Ez bravúr: a BKV jutott előrébb

Két olyan együttes mérkőzött szerda délután a Sport utcában a Magyar Kupa negyeddöntőjében, amelyiknél egyöntetűen állították: a felkészülés egyáltalán nem sikerült. A vendégként fellépő élvonalbeli Siófok vezetőedzője, Csank János – annak ellenére, hogy a gárda a szűkös anyagi lehetőségeket leküzdve(…) Törökországban is tréningezett – azt mondta: pályafutása során soha nem tapasztalt mostoha körülmények között kellett készülnie csapatával. Hasonló hangon beszélt az év eleji időszakról Dajka László, a BKV Előre mestere is, bár talán beszélhetett volna még keserűbben, amennyiben a másodosztályú alakulat játékosai nemhogy a Földközi-, a magyar tengert nem látták (a budapestiek mindvégig a fővárosban gyakoroltak – már ha tudtak).
No, mármost, nem kellett negyedórát a lelátón ülni ahhoz, hogy megbizonyosodjunk a szakemberek igazáról. A Siófoknál előbb a belső védő Alekszandar Pantics az oldalvonal mellett, utolsó emberként próbált cselezni, majd Kuttor Attila gondolta azt, megmutatja kollégájának, mi a teendő efféle szituációban. Talán mondani sem kell: egyikük sem járt sikerrel, nagy szerencséjük hát, hogy a hazaiak nem szereztek gólt.
Később is akadtak még – mondjuk úgy – érdekes megmozdulások. Ilyen volt például, amikor Fülöp Márton kapus a siófoki gól előtt korántsem élsportolót idézőn lépett ki kapujából (valaki úgy jellemzte a mozdulatot: mint, aki tyúkot kerget…).
A színvonal nem volt magas, és még az egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott ember hírében álló Csank János is olykor-olykor elragadtatta magát, látva, mi zajlik a Sport utcában sportolás címén. A mesteredző az első félidőben talán egyedül Almír Filipovics "játékával” lehetett elégedett – ha a teljesítmény és az elégedettség szó egyáltalán eszébe jutott szerdán –, a bosnyák támadó ugyanis legalább harcolt, küzdött, és ezúttal azt kellett mondani: ez is valami.
A következő negyvenöt perc jóval elviselhetőbbre sikeredett, ami részben annak tudható be, hogy Mészáros Norbert révén hamar egyenlített a BKV, másrészt meg annak, hogy immár sokkal szervezettebben futballoztak a résztvevők. És ha nem is jött össze az átadások, cselek többsége, az elképzelés nyomát fel lehetett fedezni néhány megmozdulásban (jóllehet, a talaj nem lett sekélyebb). Ráadásul Schultz Levente beállításával javult a Siófok támadásépítése, más kérdés, hogy a rivális térfelének közepén elfogyott a tudomány, nem csodálkozott hát azon senki, hogy a rendes játékidőben nem született döntés.

A ráadás kezdetén aztán majdnem "vége lett” a BKV-nak (ekkor már csaknem biztossá lett, a hazaiak olyannyira fáradtak, hogy kizárólag akkor jutnak tovább, ha a büntetőpárbajig kibekkelik a hátralévő időt), ám Schwarcz Zoltán kihagyta a kihagyhatatlant, midőn Fülöp Márton vagy huszadszorra mozdult ki kapujából rosszul. Így aztán jöhettek a tizenegyesek. A BKV labdarúgói magabiztosan értékesítették a büntetőket, Vörös Péter, Szekeres János, Hegedűs Gyula és Kovács Attila is betalált, míg a Siófok részéről az elsőként lövő Filipovics, illetőleg az utolsóként Fülöppel farkasszemet néző Schultz is hibázott, így aztán Daniel Usvat és Kovács Péter hiába lőtt a hálóba.
Jó: Hegedűs, Mészáros, ill. Filipovics, Usvat

Mestermérleg

"A Siófoknak több helyzete volt, de helyenként mi is kitűnően játszottunk, a tizenegyeseket pedig jobban rúgtuk. Eddig sem volt könnyű ellenfél, innentől főleg nem lesz, de célunk megnehezíteni bárki döntőbe jutását, és persze mi sem tettünk le az újabb továbbjutásról…"
Dajka László, a BKV-Előre vezetőedzője


"Sok hibával játszottunk, de ez kicsit érthető ebben a nagyon nehéz szituációban, amelyben a csapat most van. A helyzeteket ugyan kialakítottuk, de rendre kihagytuk azokat, a büntetőpárbajban pedig a higgadtabb játékosok a másik oldalon voltak."
Csank János, a Siófok vezetőedzője

Percről percre

13. perc: Sipeki jól vette észre, hogy a tizenhatos bal csücskénél Szabó Csaba teljes magányában várja a labdát, ám a siófoki csatár óriási ziccerben kilenc méterről a kapu két sarka helyett jó érzékkel éppen megtalálta Fülöp lábát.
16. perc: Hiányzott már egy vicces jelenet, hát megkaptuk: Csordás Csaba szép cselekkel tört be a 16-oson belülre, de elpattant tőle a labda, ami így Fülöp és Varga Attila közös zsákmánya lett – volna, ha a két BKV-s nem egymásra vár, mert így Filipovics szépen, komótosan odasétált, elvitte a labdát, és jobbra sodródva, jobbal négy méterről az üres kapuba gurította.
0–1
33. perc: Vörös szögletét követően a siófoki bekkek közbeavatkozás helyett bambultak egy kiadósat, így a labda az ötösön álló Szekeres elé került. A védő kapásból pörgetett is, de a középen álló Németh jó reflex-szel a mezőnybe bokszolta a labdát.
51. perc: Horváth Csaba ugrott ki egyedül, 15 méterről kapura is pöckölt, de az elévetődő Némethről felpörgött a labda, amely így talán be is pattant volna az üres kapuba, de érkezett Mészáros Norbert és egy méterről a hálóba tuszkolta a labdát.
1–1
60. perc: Jöhetett volna a siófoki válasz, hiszen Szabó Csaba ismét egyedül törhetett kapura. Most nem lőtt, hanem megpróbálta elvinni Fülöp mellett a labdát, ám kissé túlbecsülte saját lehetőségeit, és egészen az alapvonalig sodródott. Innen már csak beadással próbálkozhatott – meg is tette: és a labda éppen Grósz lábára érkezett, aki öt méterről, majdnem szemben az üres kapuval elegáns luftot rúgott.
96. perc: Ezt látni kellett volna, úgy könnyebb lenne elhinni: Sipeki a jobb oldalról ívelte középre a labdát, ami némi védői segédlettel Schwarcz elé került. Na már most, Schwarcz egy méterre állt a gólvonaltól, a közelében egyetlen játékos sem tartózkodott, a labda pedig megpihent a sárban – ne részletezzük tovább, a siófoki játékos a kapu mellé gurított. Igaz, csak néhány centivel…