Reszeli Soós István maga sem tagadja, hogy Diósgyôrött elfogyott körülötte a levegô (Fotó: Németh Ferenc)
Reszeli Soós István maga sem tagadja, hogy Diósgyôrött elfogyott körülötte a levegô (Fotó: Németh Ferenc)
– Ha az új tulajdonos belép, természetes, hogy hozza magával az embereit, és ebben az esetben, persze, én is átadom a helyemet – mondta Reszeli Soós István, a Diósgyőr menedzser-igazgatója azon kérdés kapcsán, hogy valóban távozik-e a DVTK-tól. – Tudomásom szerint jelenleg az önkormányzati garanciák ügyében zajlanak a tárgyalások, s amennyiben a megbeszélések sikerre vezetnek, megtörténhet a csapatot működtető kft.-nél a tulajdonosváltás. – Nem túl késői ez a tranzakció? – Valóban az utolsó órában vagyunk, de nem szabad feladni a befektetőkeresést, mert ez a város megérdemli, hogy minőségi futballcsapata legyen. Márpedig, ha a DVTK összeomlana, nehéz lenne még egyszer talpra állítani Miskolcon a labdarúgást. Én nem hagyom el anélkül a fedélzetet, hogy megnyugtatóan rendeződne a kft. sorsa.
Koncz László egyelôre csupán beszélgetett
A legutóbb a Honvédnál szerepet vállaló Koncz László a múlt év végén intett búcsút a kispesti futball-kft.-nek. Az üzletember érdeklôdésünkre, hogy vajon e rövid szusszanás után tényleg újra szerepet vállal-e a magyar labdarúgásban, csak ennyit mondott: „Nem szeretném kommentálni a találgatásokat. Az igaz, hogy volt egy beszélgetésem, de ebbôl felesleges lenne messzemenô következtetéseket levonni. Az ember annyi mindenkivel beszélget… Ráadásul ahhoz, hogy tulajdonrészt vásároljon bárki is, pontosan tisztában kell lenni az eladásra kínált cég financiális helyzetével. Tudom, hogy Diósgyôrött nehéz a helyzet, és azt is tudom, hogy a huszonnegyedik órában van a DVTK, mégsem mondhatok mást: egyelôre semmi olyan fejlemény nincs, amirôl érdemes lenne nyilatkoznom…”
– Úgy tudni, a befektetőjelölt az a Koncz László, aki a közelmúltban hagyta el a Kispestet. Önnek van szerepe Koncz diósgyőri színre lépésében? – Jómagam, illetve az általam képviselt tulajdonosi csoport az elmúlt hetekben, hónapokban több érdeklődőt hozott Miskolcra, de eredményre nem jutottunk. Hogy konkrétan ki lehet az új befektető, arról – felhatalmazás híján – nem nyilatkozhatok. – Az említett megbeszélések kudarca mennyiben függ össze azzal, hogy ön körül Diósgyőrött lényegében elfogyott a levegő? – Tény, hogy az önkormányzat vezetése nem óhajt együttműködni a jelenlegi ügyvezetéssel, márpedig a város szerepvállalása a futballcsapat életében megkerülhetetlen. Hogy miféle intrikák eredményeként lettem feketebárány egyesek szemében, annak részletezésébe inkább nem mennék bele, ugyanakkor tény, hogy a futball-kft. pénzügyeivel tavaly ősz óta egyre több a probléma, és mára kétségtelenül a túlélés lett a tét. – Mikor esett szét a társaság gazdálkodása? – A múlt nyáron azt a feszített célt tűztük magunk elé, hogy kétezer-három őszén megint élvonalbeli meccseket láthasson a miskolci publikum. Úgy számoltunk, hogy kétszázhúszmillió forintos költségvetésből e szakmai tervet megvalósíthatjuk. A keret megerősítésére nyolcvanmilliót szántunk, úgy kalkulálva, hogy az önkormányzat évi negyvenmilliós támogatásával meg a ligától felveendő százmillió forinttal meg is lesz a fedezete a kiadásoknak; e hitelt egyébként három év alatt kellett volna visszafizetnünk. Igen ám, de az önkormányzati választások miatt a régi képviselőtestülettel már nem tudtunk egyezségre jutni, az új pedig csak novemberben kezdett érdemben dolgozni. Addigra azonban már tartozásaink voltak, és az adósság egyre dagadt. Az idei évre kritikussá vált a helyzet, de még minden menthető lett volna, ám hiába volt ígéret egy szándéknyilatkozat kiadására, a ligába küldött önkormányzati levél már másról szólt; így viszont az MLL nem folyósíthatta számunkra a kért hitelt. – A hírek ma már nyolcvanmilliós adósságról szólnak… – Nem tudom, honnan ez az információi, de a szám téves. A kft. pénzügyi adatait nem hozhatom nyilvánosságra, csak annyit mondhatok: már hatvanmillió forint is elég lenne, hogy problémamentesen befejezhessük az évadot. – Már ha lesz kivel… – Nos, ez a másik csúsztatás. Nem tagadom, a labdarúgók körében feszült a hangulat, hiszen joggal várják a pénzüket, de nem igaz, hogy szétszéledt a keret. Vén Gábor, Rob Kornél és Filó Tamás ugyan összecsomagolt, Vojtekovszki Csaba nem tréningezik, Kovács Norbert folyamatosan sérült, de a többiek becsülettel kitartanak, ezért le a kalappal előttük. – Vannak, akik úgy vélik: az őszi teljesítményért néhányuknak kevesebb pénzzel is illene beérni… – Én meg azt mondom: tekintettel a gyalázatos infrastrukturális háttérre, s arra, hogy a pénzügyi problémák már az ősszel jelentkeztek, a negyedik hely igenis reális eredmény. – Eddig tartott az ön diósgyőri kísérlete? – A kft. többségi tulajdonosa ebben az elmérgesedett helyzetben nem vállalhatja tovább az irányítást. Az üzletet vélhetően veszteséggel zárjuk, de hogy mennyi lesz a mínusz, még nem tudni. Jómagam próbáltam egy új klubmodellt felépíteni, ám a közeg erre nem volt vevő. Mégis abban a tudatban szeretnék elköszönni várostól, hogy Diósgyőrött él a futball…