Először a szurkolók futottak

11.00. Mozdulni sem lehetett már az Üllői út környékén! Tekintve hogy ekkor még pontosan 420 perc volt hátra Ábrahám Attila első sípszaváig, az eset igencsak meghökkentőnek tűnt. A magyar futball jelenkori eseményeit ismerők a Könyves Kálmán körúton araszolva azt hihették, szombat délelőtt már megkezdődtek a meccs ürügyén előírt forgalomkorlátozások, ám a stadion közelébe érve kiderült: erről szó sincs. Az autók tömege a legrosszabb pénteki tumultust idézte, de ennek ezúttal nem volt köze a mérkőzéshez (s mivel ekkor a Kerepesi út is "állt”, gyanítható, a BNV-n rendezett kiállítás okozta a hatalmas sorokat), és bizony, ekkor arra gondolhattunk, ma már a stadionon kívül több a dugó, mint belül… A Fradi-pálya előtt csak négy fiatal álldogált, az utánozhatatlan meccshangulatnak még nyoma nem volt. Persze nem véletlenül, mert a meccs – a zöldeknek és a liláknak A MECCS – előtti hírek újra és újra a biztonságról, a balhé elkerüléséről szóltak. Mint ismert, a Magyar Labdarúgóliga (MLL) először maga akarta kezelni a vendégdrukkereknek biztosított jegyeket, de aztán a mintegy nyolcszáz lila hívő szerencséjére nem így történt (az MLL ötlete alapján körülbelül ennyivel lettek volna kevesebben az újpestiek.) Igaz, a szkeptikusok azt mondogatták, lehet, hogy a liga által engedélyezett négyszázötven drukker is sok, ha köztük van az a harminc, aki nem a futball, hanem a balhé miatt szereti ezt a párosítást. A szokásos rendkívüli biztonsági előkészületek során főszerepbe került egy bizonyos sátor: a szervezők az utóbbi években elérték, hogy a két tábor tagjai ne találkozhassanak, de a népligeti aluljáró és a vendégszektor bejárata közé húzott ponyva miatt a felek már nem látták egymást. A megyeriek utóbbi néhány ferencvárosi látogatása során már világosan kiderült, hogy a sátor felhúzása remek ötlet volt, most mégis mellőzték. Hogy egy bevált módszert miért kell megváltoztatni, az a kívülálló szemében legalábbis nehezen érthető, mindenesetre nem sokkal dél előtt csak remélni lehetett, hogy emiatt sem lesz összetűzés a szurkolók között…
14.30. Egyre nagyobb volt a forgalom a Fradi-söröző bejárata körül, az érkezők csendben, nyugodtan beszélgettek az előttük álló órák várható eseményeiről. A legtöbb szó a keddi kupamérkőzésről esett, de sajnos nem Marek Penksa ragyogó lövése vagy Tököli Attila helyzetfelismerése szolgáltatta a beszédtémát, hanem a győzelmet ünneplő hazai hívek sajátos ünnepi rohama. Ismert: az FTC–ZTE találkozó lefújása után a zöld-fehér drukkerek egy csoportja a pályára nyomult (tegyük hozzá, ilyen a minimális futballkultúrával rendelkező országokban egyszerűen nem fordul elő, a világ legtöbb stadionjában a nézők számára kötelező érvényű: fűre lépni tilos!), és az MK-találkozón debütáló biztonsági cég embereit kezdte üldözni. Nem mindenki tudott menekülni, egy földre kerülő sárga mellényest a Fradi-játékosok könyörgése ellenére is alaposan helybenhagytak. Ezen a gyepen egykor tízezrek várták, hogy Albert Flórián, Nyilasi Tibor vagy éppen Dzurják "Csöpi” meglendítse a lábát, de a keddi rúgásokból inkább nem kérnénk… A békésen beszélgetők bizony ekkor tartottak attól, hogy ennek az ütközetnek még folytatása lesz.

