Csak unatkozott a Loki kapusa

Álltunk a pálya szélén fázósan, dideregve. Körbenéztünk és megborzongtunk. De nem a hideg miatt. Egykor 15-20 ezer ember is összezsúfolódott itt, hogy láthassa a debreceni aranylábúakat. Talán most is befértek volna tízezren, de hát a biztonság nagy úr (olyan országban pláne, ahol a biztonságiakat könnyűszerrel pofozzák be az öltözőbe a szórakozni vágyó, ám szereptévesztett, magukat megannyi Fülig Jimmynek képzelő drukkerek…). Így négyezren vártuk, hogy Megyebíró János sípjába fújva véget vessen a Vágóhíd utcai pálya tetszhalálának.
Egy dátum a múltból: 1994. március 2. A helyszín Debrecen, DVSC– Újpest a Magyar Kupában a nyolc közé kerülésért. Sejtik már? Úgy bizony, ez volt a Loki utolsó tétmérkőzése az egykor szebb napokat megélt Vágóhíd utcai pályán, amely egészen 1993-ig a gárda otthonául szolgált, mielőtt a klub áthelyezte volna székhelyét az Oláh Gábor utcába. Az a meccs egyébiránt 0–0-val zárult, ami akkor továbbjutást ért a jelenlegi garnitúrában vezérnek, akkor még csak "zöldfülűnek” számító Sándor Tamással és Dombi Tiborral felálló hazaiaknak, mert az első meccsen (akkor még volt) 1–1-re végeztek a piros-fehérek a Megyeri úton.
Szóval, újra hivatalos meccs a jó öreg Vágóhíd utcában, megint csak egy MK-csata, igaz, ez már negyeddöntő, DVSC–Sopron. Az ódivatú pályának megfelelő öreguras tempót láthatott a publikum – közte Bicskei Bertalan, a Videoton vezetőedzője –, amely először akkor dohogott, midőn Balaskó Iván egy percen belül két ízben is szabálytalankodott Dombival szemben. Egyébként is sokat voltak a földön a játékosok, hiszen egy-egy labdavesztést automatikusan egy fault követett. A vörösben pompázó hazaiak csipkedték valamivel jobban magukat, egyről a kettőre mégsem jutottak, mivel Komjáti András (aki korábban a Loki trénere is volt) együttese alaposan megszervezte védekezését. Sőt, csak azt, mivel harmadórányi idő leteltével csupán egy Sira-talpalást jegyezhettünk fel a DVSC térfelén, igaz, az exdebreceni nem a labdát, hanem Ronald Habit "kezelte le”.

Három perc elteltével bebizonyosodott, a Matáv nem vette komolyan Andorka Pétert (pedig fontos ügyfél lett volna…) sem. A sérült Bajzát Péter helyén a csapatba került 19 éves csatár előbb maga szerzett gólt, majd úgy stukkolt a jobbhátvéd Kiss Zoltán elé, hogy a bekknek, miután Fehér Zoltán lepattant róla, már csak Farkas Balázs mellett kellett ellőnie a labdát.
Három perc foci – 2–0 a DVSC-nek. Ami rövid időn belül lehetett volna három is, ám Farkas hatalmasat védett Éger László fejesét követően. Nagyjából ennyivel le is zárható a félidő, amely nem hozott túl jó focit (sőt), ám a publikumot mindez nem érdekelte. Még azt is elnézte, hogy egyik kedvencének, Marius Sumudicának alig volt értékelhető megmozdulása negyvenöt perc alatt. Igaz, ez a megállapítás a teljes soproni gárdáról is elmondható.
Szentes Lázárnak mindazonáltal könnyebb dolga volt: neki csak Sumudicát kellett "lekapnia” a félidőben a pályáról (meg is tette, így a beálló Bernáth Csaba húzódott hátra a jobb-bekk pozíciójából ékké előrukkoló Kiss Zoltán elárvult helyére), Komjáti András viszont nem cserélhette le a teljes kezdőcsapatát…
Meglehet, Bojan Lazics örült volna, ha a második játékrészre már nem kell kifutnia, a szerb-montenegrói középpályást szemmel láthatóan frusztrálta, hogy az első félidő folyamán a közönség szemében ő lett a "rossz ember”, azaz a publikum minden egyes labdaérintését hahotával, visítással, hörgéssel honorálta. Kell-e ettől ékesebb bizonyíték, mennyire unatkozott a négyezerfejű. Mert hogy nincs mit szépíteni, temérdek hibát láthattunk, futballt viszont – debreceni részről – alig, soproni oldalról még annyit sem. Mert az azért már mégiscsak csúfság, hogy hetven perc alatt Sandro Tomicnak jószerével csak azt kellett figyelnie, nehogy félrenyeljen ásítás közben…
Szóval, futball helyett maradt a keserű mulatság, ahol az lett izgalmas, hogy a csereként beálló Pintér Zoltán hollófekete hajában homloktól tarkóig húzódó vörös csík díszeleg, vagy az, hogy a földre huppanó Dombi Tibor gumimaciként pattanva ülve is elfejeli a labdát a rátámadó Lazics elől. A nagy álmosságban aztán majdnem lemaradtunk a gólról is, amely derült égből villámcsapás volt a nihil kellős közepén, igaz, nyomot nem hagyott, mivel Szekeres Tamás előre vetődve, kézzel paskolta a hálóba a labdát (az attrakció jutalma: sárga lap). Nagyjából ennyivel le lehet zárni a szerda délutáni debreceni eseményeket, remélve, ennél azért láthatunk jobb meccseket is a tavasszal. Hozzáfűzendő, a debreceni kupacsata jottányival sem volt rosszabb az FTC–ZTE rangadónál, ami viszont tény, a DVSC együttese került az MK elődöntőjébe. A soproniak teljesítményét (de csakis ebből az aspektusból) nézve nem túlzás a megállapítás: jogosan.
Jó: Andorka, Kiss Z., Selymes, ill. Farkas B., Somogyi

