Egy mondat Simon Tiborért

Az első játékrészben a nézők nem sokat láthattak abból az attraktív támadófutballból, amely a két együttes jellemzője volt a tavaszi első mérkőzésén, a pályán lévők jobbára csak a két tizenhatos között gyömöszölték egymást. Ebben a 45 percben a soproniak fegyelmezett védekezése szinte helyzetet sem engedélyezett a hazaiaknak, jellemző, hogy a Videoton vezető gólja egy távoli átlövésből született meg Pomper Tibor révén. A félidő hajrájában a vendégek egy pazar támadás végén egyenlítettek – minden igényt kielégítő akció volt ez –, és ekkor kevesen gondolták azt, hogy a folytatásban jelentős változás áll be a játék menetében. Márpedig ez történt.A szünetet követően a soproniak hátsó alakzata már korántsem tudta olyan hatékonysággal megszűrni a fehérvári támadásokat, mint korábban, és bizony érezni lehetett azt, hogy a sorozatos Videoton-akciók előbb-utóbb eredményre vezetnek. A piros-kékek teljesen megérdemelten szereztek kétgólos előnyt, és ekkor nem volt ember a stadionban, aki arra gondolhatott, a Matávnak még egyenlítési alkalma is lesz. "A találkozó végén a vendégek majdnem egyenlítettek, de talán igazságtalan lett volna a sors, ha így történik – mondta a mérkőzés másnapján Pomper Tibor. – Egyébként a kezdő sípszó előtt azt vettem észre, hogy a kelleténél mindanynyian jobban izgulunk. Ez talán annak volt köszönhető, hogy az idegenbeli győzelmünket követően, magunkat is beleértve, mindenki elvárta tőlünk az újabb sikert. Ez az első félidőben nyomasztott bennünket, és bár személy szerint a gólomat követően már felszabadultan játszottam, többekről ez nem volt elmondható. A szünetet követően szinte más csapatként jöttünk ki a pályára, és produkáltunk olyan húsz-huszonöt percet, amikor a soproniak szinte át sem jöttek a felezővonalon. A vendégek végül izgalmassá tudták tenni a meccset, és ez annak volt köszönhető, hogy a futballistáikban benne van az a küzdőszellem, amit még Simon Tibor nevelt beléjük. Más csapat három–egynél már feladja, ők nem ezt tették… Ami a gólomat illeti, tulajdonképpen rosszul, magam felé pörgetve vettem át a labdát, éppen ezért a megszokottnál jobban koncentráltam, és ez lett a vége.”