Menekült, ki merre látott

15.40. A kordonokat már felállították, a sörözőhöz legközelebb eső aluljáró környékét alaposan lezárták, a kerítéseken belül rengeteg rendőr, azokon kívül még több szurkoló várta a lila sereg érkezését. A felüljáró alatti részen tucatnyi lovasrendőr várakozott, mellette több rendőrkocsi és rendőrségi teherautó várt bevetésre. A ferencvárosi szurkolók legnagyobb része a Pénzverde előtti sarkon csoportosult, és onnan szidta az ellenfelet.
16.10. Érezni lehetett, hogy az izgalom fokozódik, a pacik prüszkölni kezdtek, aztán egyszer csak felszínre bukkant az újpesti szurkolók első csoportja. A lilák ugráltak, mutogattak és mondani sem kell: a másik oldal sem maradt csöndben. Elkezdődött a verbális ütközet. A szurkolók egymástól húsz-harminc méterre, de biztonságosan elválasztva tomboltak, és kiderült, hogy a szembenállók alaposan ismerik a másik oldalt. Mindenki tudta az ősi ellenségről, hogy melyik vallási csoporthoz, avagy kisebbséghez tartozik, miként azzal is tisztában voltak, hogy a másik csapatért szorítók édesanyja milyen foglalkozást űz… A stadion ekkor még zárva volt, csak az újpestiek által használt bejáratot nyitották ki, így először az újpestiek foglalhatták el helyüket a létesítményben. Miközben a vendégeket engedték be, a rendőrség teljesen váratlanul rohamra indult. Elkezdték kergetni a fradistákat a Nagyvárad tér irányába, akik az attak és a könnygáz elől futva menekültek. Pontosabban: menekült, aki tudott. Egy idősebb urat majdnem elsodort a tömeg, úgy tűnt, a bácsika nem is tudta, hova keveredett… Egy elegánsan felöltözött fiatalember barátnője kezét szorongatva próbált futni a rendőrök elől, és a srác szemén látszott, talán még csapata győzelmét is odaadná azért, hogy a szőke lányt biztonságban tudja. A rendőrök egy szurkolót elkaptak, és az egyik teherautóhoz cipeltek, amíg megbilincselték és betuszkolták a kocsiba, tucatnyi fotós szaladt oda, hogy megörökítse a drukker előállítását.

Mosolyogtak a felszólításon

16.20. A ferencvárosiak is megérkeztek, és a sajtóterasz alatti részről "üdvözölték” a lilákat. Ment a mutogatás, a kiabálás, a szokásos rigmusok. Mivel a távolság a felek között nem volt túl nagy, még rögtönzött párbeszédre is sor került.
– Mit keresel itt? – intett át a kerítéseken túlra az egyik újpestinek.
– Anyádat! – jött a válasz azonnal.
Ennyiben maradtak.
Egy másik újpesti – a szitokáradat közepette szinte üdítő módon – rövid szakmai elemzésbe kezdett. "Úgysem lesztek bajnokok!” – kiabálta át a zöldeknek. Közben az utcáról egy rendőr szólt a tömeghez a hangszórón keresztül: "A törvény nevében felszólítom önöket, cselekményüket haladéktalanul hagyják abba, ellenkező esetben kényszerítő eszközök foganatosítása kezdődik meg a rendőrség részéről!” Két mondat volt, de hatástalan, a szurkolók ugyanis nem nagyon törődtek vele, hacsak annyiban nem, hogy jót mosolyogtak a felszólításon. A kívülálló akárhogy figyelt, "cselekményt” nem vehetett észre, azonkívül, hogy a már a stadionban lévő újpestiek mutogattak és integettek a még utcán lévő fradistáknak.
16.30. Zöld-fehér melegítőben Szűcs Lajos ballagott ki a pályára, hogy megnézze, milyen a talaj. A szokásoknak megfelelően az újpestiek kifejezésre juttatták a kapussal szembeni engesztelhetetlen gyűlöletüket. Sowunmi Thomas megjelenésére a vendégek huhogni kezdtek, és a KFT együttes Afrika című nótájának refrénjét kezdték el kántálni – a nóta Laár András interpretálásában méltán sikeres mind a mai napig, ám ezúttal cseppet sem volt elegáns az eléneklése. Néhány perccel a fradisták után az újpestiek is megérkeztek, és elegáns öltönyben ők is megvizsgálták a pályát, őket a hazai nézők fogadták jól hallható ellenszenvvel, míg a sarokban álldogálók tapssal köszöntötték kedvenceiket.

Hógolyózás a lelátón

17.45. A szurkolók, kihasználva az elhúzódó tél kínálta lehetőséget, hógolyóval dobálták egymást. Aztán úgy tűnt, elszabadulhat a pokol. Az újpestiek egy régi nótájukat kezdték el énekelni, amelyben többek között a tragikusan elhunyt egykori Fradi-játékost, Simon Tibort is gyalázzák. Természetesen a hazai oldalon lévők magukból kikelve reagáltak a kegyeletsértő megnyilvánulásra… Kezdés előtt tapsviharban törtek ki a hazaiak: két mankóra támaszkodva a pályára bicegett a zöldek válogatott védője, Gyepes Gábor, aki – ez igazán kedves gesztus volt – elvégezte a kezdőrúgást. A ferencvárosiak az egyik szektorban egy hatalmas méretű lila színű majmot fújtak fel – erre az ellenoldalon hergelődtek fel a vendégdrukkerek… Aztán az újonnan létesített alagúton keresztül a két csapat kikocogott a pályára, ezzel egy időben a klubház tetejéről tűzijáték tört az ég felé, az eredményjelző tábla alatti részen a B-közép egy hatalmas Fradi-címert feszített ki, a vendég sarokban görögtüzek égtek, majd lila ködbe burkolózott az újpesti szektor. Igazi fesztiválhangulatban kezdődött a rangadó…