Fülöp Zoltán épp jókor érkezett

A szakembernek eltiltás, illetve sérülés miatt nélkülöznie kellett két alapemberét, Dombi Tibort és Böőr Zoltánt, és mivel a posztjukat tekintve az említettek mindketten szélső középpályások, kérdéses volt, hogy a piros-fehér alakulat mennyire hatékonyan tudja majd játszani a rá jellemző aktív oldalvonal melletti támadásokra épülő futballját.
Nem volt könnyű helyzetben a hazaiak mesteredzője, Csank János sem, hiszen vádliszakadás miatt nem számíthatott a védelem oszlopára, Kuttor Attilára, valamint hiányzott a sárga-kék középpálya talán leghasznosabb embere, a combját fájlaló Schwarcz Zoltán is. Azaz hiányzók mindkét oldalon voltak, ám a tavaszi fordulók teljesítménye alapján, no meg a játékosállományok között meglévő minőségi különbség okán is a találkozó esélyesének a debreceni gárda számított.
Majd negyedórai futballt követően előnyhöz jutott a DVSC, igaz, Bajzát Péter góljához egy hatalmas egyéni hiba kellett. Persze, a vezető találat nem született volna meg, ha nincs az eltiltását letöltő karmester, Sándor Tamás remek meglátása, valamint Bajzát Péter erőszakossága. A vezetés megszerzését követően nem változtatott az addigi játékán a vendégegylet, azaz a labdavesztést követően a két támadót leszámítva a labdarúgók visszálltak a saját térfelükre, Kiss Zoltán és Habi Ronald lezárta az oldalvonal melletti területeket, míg a négy, vonalban elhelyezkedő védő könynyűszerrel semlegesítette a hazaiak három támadóját. Kapusuknak, Sandro Tomicnak egy-egy hazaadáson kívül tulajdonképpen védenivalója sem akadt, és ez azért kemény kritika a Siófok futballjáról…
Jól megfigyelhető volt, hogy Kuttor Attila távollétében a hazaiaknak nincs igazi vezéregyénsége a pályán, és mivel a középpályájukon is csupa olyan labdarúgó jutott szerephez, aki inkább a romboláshoz ért, semmint az építéshez, támadásaik igencsak kezdetlegesre sikeredtek. A hazaiak első kapura lövésére a 42. percig kellett várni, és ez azért már magyarázattal szolgált arra, hogy Csank János együttese miért került hátrányba a szünet előtt.
Az eredmény, valamint a mutatott játék alapján egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy a Siófok három kispadon helyet foglaló csatárcseréje közül Csordás Csaba pályára lépett a pihenőt követően, és a támadónak szűk öt perc elegendő volt ahhoz, hogy veszélyesebb legyen a DVSC kapujára, mint valamennyi játékostársai az első 45 percben. Jól érezhetően feljavult a hazaiak teljesítménye, és ez köszönhető volt annak, hogy a középpályán jóval harcosabban, erőszakosabban futballoztak, mint korábban, és a támadóharmadban is felvállalták a kockázatot.
Ami a vendégeket illeti, a Debrecen ezekben a percekben több hibát is elkövett, és ennek a ténynek azért intő jelnek kellett lenni a számukra. Túlzás lenne azt állítani, hogy a piros-fehér tizenegy mindent elsöprő támadófutballt játszott volna az első félidőben, ám az akkori visszafogott teljesítményre magyarázat lehetett az, hogy a vezetés tudatában visszaállt a csapat, és várta az eredménykényszerben lévő hazai együttes kinyílását. Ugyanakkor a második játékrészben már szó sem volt arról, hogy készakarva állt volna vissza a DVSC, ekkor azért zajlott többnyire a debreceni térfélen a játék, mert a Siófok rákényszerítette az akaratát az ellenfelére.
A védekező középpályás Juhász Tamás helyén a játékszervezésben jeleskedő Schultz Levente futballozott a 62. perctől, és ez a csere logikus következménye volt annak, hogy az eredmény addig nem változott. Nem játszott szépen a Siófok, de a hatalmas lelkesedés, a töretlen harci kedv meghozta gyümölcsét, az addig is nagy mezőnymunkát végző Fülöp Zoltán (aki szerdán, Újpesten is eredményes volt) teljesen megérdemelten egyenlített. A mérkőzés hátralévő perceiben mindent megtett a győztes találat megszerzése érdekében a hazai alakulat, ám a mezőnyfölény nem hozott igazi ziccerhelyzetet.
Ami a találkozó egészét illeti, a DVSC támadófutballja jóval halványabbra sikeredett, mint az előző két fordulóban a Ferencváros és a Zalaegerszeg ellen, és bizony, a Siófok otthonában megszerzett egy pontnál ezúttal nem érdemelt többet a bajnokságban harmadik helyen álló egylet. A Siófok ellentétes félidőket produkált, mert bár az első 45 perc alapján jogos volt a debreceniek előnye, a hazaiak szünet utáni teljesítménye joggal hozott újabb egy pontot a Csank-csapatnak.

Percről percre
9. perc: Sipeki 21 méterről, középről bal lábbal egy méterrel a kapu fölé lőtt.
14. perc: Sándor Tamás passzolta a labdát a 11-es pont tájékára. Az ott toporgó siófoki középpályás, Soós érthetetlen módon Bajzát elé gurított, a csatár pedig köszönte az ajándékot, és néhány lépést követően középről, nyolc méterről a kimozduló, de tehetetlen Németh Gábor mellett jobb lábbal a kapu közepébe lőtt.
0–1
42. perc: Kovács Péter átadásával Soós fordult le őrzőjéről, aztán középről 18 méterről jobbal lőtt , de a labda középre ment, így aztán Tomic kapus védeni tudott.
50. perc: Csordás a jobbösszekötő helyéről középre cselezte magát, majd bal lábbal a tizenhatos vonaláról bombázott nem sokkal a jobb felső sarok mellé.
53. perc: Sipeki jobb oldali szabadrúgását követően Pusztai robbant be, megelőzte a védőket, és előrevetődve, tíz méterről fejelt – egy méterrel a bal kapufa mellé.
65. perc: Schultz bal oldali szöglete után Habi röviden a balösszekötő helyén előrelopakodó Soós elé fejelt, s a siófoki középpályás huszonkét méterről egyből jobbal tüzelt, s pattogós lövése nem sokkal kerülte el a jobb alsó sarkot.
70. perc: Sipeki ívelt a tizenhatos vonaláról a balösszekötő helyén feltűnő Fülöp fejére, a siófoki támadó kilenc méterről fölfelé fejelte a labdát, Tomic csak kísérte a labdát, amely a bal alsó sarokba pottyant.
1–1
77. perc: Bernáth húzott el a jobb oldalon Soós mellett, beadását Andorka jobbal a jobbösszekötő helyéről kapásból nyolc méterről lőtte kevéssel a bal kapufa mellé.