltiltás miatt kihagyni a Manchester Cityben, csapata mindhárom mérkőzését elvesztette, majd visszatérésével az idény hátralévő részében már egyszer sem kapott ki. Ahogy az sem volt véletlen, a mostani gyengélkedésben is hatalmas szerepe van a spanyol középpályás kiválásának. Elvesztése – az Arsenal elleni szeptemberi rangadón szenvedett keresztszalag-szakadást – ezúttal nem nyomta rá azonnal bélyegét a City eredményességére, de a játékkal az első perctől kezdve akadtak gondok, majd jöttek a vesztes meccsek is. Amióta Rodri nem léphet pályára, a Manchester City hat győzelem mellett négyszer kapott ki és kétszer ért el döntetlent minden sorozatot figyelembe véve, ami saját mércéjével vizsgálva gyenge eredménysor. A spanyol a futballista a mostani City-játékrendszer alfája és ómegája, a támadások gyújtópontja, az ellenfél harmadába eljuttatott labdák császára, kontravédekezés leghatékonyabb bástyája és a fontos gólok szerzője is, így nem meglepő, hogy gyorsan kiderült: őt még Guardiola sem tudja pótolni. Amellett, hogy ez a néhány meccs is nyomós érv Rodri Aranylabdájának jogossága mellett, a felsorolásból kiderül, több gonddal küzd a PL-címvédő, mint azt elsőre hinnénk. Guardiola lehetséges távozása, a sikeréhség hiánya, a 115 vádpont okozta teher és az aranylabdás Rodri kiválása mind hozzájárult ahhoz, hogy a Manchester City negatív spirálba került.
Bármennyire is szenved most a City, jó esély van rá, hogy ez a sikertelen időszak nem tart sokáig. Problémáik felsorolása mellett az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy még mindig övék a világ egyik legjobb, legsokoldalúbb kerete, náluk van a jelenkor talán leghatékonyabb centere (Erling Haaland), teli vannak világklasszissal, télen pedig még igazolhatnak is… Nem kételkedem benne, hogy minden gond ellenére a City hamarosan visszatér a győzelmi ösvényre, de ilyen mélységű gödörbe még sosem került egy Guardiola-csapat sem.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
