Még hosszú az út a BL-ig

S. G.S. G.
Vágólapra másolva!
2003.04.06. 19:59
Címkék
Mit ér az (alap)szakasz-győzelem, ha nem a nagy Tour de France-on szerezték meg, hanem a kis magyar futballbajnokságban? Mit ér az alapszakasz-győzelem éppen akkor, ha a válogatott újra, immár századszor elbukta a két- és négyévente esedékes sorsdöntő mecscsét? Mit ér az alapszakasz-győzelem és az azt követő látványos tűzijáték, ha a bajnokság  a mi bajnokságunk  megszűnt komoly tényezőnek lenni? A válaszokat ezúttal nem kérjük borítékolni, sőt a helyes megfejtők között sem sorsolunk ki  mondjuk  Uhrin Benedek vagy Balázs Pali CD-ket.
Az Üllôi úti mérkôzésen Marek Penksa (balra) szikrázó csatát vívott Tóth Norberttel
Az Üllôi úti mérkôzésen Marek Penksa (balra) szikrázó csatát vívott Tóth Norberttel
Az Üllôi úti mérkôzésen Marek Penksa (balra) szikrázó csatát vívott Tóth Norberttel
Az Üllôi úti mérkôzésen Marek Penksa (balra) szikrázó csatát vívott Tóth Norberttel
Az Üllôi úti mérkôzésen Marek Penksa (balra) szikrázó csatát vívott Tóth Norberttel
Az Üllôi úti mérkôzésen Marek Penksa (balra) szikrázó csatát vívott Tóth Norberttel
Felesleges. Úgyis hétről hétre láthatja mindenki, mit ér a futball, ha történetesen magyar. A Gellei Imre vezényelte válogatottban a legutóbbi, svédek elleni találkozón is a külföldön játszók vitték a prímet, ami korántsem meglepő. A hazai pontvadászatban szereplők nagy része pedig...
Kérdés tehát, mit ér ilyen körülmények között első helyen zárni az alapszakaszt? Az utóbbi kérdés természetesen költői, mert elsőnek lenni mindig és mindenhol jó, akár a kalauzok kerékpárversenyén, akár a Borsodi Ligában éri el valaki. A Ferencváros most az első, és nagy valószínűséggel a zöld-fehér csapat híveit sem zavarja különösképpen, hogy kedvencei egy meglehetősen gyenge mezőnyben tanyáznak az élen. Mert nézzük csak meg a riválisokat. Az irigyelt MTK bárhol, bárki ellen képes pontot veszíteni, ez most már egyértelmű; az Újpest csipkedi magát ugyan, de túl sok pofont kapott korábban, úgy meg nem könnyű maradandót alkotnia; a Debrecen és a Siófok az a két csapat, amely egyértelműen dicséretet érdemel, az előbbi helyenként tudatos, látványos játékáért, utóbbi pedig már-már legendás küzdeni tudásáért. A többiekről most hadd ne szóljunk.
A Ferencváros megérdemelten vezeti a tabellát, mert tetszik, nem tetszik, a Fradi itthon egyre inkább kiemelkedik. Igazi elitklubbá válhat, olyan egyesületté, amelyet az évek során gondosan építettek fel üzleti megfontolások alapján, és ez a tudatos munka egyszer talán meghozza a gyümölcsét. Nem is titkolják az Üllői úton, hogy a Bajnokok Ligájába kerülés a cél, amely szép, amely igazán jól hangzik – s amelyet ebből a magyar bajnokságból nem könnyű elérni. Jövőre mindinkább kiemelkedhet a Ferencváros a mezőnyből, hiszen a nyáron, ahogy hallani, "komoly” labdarúgók kerülhetnek az Üllői útra (mindenki kíváncsian várja, hogy ez mit jelent, öregedő román vagy bolgár sztárokat, avagy valóban klasszis szintű futballistákat…), és nagy kérdés, hogy a riválisok lépést tudnak-e tartani a Ferencvárossal. Most még úgy tűnik, hogy igen, mert szombaton például a Videoton egyenrangú ellenfele volt a zöld-fehér csapatnak. Ám gyenge meccs volt ez, nem afféle közönségszórakoztató találkozó, de a tűzijáték így is dukált a győztesnek, az alapszakasz bajnokának. Nagy valószínűséggel kevesen gondolták végig az Üllői úti publikum tagjai közül azokban a pillanatokban, amikor zöld rakéták süvítettek a felhőkkel túlzsúfolt ég felé, hogy innen bizony hosszú lesz még az út Európába. Ha a kontinens legjobbjai közé készül a Fradi, ahhoz sok mindennek változni kell itthon.
És nem feltétlenül a Ferencváros háza táján…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik