Nehéz jól dönteni oxigén nélkül

Ami a kispestiek dicsérete: Ôze Tibor együttese nyílt támadófutballt játszott, míg a kritikája az, hogy talán ha a mérkőzés végére nem fogy el a játékosok ereje, akár meglepetés is születhetett volna. Ám oxigén hiányában nehéz higgadt döntéseket hozni. Ez leginkább a kispestiek tehetségesnek tartott futballistájára, Torghelle Sándorra igaz. A támadó az első félidő hajrájában látványos góllal egyenlített, s talán a mérkőzés hősévé is válhatott volna, ha a második félidőben is a játékkal foglalkozik. Torghellének ugyanis olyan tulajdonságai vannak, amelyek a magyar mezőnyben átlagon felüli játékossá tehetnék, csakhogy… Csakhogy szólni kell a rá egyre inkább jellemző vitatkozós stílusról is, arról, hogy a második félidőben szinte ámokfutóként közlekedett a pályán. Semmi mással nem törődött, csak azzal, hogy – finoman fogalmazva – borsot törjön az MTK-védők orra alá. Ezzel még nem is lett volna baj, ha szép cselekkel, gyors elfutásokkal teszi mindezt, azonban a csatár a látványos megoldások helyett csípett, rúgott, alattomosan utánarúgott ellenfeleinek. Veszekedett, vitatkozott, kivonta magát a játékból. Az átlagon felüli osztályzatot – hatost – az első félidei teljesítményéért kapta. Torghelle Sándor tehát akkor válhat igazán jó labdarúgóvá, akkor lehet igazán hasznos tagja a Kispestnek, ha úgy futballozik, ahogy azt szerdán tette – az első félidőben. Persze ahhoz, hogy a játékos fejében rend legyen, szükség lenne az edzői pedagógiára is.