Mestermérleg

"Az első félidőben jobban játszottunk, biztos is volt a győzelmünk, hiszen két perc alatt eldöntöttük a továbbjutást."
Szentes Lázár, a DVSC vezetőedzője

"A gyorsan kapott két gól eldöntötte a találkozót. A csapatomtól többet vártam, a debrecenieknek gratulálok a továbbjutáshoz."
Komjáti András, a Matáv Sopron vezetőedzője

Percről percre

6. perc: Sira rátartott Habi lábára, a játékvezető némi késéssel sípolt, de "elfelejtett” sárga lapot adni a vétkesnek.
14. perc: A meccs folyamán először épített fel ígéretes akciót a DVSC. A debreceni támadók létszámfölényben voltak, Sumudica vezette a labdát középen, és bármelyik oldalra passzolt volna, gólhelyzet alakul ki, de ő ehelyett 25 méterről lőtt. A középre tartó labdát Farkas Balázs magabiztosan fogta meg.
21. perc: Selymes a jobbösszekötő helyéről szabadrúgásból középre ívelt. Többen is érkeztek a labdára, ami Szekeres fejéről magasan fölé szállt. Még ugyanebben a percben megszerezte a vezetést a hazai csapat: Dombi futott el a jobb oldalon, élesen középre adott, a társak lemaradtak ugyan, de a túloldalon érkező Habi megkaparintotta a labdát. A középpályás visszapasszolt Selymeshez, aki balról középre emelt. Fehér ügyetlenkedett, és miután elvétette a labdát, Andorka az ötös vonalán lekezelte azt, majd ballal a kapu közepébe helyezett.
1–0
23. perc: Az előrevágott labdát Andorka a jobb oldalon felfutó Kiss Zoltán elé csúsztatta. A nagy lendülettel érkező játékos megtolta a labdát, majd tíz méterről, a kapus mellett, jobbal a kapu közepébe lőtt.
2–0
27. perc: Selymes nagyjából ugyanarról a helyről végezhetett el szabadrúgást, mint néhány perccel korábban. Ezúttal Égert találta meg, akinek öt méterről csúsztatott fejese után Farkas Balázs reflexmozdulattal mentett szögletre.
28. perc: Andorka elvette a labdát az utolsó emberként könnyelműsködő Lambulicstól, aztán a szerb légiós lába között gurított Sumudica felé, de a román támadó tétovázott, így a visszafutó Tóth András felszabadított.
66. perc: Végre egy helyzetecske: Kiss Zoltán jó ütemben ugratta ki Dombit, aki 14 méterről gyatrán a soproni kapu mellé lőtt.
81. perc: Selymes jobbról, a tizenegyesponttal egy magasságból remekül csavart a kapu előterébe. A debreceniek közül többen robbantak a labdára, amit közelről Szekeres továbbított a hálóba. A szurkolók azonban korán örültek, a játékvezető ugyanis kezezésért sárga lapot adott a "gólszerzőnek”.
86. perc: Hanák 15 méterről küldött, lapos ballábas lövését követően a labdát védte vetődve a soproni kapus, Farkas Balázs.
91. perc: A meccs utolsó momentuma: Kiss Zoltán bal oldalról elvégzett szögletét követően Vincze Gábor hét méterről bólintotta a labdát a kapu fölé.